Építészet - A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet negyedévi szemléje, 1942 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1942-01-01 / 4. szám

F.: Marsovszkyné. rovására, ha a stílusformálás nagy nemzeti célját szolgálva valamit látszatosan feláldoz az egyéniség elvéből. Janákyék Anyaghivatali Székháza, Lauber és Nyíri Pénzintézeti Központja, Rimanóczy Távbeszélőpalotája utat jelöl ki, melyen haladnunk kell. Mindegyik egy- egy jól bevált építészeti ötletre ad példát, melyet nem másolni, de — hangsúlyozzuk — ismételnünk kell, ha egyszer a nagyvárosi magyar építőművészet nemzeti vonásait ki akarjuk alakítani. Folyton arról hallunk, hogy a kormány részéről gyak­ran magyar építőstílust sürgetnek. De az akaráson soha túl nem jutottunk és egyre várjuk egymástól, hogy ezt az álmot egyszer csak megvalósítjuk. Mintahogy az álmok az akarattól függetlenek, úgy a stílusformálást sem lehet erőszakolni. Annál is kevésbbé, mert a magyar modern építőstílus megvan, megszületett, virágzik Fővárosunk­ban és a vidéken is, talán csak protostílusát éli. Igaz sokan nem így képzelik ezt, mert ezt az építészetet nem a szűrminták, pártázatos reneszánsz formák, sőt még a népépítészet alaktani elemei sem teszik magyarrá. De azért magyar ez. Mert benne van a magyar formáló erő szelleme a szóban kifejezhető magyarságjelleg, a rendszeretet, egyszerűség, célszerűség, nagyvcnalúság. Ha pedig még mindig kétkednénk mai építészetünk magyarságában,, eloszlik a kétely azonnal, ha alkotásain­kat, a nemzetközi stílust közvetítő Németország, Dánia, Hollandia, Franciaország vagy éppen Itália építészetével hasonlítjuk össze. Vájjon művelt közönségünk nem ismerné fel köztük mi a német, mi az olasz vagy mi a magyar, bármennyire is a nemzetközi stílus jegyében is keletkeztek ezek az alkotások. * * * Az Anyaghivatali Székház megalkotását a háborús viszonyok tették szükségessé, miután a háború az ipari anyagok termelésében és elosztásában állami beavat­kozást tett szükségessé, melynek gyakorlati megoldására a kormány idejekorán felállította az ipari anyaggazdál­kodási bizottságokat. Ez a nagyméretű ügyvezetés bizottságonként a város különböző részeibe szétszórva kezdte meg működését, sok esetben éppen az egyes érdekképviseletek székházaiban, mivel sem üres irodaház, de még átalakításra alkalmas épület sem volt található Budapesten. A szervezetükre összefüggő hivatalcsoportok különállása azonban az ügyvezetést annyira bonyolultá és a felek kiszolgálását olyan nehézkessé tette, hogy a helyzet hamarosan tarthatatlanná vált, súlyosbítva azzal a kölcsönös bizalmatlansági légkörrel, amely a hivatal és a közönség között mindenkor előáll, ha valahol torló-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék