Építészet - A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet negyedévi szemléje, 1942 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1942-01-01 / 1. szám
kedő ballasztersorral lezárt vonalát három lendületes szobor (Szűz Mária, Szent Péter és Szent Pál) díszíti. A középső főpárkány a kapu felett ívesen megtörik, alatta a „Patrona Hungariae“-t ábrázoló dombormű foglal . A Szent Péter-szobor érdekessége, hogy jobbkezén 6 ujjat faragott az ismeretlen művész, helyet, felette pedig Klobusiczky Péter érsek (1822—1843) címere. Az antik fejezetű bejárati oszlopok a kórusról nyíló erkélyt hordják. Az egyes párkányok közti hosszúkás, illetve ovál ablakokat közös keret foglalja egybe. A székesegyház szép külső összhangját csak a felesleges huszártorony rontja. A templom belső építészi kiképzésénél meg kell említeni, hogy a szokatlanul hosszú szentélykiképzés arra vall, hogy a tervező megtartotta a középkori alapfalakat s külön érdeme, hogy ennek ellenére is teljesen barokk szellemű építményt alkotott. A főhajóhoz kétoldalt egy-egy kápolnasor csatlakozik, melyek közül az egyik, a déli oldalon, bejáratul szolgál. Belső díszítményei közül a stuccók a legszebbek. A boltozat hat stuccódomborműve magas művészi színvonalat képvisel, alkotóművészük, sajnos ismeretlen. Az evangéliumi oldalhoz csatlakozó kanonoki sekrestye10 stuccódomborművei szintén értékesek, de jóval alul maradnak az előbbieken, mind általános elrendezés, mind egyes részletek és kivitel tekintetében is. Tervezőjük Simonetti teológiai tanár volt (1738 körül), kivitelezője ismeretlen. A belső berendezésből meg kell említeni a dúsan faragott és aranyozott szószéket, a szép kanonoki stallumokat, az értékes Kupelwieser-féle főoltárképet, valamint a márványszobrokat és domborműveket is. Külön említésre méltó az egyik körkápolnában elhelyezett Szent István-herma, színezüst ötvösmunka, mely díszes arany és emaildíszítésű alapzatával együtt a párizsi világkiállításon első díjat nyert (Császka György érsek (1891—1904) vásárolta meg 45.000 koronáért.). Megemlítjük, hogy a székesegyházzal szemben áll az érseki kastély, mely valószínűleg az egykori római vár, castrum alapjain épülhetett. A terveit gr. Batthyány József érsek (1760—1776) Oswald Gáspár piarista fráterrel készíttette el s értük, egykori feljegyzés szerint először, egy aranyórát és 24 aranyat adott. A palota keleti szárnya későbbi eredetű.11 A szép, három rizalittal tagolt homlokzat messzire ellátszik az egyenes főutcán. A 96 szobát magába foglaló kastély dísztermét és kápolnáját Maulbertsch-freskók díszítik. Az érseki palota körül vannak a korhű kanonoki házak, köztük az is, melyet Katona István kanonok (1794—1811), a híres történetíró építtetett k2 (1796). Kalocsának vannak még olyan értékei, amelyek még nincsenek feltárva. Esztergom és Visegrád példája mutatja, hogy a termékeny középkor emlékei után, különösen ma kutatni kell. Kell, hogy legyen elegendő bátorságunk arra, hogy tervszerű kutatómunkával, a kalocsai főszékesegyház környékének átvizsgálásával, a székesegyház falainak és vakolatának szükséges helyeken való eltávolításával az alapos munkát elkezdjük. Mert, ha munkánk eredménye nem lenne más, mint csak a meglévő Szent István-kori alapfalaknak és a gyönyörű franciás koszorúkápolnák és kereszthajóknak feltárása, már akkor is óriási lépést tettünk volna Kalocsa és az egyetemes művészettörténet érdekében. Ez a pár sor bevezetése annak a cikksorozatnak, mely az elfelejtett szentistvánkori Kalocsa városára és környékére szeretné a figyelmet felhívni. Rovó Márton (Martinus Ravega) első ismert magyar kőfaragómester síremléke. Fotó : Békés, Baja. Főszékesegyház déli oldalhomlokzata a Szentháromság szoborral. Fotó : Békés, Baja. A mai érseki főszékesegyház alaprajza. Fotó: Békés, Baja. 9 Restaurálta dr. ing. Möller Károly okt. építész. 10 A Műemlékek Országos Bizottsága műemlékké nyilvánította 1912-ben, így a lebontástól megmenekült. 11 Itt van a kb. 80.000 kötetes könyvtár, érdekessége a „Szakáll-kódex“, szerzője fogadalomból levágott szakállát az első lapba illesztette 1483-ban, mielőtt a Szentföldre zarándokolt. 12 Pintér Imre: A kalocsai főszékesegyház, Kézirat, 1941.