A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közleményének Havi Füzetei, 1937 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1937-06-01 / 1-6. szám

a A Magyar Mérnök- és Építész-Enedet Közlönyének Havi Füzetei XI. évi­. 1—1i. szám. lépsőké 5/500 mm, míg a jobboldaliaké 1/500 mm. Felül az emberi haj szélességi mérete látható, amely 50/500, vagyis 0,1 mm. Természetesen csak a gázban lebegve megmaradó por az, amelynek az eltávolítása különösebb feladat­nak tekintendő, mert a durvább por a sebességcsök­kentés és irányváltoztatás elvén alapuló terekben az ú. n. porzsá­kokban könnyen kiválasztható a gáz­áramból, míg a könnyebb por a sebességcsökkentés elvének alkalmazásával, mivel a porrészecskék szóba­­jövő esési sebessége rendkívül kicsiny, nem távolít­ható el, illetve oly méretű készülékeket kellene e cél­ból alkalmazni, amelyek gyakorlati szempontból szóba nem jöhetnek. A gázban eloszoltan lebegő és igen nagy felületet alkotó porrészecskék leválasztásának legegyszerűbb módja a gáz hőmérsékletének csökkentése, amennyi­ben így a gáztérfogat csökkenésével a porrészecskék is közelebb kerülnek egymáshoz. Leginkább elősegíti a leválást a porrészecskék megnedvesedése és ennek­­folytán való megnehezedése, a gázból kiváló harmat­szerű pára révén. Fokozható ez a hatás a gáznak víz­zel való közvetlen érintkezésbehozatala, különöskép elosztófelületek közvetítése útján (Skrubberek, beté­tes skruibberek), még erőteljesebb ennél, ha a víz és gáz benső érintkezését röpítőerő igénybevételével tesszük teljesebbé, amint arra példát a dezintegráto­­ros szerkezetek adnak. A porleválasztásnak ettől teljesen elütő módja az, amelynél a gázt szűrőfelületeken szívják át. Ez a mód, amelynek korszerű megvalósítását a Halberg-Beth­­rendszer képviseli, abban is különbözik az előbbiektől, hogy a gázt a portól még a gáz végleges lehűtése előtt tisztítják meg s így amennyiben utóbb hűtésre is sor kerül, a skrubbervizek nincsenek porral szennyezve és azok újból való felhasználásuk esetén nem igényel­nek derítést. A harmadik rendszer, amely tárgyalásaim során szerepelni fog, a ciklonos rendszer, amely az utóbbi időben érdekes haladást mutat. Ilyen szerkezetek különösen oly esetben jöhetnek tekintetbe, amikor nem a gáz tökéletes megtisztítása a cél, hanem elégséges durvább tisztasági fok betar­tása is, viszont főkép a csekély üzemköltségnek vagy kis berendezkedési költségnek van fontossága. A gáz­termelő- és fogyasztóhely közelsége, főkép, h­a szenny­vizek keletkeztetése nem kívánatos, a gáz mesterséges hűtés nélkül való felhasználását is adott esetben meg­­okolttá teheti. Általában azonban a gáz hűtése szoká­sos és célszerű. Kohógázmotorüzem esetén természetesen egyedül csak hűtött gáz jöhet figyelembe, de ipari tüzelések esetén is a gázhűtés legtöbbször kívánatos. Ugyanis célszerűbb a gázt valamely központos helyen lehűteni, ami a szennyvízkezelést és az üzemet egyszerűsbíti, mint a csapadékot a szerteágazó csővezeték egyes pontjain alkalmazott csapadékvízgyűjtőkről az időjá­rástól függően több-kevesebb mennyiségben külön­­külön felfogni és összegyűjteni. Célszerű a gáz lehűtése azért is, mert a hűtött gáz tisztasági foka is nagyobb, vezetéséhez kisebb átmérőjű csővezeték elégséges, de előnyös fűtéstechnikai szempontból is, mert a hűtött gáz egyenletes, az időjárástól függetlenebb hőfokú. Nagy nedvességtartalmú gázok lehűtése pedig még azért is előnyös, mert így nem viszünk fűtőtechnikai veszteséget okozó vízgőzballasztot a tüzelőtérbe. Portartalmú, de kátránymentes gázok tisztításá­nak külön módja, amely egyelőre inkább füstgázok tisztítására vált be, amely azonban kokszgenerátor­­gázok tisztításánál is szóba jöhet, az, hogy a gázokat vízzel állandóan frissen megnedvesített felületekkel hozzuk érintkezésbe, amelyeken a szállópernye meg­ragad s amelyet a vékony fátyolban lefolyó vízréteg lesodor. A gázok tisztításának egész különálló módja az elektroszűrés, amelyről tárgyalásaim során ugyancsak megemlékezem. A kátránytartalmú gázok tisztítására szóbahoz­­ható módok egyike a skrubberezés, különösen pedig a dezintegrátorozás, valamint az elektroszűrés, míg az előbb tárgyalt egyéb módszerek alkalmazása figye­lembe nem jó. Erre az egyes eljárások tárgyalása során még részletesebben rá fogok mutatni. A kőszénből vagy barnaszénből fejlesztett gene­rátorgáz a generátor felső részén a széntöltésen ke­resztül áramló meleg generátorgázok által közvetített kishőfokú lepárlás következtében kátrányt tartalmaz. Ez a kátrány, amely különböző forrpontú alkotó­részek keveréke, a generátor kimeneti hőmérsékletén ködalakban van jelen a gázban. Az volna várható, hogy a gáz fokozatos lehűlésekor a kátrányalkotó­részek is forrpontjuknak megfelelő fokozatokban ma­guktól leváljanak, mint ahogy a gáz vízgőztartalma a harm­atpontnak nevezett vízgőztelítési hőfok elérése és a hőfok további süllyedése után fokozatosan magától leválik. Bár a gáz kátránygőzei a gázhőfok csökkenésével csekély részben maguktól is leválnak, figyelemre­méltó, hogy ez a leválás nem a forrponthoz igazodó összetétel szerint következik be, hanem egymásba folyik. A leváló nehezebb kátrányrészecskék ugyanis a könnyebb részek oldására alkalmasak lévén, ezeket a gázból részben kioldják, de a nehezebb kátrány­részecskék leválása is csak kismértékű, így első el­gondolásra az elé a meglepő eredmény elé állítódunk, hogy ha az ilyen gáz természetes lehűlés következté­ben a csővezetékben le is hűl, a benne lebegő állapot­ban maradó kátrányrészecskék könnyebb és nehezebb, de mindenesetre a gáz hőfokát messze túlhaladó hő­fokokon forró alkatrészek elegyéből állanak. Annak, hogy ezek a vízzel közel egyenlő fajsúlyú kát­rányrészecskék ily makacsul maradnak lebegő ál- 1. ábra. Az emberi haj vastagsága és különböző nagyságú porszemek. 2. ábra. Kísérleti berendezés a gázban lebegő por mennyisé­gének megállapítására.

Next