A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 46. évfolyam (1912)

49. szám - Az MMÉE Ybl-pályázatának szabályzata - Szemle

XLVI. kötet, 49. szám A M. M.- és É.-Egylet Ybl-pályázatának szabályzata."A Szemle hó első felének valamelyik napja, de legkésőbb április hó 15-ének esti 6 órája, amikorára a pályaterveket az Egyesület titkári hivata­lába kell beadni. 10. A bíráló bizottság, amely a pályadíjat odaítéli és a pálya­nyertes jeligés levelét felbontja, jelentését olyan időben készíti el, hogy az még a nyári szünetet megelőző egyik szakosztályi ülésen előter­jeszthető és a pályadíj ugyanakkor a nyertesnek átnyújtható legyen. 11. A pályázati programm elkészítésére és a pályatervek megbírálá­sára egyebekben az érvényben levő tervpályázati szabályzat mértékadó. 12. A pályanyertes terv az Egyesület tulajdonában marad, a nem nyertes pályamunkákat és a felbontatlan jeligés leveleket pedig az Egyesület a bírálati jegyzőkönyvnek a szakosztályi ülésben történt felolvasásától számítva csak 4 (négy) héten át őrzi meg. Elfogadta a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet választmánya 1912. november 29-én tartott 548-ik rendes ülésén. Bresztovszky Béla dr. s. k. főtitkár Kovács Sebestény Aladár s. k. elnök A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Ybl-pályázatának szabályzata. 1. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet mű- és középítési szak­osztályai útján minden évben Ybl-pályázatot rendez. 2. Pályadíj: az egyesületi Ybl-érem. 3. Az Ybl-pályázatot a szakosztályok minden év április havának elején hirdetik ki és teszik közzé az Egyesület Közlönyében. 4. Az Ybl-pályázat tárgya az Egyesület 1909. évi építészeti díj­szabásában a díjtáblázat VI. osztályába sorolt valamely díszesebb építészeti műtárgynak*) megtervezése, hogy a pályatervből a pályá­zónak az építészet formákban való jártassága és műízlése meg­ítélhető legyen. 5. Az Ybl-pályázat tárgyát a szakosztályok minden év február hónapjában tartott egyik ülésükön határozzák meg olyan módon, hogy a működő bizottságnak a pályázatra alkalmas 2—3 eszméje közül egyszerű szavazással választanak. A szakosztályok megválasztják egyidejűleg a bíráló bizottságot, amely a pályázatnak részletes programmját olyan időben dolgozza ki, hogy a programm a szak­osztályoktól jóváhagyva, az év április havának elején kihirdethető legyen. A megkívánt terveknek számát és méreteit (1:50, 1: 20, 1:5 stb.) a tárgy minősége szerint kell esetről-esetre megállapítani. *) Ezek a következők: „Belső és külső díszítések, építészeti jel­legű iparművésze­ti tárgyak, templom-és lakásberendezések (oltárok, szószékek, ker­sztelő kutak, orgonaházak, búto­­k és más felszere­lések). Díszfestő­k templomokban és kastélyokban. Parkok diszí­tése (kutak, források keretezése és díszlete , ülőhelyek parkokban stb.). Diadalkapuk, síremlékek, szobrászati munkák és mérnöki művek (szobrásztalapzat, hidak, alagutak stb.) építészeti részei és hasonlók''. 6. A bizottság 3 rendes és 1 póttagból áll. 7. A pályázaton részt vehet a Magyar Mérnök- és építész-Egylet minden tagja sajátkezű, önálló munkájával. 8. A pályázat titkos, tehát a tervekhez a tervező nevét tartalmazó, zárt jeligés levelet kell csatolni. 9. A pályatervek beadásának határideje a hirdetést követő novem­ber hó eleje, de legkésőbb november 6-ikának esti 6 órája, ami­korára a pá­yaterveket az Egyesület titkári hivatalába kell beadni. 10. A bíráló bizottság, am­ely a pályadíjakat odaítéli és a pálya­nyertes jeligés levelét felbontja, jelentését olyan időben készíti el, hogy az a fenti határidőt követő december hó­n­ikához (Miklós napjához) legközelebb eső és Ybl Miklós érdemeiről megemlékező szakosztályi ülésen előterjeszthető és a pályadíj a nyertesnek átnyújt­ható legyen. 11. A pályázati programm elkészítésére és a pályatervek meg­bírálására egyebekben az érvényben levő tervpályázati szabályzat a mértékadó. 12. A pályanyertes mű az Egyesület tulajdonában marad, a nem nyertes pályamunkákat és a felbontatlan jeligés leveleket pedig az Egyesület a bírálati jegyzőkönyvnek a szakosztályi ülésben történt felolvasásától számítva csak 4 (négy) héten át őrzi meg. Elfogadta a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet választmánya 1912. november 29-én tartott 548-ik rendes ülésén. Bresztovszky Béla dr. s. k. főtitkár. Kovács Sebestény Aladár s. k. elnök. SZEMLE Az ivóvíznek klórmészszel való dezinficiálása. A klór­mésznek az ivóvíz dezinficiálására való fölhasználását ezelőtt 20 évvel elsőül Traube ajánlotta. Idevágó kísérleteinek helyességét Kratschmer és mások mutatták ki, míg Engel kétségbevonta, azt állítván, hogy a patogén csirák tökéletes elpusztítása lehetetlenség. Az eljárást ezért Németországban sokáig nem használták , ellenben Amerikában pár év óta mind több helyütt kezdik alkalmazni, azonban nem kis vízmennyiségeknek, hanem az ivóvíznek a cső­hálózatban való dezinficiálására. Az ilyen nagytömegű víz össze­tétele rend­zerint pontosan ismeretes és így a szükséges klór­mennyiség is szabatosan me­határozható. Az eljárást Amerikában különösen olyan helyeken használták, ahol a nagyipar nagy meny­nnyiségű olcsó vizet kíván s így szinte természetes, hogy az ame­rikai eljárásnak Németországban való meghonosításánál elsősorban a Ruhr-vidékre gondoltak. A klórmész értéke attól függ, hogy mekkora a hipoklorit­tartalma, így tehát a klórmész klórtartalma igen ingadozó. Ha a klórmeszet közvetetlenül a gyárból szerezzük be, akkor 35—38% klórtartalommal számolhatunk, mely mennyiség azonban a rak­tárontartás közben tetemesen csökken. Így például olyan klórmész-minták, melyeket parafinozott csomagolásban gyógyszertárakból szereztek be, mindössze 10—15% klórt tartalmaztak, ami élénken igazolja, hogy a hatékony klór mennyiségének mindenkori meghatározása mennyire megokult és szükséges. Ami a klór dezinficiáló hatását illeti, már Korh R. megállapította, hogy a klór egyike a legerősebb fertőtlenítőszerek­nek, amit egyébként a későbbi vizsgálatok, így többek között Schwarz és Nachtigall továbbá Grimm és Bruns dr. vizsgálatai is megerő­sítettek. Míg Schwarz és Nachtigall kutatásuk alapján azt hangoztatják, hogy a tökéletes dezinfekció klórral lehetetlen, addig Bruns inkább arra fektet súlyt, hogy klórral a csirák száma igen jelentékeny mértékben csökkenthető A klór dezinficiáló hatását különfélekép­pen igyekeztek megállítani. Először is a klórt a nyersvízhez adták hozzá; ezek a ki­érletek meglehetősen kezdetlegesek voltak. A klórt körülbelül százszoros mennyiségű vízben hordókban oldot­ták föl és úgy adagolták a vízhez, hogy mennyisége 1:500000 legyen. A szüretlen vízben a csirák száma már ekkor is tetemesen csökkent, azonban a víz ízét kiagásolták. Más helyeken a klór fertőtlenítő hatását szűrt vizeken próbálták ki olyan módon, hogy 1 l vízre 0-5—6'6 már klór jutott. A csigák száma ekkor 3-20 ra szállott alá. Bár a szivattyúállomáson a klór még érezhető volt, a víz íze ellen panaszok mégsem merültek föl. A klór mennyiségének növelésé­vel a bakteriológiai hatás még inkább javult, azonban a víz ellen az a panasz merült föl, hogy íze a karbolra em­lékeztet, kátrányos s­ó, s ez az idegenszerű íz kivált tea-, kávé- és levesfőzésnél volt érezhető. Pár év előtt a nagy szárazság és tífuszjárványok alkalmával több helyütt hatósági utasításra kezdtek kísérletezni a klórral. A kísérleteket annyiban módosították, hogy igyekeztek a klórt lehetőleg egyen­letesen keverni a vízhez, majd utólag a klórmész fele mennyiségé­nek megfelelő nátriumtioszulfátot adtak a vízhez, mely a még netán jelenlévő szabad klórt volt hivatva hatástalanná tenni. Természete­sen gondoskodni kellett arról is, hogy a klórnak elegendő ideje 791

Next