A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 46. évfolyam (1912)
49. szám - Az MMÉE építészeti kispályázata
790 A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet építészeti kispályázatának szabályzata 1912. XII. 8. Az 1904. évi XIV. t.-c. alapján kivitel alatt álló munkálattal egyidejűleg létesítendő kikötőmedencét tárgyalja, a másik már ennek kibővítéséről szól kapcsolatban a pesti partterületen létesíthető vasúti pályaudvarral és egyéb kiegészítő berendezésekkel, amely kibővített tervezet mintegy az első csak kezdetleges létesítmény célszerűségének és aktualitásának megokolására van felsorolva. Véleményünk megalkotásakor és kifejtésekor tovább kellett mennünk, miután a soroksári Dunaágban és a Csepelsziget felső részén bármily kizdetleges terjedelemben végzett munkálatot olyannak kell tekinteni, amely a csakis itten elhelyezhető budapesti nagyobb szabású kereskedelmi és ipari kikötőnek kérdését a maga egész terjedelmében érinti és ezért szem elől nem téveszthettük az u. n. korábbi általános tevezetben foglalt javaslatnak velejét. Szükséges ennélfogva az ú. n. korábbi tervezet szerint és az ú. n. újabbi tervezet alapján létesíthetőnek tartott kikötők között összehasonlítást tenni. A kikötő terjedelme mindkettő szerint közel azonos lehet és az eltérés elsősorban ott mutatkozik, hogy a korábbi tervezet a soroksári Dunaágban rendelkezésre álló medencét úgyszólván alárendelt minőségben kezelvén, a kikötő zömét a Csepelszigeten kiásandó medencék alakjában és a Duna-folyamból állandóan nyílt bejárattal javasolja, ehhez képest az érintett területeknek és a partoknak a Duna legmagasabb árvize fölé érő szintet ad, a kikötőben lévő vízszintet a Duna vízállása szerint változónak fogadja el. Az újabb tervezetben pedig a kikötő törzsét a soroksári Dunaág alkotja, a medencék ebből ágaznak ki, a bejárat pedig hajózózsilippel láttatván el, a medencében állandóan alacsonyabb és közel változatlan vízszintet biztosít, amire alapítva a parti területek kihasználása és a ki-berakodó készülékek előnyösebben rendezhetők. Másodsorban eltérnek a tervezetek a kikötő egyes részeinek helyzete szerint, amennyiben a korábbi tervezet az ipari és a kereskedelmi kikötőt a szigeten kiásandó medencékkel javasolja, ezzel szemben az újabbi javaslat szerint úgy a kereskedelmi, mint az ipari kikötő a soroksári Dunaágban úgyszólván kész, vagy könnyűszerrel nyerhető medencében és annak közvetlen kapcsolatában állítja elő. Továbbá a korábbi tervezet a szénrakadót a Csepelsziget felső végére, a tutaj és fakikötőt a soroksári ágba helyezi, az újabb tervezet, illetőleg az ahhoz fűzött módosító javaslatunk szerint a szériadó közvetlen az összekötő vasúti híd alatti delta alakú területre, valamint a Csepel-sziget Duna melletti parti területére jutna, a tutaj és fa kikötő pedig a Margit-rakpart fölötti létesítéssel és részben a Csepel-sziget felső részén közvetetlen a Duna partjára jönne. Fontos eltérés van a vasúti teher- és rendezőpályaudvar tekintetében, mert habár véleményünkben a kikötővel együtt járó vasúti pályaudvarokat magunk is a Csepel-szigetre helyezendőknek találtuk, de ezt úgy helyfekvésében, mint terjedelmében akként kívánjuk korlátozni, hogy a kikötő medencék és a kikötőhöz tartozó partterület továbbfejlesztésénk a lábán ne álljon. Ha szükséges lenne a vasúti forgalom céljából nagyobb méretű és a víziforgalom követelményét meghaladó rendeltetéssel bíró pályaudvarokat a Csepel-szigeten létesíteni, történhet ez anélkül is, hogy a budapesti kereskedelmi kikötő céljára egyedül alkalmas területek ezzel leköttetnének. Az összehasonlítás tehát egyáltalán nem szolgál az újabb tervezetnek hátrányára, sőt aég megbecsülhető előnye marad a sokkal könnyebben és minden időhaladék nélkül való létkesíthetés, melyet még fokoz az 1904. évi XIV. törvénycikkel elrendelt és folyamatban levő munkához való szerves kapcsolódása. Véleményünk ennélfogva oda irányul, hogy a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek a jól felfogott közérdekből folyó kötelessége a budapesti kereskedelmi és ipari kikötőnek az előttünk fekvő újabb tervezetben kifejtett alapelvek szerinti létesítése mellett a leghatározottabban állást foglalni. A tervezethez fűzött észrevételeink, melyeknek figyelembe vételére számítanunk kell, az eredeti javaslat érdeméből mit sem vonnak le, egyedüli célunk volt azok megtételénél a magában is helyes és életrevaló tervezetnek egyes részletében való kiegészítése. * * * A soroksári Dunaágnak az 1904. évi XIV. t.-c.-kel elrendelt hajózhatóvá tétele a földmívelésügyi m. kir miniszter hatáskörébe van utalva, a budapesti kereskedelmi kikötőhöz fűződő közgazdasági érdekek pedig elsősorban az székesfővárost érintik, ennélfogva javasoljuk, hogy az Egylet felterjesztésével úgy a kereskedelemügyi mint a földmívelésügyi m. kir. miniszter urakhoz forduljon és keresse meg a székesfőváros törvényhatóságát is, hogy a tervezett budapesti kereskedelmi kikötő létesítéséhez a maga teljes erejével szintén hozzájáruljon. Szükségesnek látjuk mindhárom hatóságnak egyértelmű közreműködést, sőt tüzetesebb megfontolás után elsősorban a székesfővárostól kellene várnunk, hogy a kikötő ügyét a maga kezébe véve, annak minél gyorsabb életrehozatalát akár önerejéből is szorgalmazza. Számosan, kik e véleményt előterjesztő bizottság tárgyalásaiban részt vettünk, tapasztalhattuk a múlt időkben, hogy a hajóforgalom emelésére irányuló törekvések a székesfőváros törvényhatósága előtt a kellő pártolással nem találkoztak, az erre való tekintet , mert újabb időben e téren is örvendetes változást láthattunk, kötelességünkké teszi a székesfővároshoz intézendő előterjesztésnek javaslatba hozatalát és bennünk azt a reményt kelti, hogy ezúttal meddő feladatra nem vállalkozunk. A székesfőváros közgazdasági és szociális vállalkozásai közepette számítunk arra, hogy az intéző körök a budapesti kereskedelmi kiköt jelentőségét a maga teljességében fel fogják ismerni és megtalálják benne azt a hatalmas eszközt is, amely ezreknek ad biztos keresetet és alapját veti meg a közvagyon növekedésének. Végezetül utalunk arra, hogy a ferencvárosi dunaparti vasúti teherpályaudvarnak kérdését jelen véleményünk során nem tárgyaltuk, nem pedig annálfogva, hogy az itt javasolt soroksári kikötőnek létesítése vele kapcsolatba nem is hozatott. Akár megmarad a dunaparti vasúti teherpályaudvar mostani alakjában, akár szüntettessék meg, ez a soroksári ági kikötőtől függetlenül megoldandó feladatot alkot. A dunaparti vasúti teherpályaudvar eltávolításának kilátásba vétele a soroksári kikötő létesítését el nem odázhatja, ha pedig tényleg eltávolíttatnék, legfeljebb azzal a következménynyel járna, hogy a soroksári kikötő jövőbeli kifejlesztése körül ezt a körülményt, amennyiben megokolt lenne, annak idején szintén figyelembe lehet majd venni. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet építészeti kispályázatának szabályzata. 1. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet mű- és középítési szakosztályai útján minden évben építészeti kispályázatot rendez. 2. Pályadíj: az egyesületi ezüstérem és 200 K tiszteletdíj. 3. A kispályázatot a szakosztályok minden év november havának első felében hirdetik ki és programmját ugyanakkor teszik közzé az Egyesület Közlönyében. 4. A kispályázat tárgya valamely egyszerű szerkezetű, kisebb építmény tervének elkészítése. 5. A kispályázat tárgyát a szakosztályok minden év őszén az évadnak legelején tartott ülésükön határozzák meg olyan módon, hogy a működő bizottságnak a pályázatra alkalmas 2—3 eszméje közül egyszerű szavazással választanak. A szakosztályok megválasztják egyidejűleg a bíráló bizottságot, amely a pályázatnak részletes programmját olyan időben dolgozza ki, hogy a programm a szakosztályoktól jóváhagyva, az év november havának első felében kihirdethető legyen. 6. A bizottság 3 rendes és 1 póttagból áll. 7. A pályázaton részt vehet a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet minden tagja sajátkezű, önálló munkájával. 8. A pályázat titkos, tehát a tervekhez a tervező nevét tartalmazó, zárt jeligés levelet kell csatolni. 9. A pályatervek beadásának határideje a kihirdetést követő április