A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 46. évfolyam (1912)

49. szám - Az MMÉE építészeti kispályázata

790 A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet építészeti kispályázatának szabályzata 1912. XII. 8. Az 1904. évi XIV. t.-c. alapján kivitel alatt álló munkálattal egy­idejűleg létesítendő kikötőmedencét tárgyalja, a másik már ennek kibővítéséről szól kapcsolatban a pesti partterületen létesíthető vasúti pályaudvarral és egyéb kiegészítő berendezésekkel, amely kibővített tervezet mintegy az első csak kezdetleges létesítmény cél­szerűségének és aktualitásának megokolására van felsorolva. Véleményünk megalkotásakor és kifejtésekor tovább kellett mennünk, miután a soroksári Dunaágban és a Csepelsziget felső részén bármily kizdetleges terjedelemben végzett munkálatot olyannak kell tekinteni, amely a csakis itten elhelyezhető budapesti nagyobb szabású kereskedelmi és ipari kikötőnek kérdését a maga egész terjedelmében érinti és ezért szem elől nem téveszthettük az u. n. korábbi általános t­evezetben foglalt javaslatnak velejét. Szükséges ennélfogva az ú. n. korábbi tervezet szerint és az ú. n. újabbi tervezet alapján létesíthetőnek tartott kikötők között összehasonlítást tenni. A kikötő terjedelme mindkettő szerint közel azonos lehet és az eltérés elsősor­ban ott mutatkozik, hogy a korábbi tervezet a soroksári Dunaágban rendelkezésre álló meden­cét úgyszólván alárendelt minőségben kezelvén, a kikötő zömét a Csepelszigeten kiásandó medencék alakj­ában és a Duna-folyamból állandóan nyílt bejárattal javasolja, ehhez képest az érintett terü­leteknek és a partoknak a Duna legmagasabb árvize fölé érő szin­tet ad, a kikötőben lévő vízszintet a Duna vízállása szerint vál­tozónak fogadja el. Az újabb tervezetben pedig a kikötő törzsét a soroksári Dunaág alkotja, a medencék ebből ágaznak ki, a bejárat pedig hajózózsilippel láttatván el, a medencében állandóan alacso­nyabb és közel változatlan vízszintet biztosít, amire alapítva a parti területek kihasználása és a ki-berakodó készülékek előnyösebben rendezhetők. Másodsorban eltérnek a tervezetek a kikötő egyes részeinek hely­zete szerint, amennyiben a korábbi tervezet az ipari és a keres­kedelmi kikötőt a szigeten kiásandó medencékkel javasolja, ezzel szemben az újabbi javaslat szerint úgy a kereskedelmi, mint az ipari kikötő a soroksári Dunaágban úgyszólván kész, vagy könnyű­szerrel nyerhető medencében és annak közvetlen kapcsolatában állítja elő. Továbbá a korábbi tervezet a szénrakadót a Csepel­sziget felső végére, a tutaj és fakikötőt a soroksári ágba helyezi, az újabb tervezet, illetőleg az ahhoz fűzött módosító javaslatunk szerint a szériadó közvetlen az összekötő vasúti híd alatti del­ta alakú területre, valamint a Csepel-sziget Duna melletti parti terüle­tére jutna, a tutaj és fa kikötő pedig a Margit-rakpart fölötti léte­sítéssel és részben a Csepel-sziget felső részén közvetetlen a Duna partjára jönne. Fontos eltérés van a vasúti teher- és rendezőpályaudvar tekin­tetében, mert habár véleményünkben a kikötővel együtt járó vasúti pályaudvarokat magunk is a Csepel-szigetre helyezendőknek találtuk, de ezt úgy helyfekvésében, mint terjedelmében akként kívánjuk korlátozni, hogy a kikötő medencék és a kikötőhöz tartozó partterület tovább­fejlesztésén­k a lábán ne álljon. Ha szükséges lenne a vasúti forgalom céljából nagyobb méretű és a víziforgalom követelményét meghaladó rendeltetéssel bíró pályaudvarokat a Csepel-szigeten létesíteni, történhet ez anélkül is, hogy a budapesti kereskedelmi kikötő céljára egyedül alkalmas területek ezzel leköttet­nének. Az összehasonlítás tehát egyáltalán nem szolgál az újabb terve­zetnek hátrányára, sőt aég megbecsülhető előnye marad a sokkal könnyebben és minden időhaladék nélkül való létkesíthetés, melyet még fokoz az 1904. évi XIV. törvénycikkel elrendelt és folyamatban levő munkához való szerves kapcsolódása. Véleményünk ennélfogva oda irányul, hogy a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek a jól felfogott közérdekből folyó kötelessége a budapesti kereskedelmi és ipari kikötőnek az előttünk fekvő újabb tervezetben kifejtett alapelvek szerinti létesítése mellett a leghatáro­zottabban állást foglalni. A tervezethez fűzött észrevételeink, melyeknek figyelembe vételére számítanunk kell, az eredeti javaslat érdeméből mit sem vonnak le, egyedüli célunk volt azok megtételé­nél a magában is helyes és életrevaló tervezetnek egyes részletében való kiegészítése. * * * A soroksári Dunaágnak az 1904. évi XIV. t.-c.-kel elrendelt hajózhatóvá tétele a földmívelésügyi m. kir miniszter hatáskörébe van utalva, a budapesti kereskedelmi kikötőhöz fűződő közgazda­sági érdekek pedig elsősorban az székesfővárost érintik, ennélfogva javasoljuk, hogy az Egylet felterjesztésével úgy a kereskedelemügyi mint a földmívelésügyi m. kir. miniszter urakhoz forduljon és keresse meg a székesfőváros törvényhatóságát is, hogy a tervezett budapesti kereskedelmi kikötő létesítéséhez a maga teljes erejével szintén hozzájáruljon. Szükségesnek látjuk mindhárom hatóságnak egyértelmű közreműködé­st, sőt tüzetesebb megfontolás után első­sorban a székesfővárostól kellene várnunk, hogy a kikötő ügyét a maga kezébe véve, annak minél gyorsabb életrehozatalát akár önerejéből is szorgalmazza. Számosan, kik e véleményt előter­jesztő bizottság tárgyalásaiban részt vettünk, tapasztalhattuk a múlt időkben, hogy a hajóforgalom emelésére irányuló törekvések a székesfőváros törvényhatósága előtt a kellő pártolással nem talál­koztak, az erre való tekintet , mert újabb időben e téren is örvendetes változást láthattunk, kötelességünkké teszi a székes­fővároshoz intézendő előterjesztésnek javaslatba hozatalát és ben­nünk azt a reményt kelti, hogy ezúttal meddő feladatra nem vállalkozunk. A székesfőváros közgazdasági és szociális vállalkozásai közepette számítunk arra, hogy az intéző körök a budapesti kereskedelmi kikö­t jelentőségét a maga teljességében fel fogják ismerni és megtalálják benne azt a hatalmas eszközt is, amely ezreknek ad biztos keresetet és alapját veti meg a közvagyon növekedésének. Végezetül utalunk arra, hogy a ferencvárosi dunaparti vasúti teherpályaudvarnak kérdését jelen véleményünk során nem tárgyaltuk, nem pedig annálfogva, hogy az itt javasolt soroksári kikötőnek létesítése vele kapcsolatba nem is hozatott. Akár megmarad a duna­parti vasúti teherpályaudvar mostani alakjában, akár szüntettessék meg, ez a soroksári ági kikötőtől függetlenül megoldandó feladatot alkot. A dunaparti vasúti teherpályaudvar eltávolításának kilátásba vétele a soroksári kikötő létesítését el nem odázhatja, ha pedig tényleg eltávolíttatnék, legfeljebb azzal a következménynyel járna, hogy a soroksári kikötő jövőbeli kifejlesztése körül ezt a körülményt, amennyiben megokolt lenne, annak idején szintén figyelembe lehet majd venni. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet építészeti kispályázatának szabályzata. 1. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet mű- és középítési szak­osztályai útján minden évben építészeti kispályázatot rendez. 2. Pályadíj: az egyesületi ezüstérem és 200 K tiszteletdíj. 3. A kispályázatot a szakosztályok minden év november havának első felében hirdetik ki és programmját ugyanakkor teszik közzé az Egyesület Közlönyében. 4. A kispályázat tárgya valamely egyszerű szerkezetű, kisebb építmény tervének elkészítése. 5. A kispályázat tárgyát a szakosztályok minden év őszén az évadnak legelején tartott ülésükön határozzák meg olyan módon, hogy a működő bizottságnak a pályázatra alkalmas 2—3 eszméje közül egyszerű szavazással választanak. A szakosztályok megválaszt­ják egyidejűleg a bíráló bizottságot, amely a pályázatnak részletes programmját olyan időben dolgozza ki, hogy a programm a szak­osztályoktól jóváhagyva, az év november havának első felében kihirdethető legyen. 6. A bizottság 3 rendes és 1 póttagból áll. 7. A pályázaton részt vehet a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet minden tagja sajátkezű, önálló munkájával. 8. A pályázat titkos, tehát a tervekhez a tervező nevét tartalmazó, zárt jeligés levelet kell csatolni. 9. A pályatervek beadásának határideje a kihirdetést követő április

Next