A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 48. évfolyam (1914)
13. szám - Egyleti pályázataink (Hollán-pályadíj, aranyérem, Kossuth-közgazdasági pályadíj, építészeti nagypályázat, Lipthay-pályadíj, porképződés ill. füstképződés csökkentésére hirdetett pályadíjak, Ybl-pályázat)
XLVIII. kötet, 15. szám Adatok modern gyárstatisztikáról A szóban forgó megoldás, a képletek egyszerűsége, a számítás meglepő rövidsége s a számtáblázatok célszerű berendezése következtében a feladat igen előnyös s mind a tudomány, mind a gyakorlat részére hasznothajtó megoldásának tekinthető, ezért a bizottság a szóban forgó közleményt is érdemesnek találta a Hollánpályadíjjal való kitüntetésre. A két közleményt éppen jellemzett kiválóságai következtében a bíráló bizottság egyenlő értékűnek tartja s ezért a rendelkezésre álló Hollán-pályadíjjal azok íróit egyenlő arányban tüntette ki, vagyis a 300—300 koronát Lechner Jenő: Tanulmányok a lengyelországi és felsőmagyarországi reneszánsz építésről című és Fasching Antal dr.: A meridián konvergencia és a földrajzi összrendezők új számítási módja című közleményének ítélte oda. Budapest, 1914. március hó. Buday Béla s. k. Edvi Illés Aladár s. k. Hajós Sámuel s. k. Jendrassik Kornél s. k. Kabdebó Gyula s. k. Kossutány Tamás dr. s. k. Nagy Virgil s. k. Schilling Zoltán s. k. Szesztay László s. k. Tóbiás Károly s. k. II. A technikai műveknek egyleti aranyéremmel való kitüntetésére hivatott bizottság jelentése. A Műemlékek Országos Bizottságának kiadványai között, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából báró Forster Gyula szerkeszt, megjelent Magyarország Műemlékeinek III. kötete. A díszes kiállítású munka nem alkot ugyan önálló egészet, de hű képét mutatja a Műemlékek Országos Bizottsága működésének, mely szerény eszközeivel, de lelkes működő karával lassan bár, de fokozatosan összegyűjti, feltárja és felveszi a hazánkban levő elég sok és számottevő, de legnagyobbrészt ismeretlen műkincset. Az elszórva levő emlékeket kiadványai útján közismertté teszi és igen sokszor legalább ilyen alakban menti meg az utókor számára. Kívánatos volna, ha e kiadványok szélesebb körökben terjesztve és könnyebben megszerezhető módon közkincssé válnának és ezáltal hazai műemlékeink megbecsülése általánossá válnék. Az előttünk fekvő kötetben is, bár különösebb összefüggő rendszer nélkül, egy sorozat emlékmű van kellő részletességgel és megfelelő fényképreprodukciókkal, itt-ott rajzokkal ismertetve. A munka első részében báró Forster Gyula Rákóczi és bujdosótársainak emlékeivel foglalkozik, melyben kimerítően ismerteti történelmünk e kiváló alakjainak külföldi és hazai síremlékeit, a bujdosók hamvainak hazahozatalára és új, végleges nyugvóhelyükön való elhelyezésével összefüggő eseményeket, valamint a tiszteletükre felállítandó emlékmű előmunkálatait. Bár annak idejében ezekről a sírokról igen kiterjedt ismertetések láttak napvilágot, ilyen szakszerű összefoglalásban azokat eddig megfelelő reprodukciókkal nem ismertették. Schmidt Wolfgang Mária dr. ugyancsak egyik, történelmünkre nagyfontosságú sírra vonatkozó adatokat gyűjtött össze, midőn első apostoli királyunk, Szent István nejének, Gizella királynénak a Passau melletti niederburgi kolostorban levő sírját és az erről szóló archeológiai kutatásokat ismerteti, mivel nemcsak hézagot pótló, de kegyeletes célokat is szolgál. Majd Möller István tárja elénk a vajdahunyadi vár építési koraira vonatkozó tanulmányát. Hazai váraink eme gyöngyéről is számos ismertetés jelent már meg, ebben a leírásban a kutató általában valamely műemlék építési korának megállapítására irányuló törekvéseit ismerteti, minek keretében alkalma nyílik ennek az emléknek több olyan részletét is bemutatni, mely egyesek előtt még ismeretlen. Roth Viktor terjedelmes cikkben számol be a középkorból és a reneszánsz időkből való jeles emlékeink, a széltében-hosszában található szárnyasoltárok egy csoportjáról, melyek Erdély kisebbnagyobb, sokszor eldugott templomaiban találhatók. Éber Lászlótól több cikk is van a műben, így Schomberg György síremlékéről, a váci székesegyház korai reneszánsz szentélykorlátjáról, 247 Donner Rafael pozsonyi műhelyéről és a szigetvári plébániatemplom kupolafestményéről ír szakszerű cikkeket, utóbbiban Dorfmeister templomfestő egyéb működésével is foglalkozik. Végül beszámol a munka a Műemlékek Országos Bizottságának 1903—1911.-ik évi működéséről. Ennek keretében is nem egy érdekes emlék ismertetése és képe fordul elő. Különösen látható, hogy újabban kiterjeszti figyelmét a kisebb jelentőségűnek látszó, de azért becses emlékeinkre is, melyek megmentése, vagy megóvása talán még fontosabb, mint a nagyobbaké, mert könnyebben elpusztulhatnak. A munka kiállítása általában elsőrangú, a képek művészi kivitelűek és értelmesek, a szöveg pedig minden tekintetben szakszerű. A 300 oldalon felüli quart-alakú munkát 18 részben színes műlap és 234 szövegbe nyomtatott kép gazdagítja. A tartalmas munka minden tekintetben megérdemli, hogy a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet aranyérmével tüntesse ki. Budapest, 1914. évi március hó 2.-án. Hoepfner Guido s. k. Neuschlosz Kornél dr. s. k. Kertész K. Róbert s. k. Sándy Gyula s. k. Sváb Gyula s. k. III. Az 1913/14. évi Kossuth-közgazdasági pályadíj bíráló bizottságának jelentése. A pályázatok elbírálására kiküldött bizottság alulírott tagjai, miután a beérkezett összesen 3 pályamunkát külön-külön áttanulmányoztuk és azokat együttesen letárgyaltuk, egyértelmű megállapodás alapján a következően bíráljuk el a beérkezett munkákat: I. A „Traction plowing" jeligéjű pályamunka. Leírólag foglalkozik az ezideig forgalomba került szerkezetekkel és az ezen a téren eddig elért eredményekkel. Kellő kritika nélküli adatközlései nem járulhatnak hozzá a kérdés tisztázásához, a mezőgazdálkodás és a gépgyártás szempontjából. Az egyes gépekről szóló adatai sok esetben tévesek, így például pályázó szerint a kétgépes gőzeké, mely az Egyesült Államokban 125—150.000 koronába kerül, nem szánt fel naponta többet 4—6 hektárnál és szántása hektáronként 25—35 koronába kerül (5. lap). Míg itt a gőzeke teljesítménye a valóságnál sokkal kisebbnek van megadva, addig a következő bekezdésben ugyancsak gőzekére 35—40 cm mély szántásra a fogás szélességét 3—4 m-nek, tehát viszont túlzott nagynak adja meg. Ezzel szemben más helyen (24. lapon) az Emerson-Brantingham-féle 30—60 lóerős típusokban készülő „Big 4" traktor napi teljesítményét egészen 40 hektárig, tehát a nagy gőzgép teljesítményének 7—10-szeresének adja meg és a hektáronkénti szántás költségét minimumban 3 K-nak, tehát a gőzeke szántási költségének körülbelül Vip-ének adja meg. Ezekhez hasonló, egymásnak ellentmondó adatok töltik meg majd az egész pályamunkát, anélkül, hogy közlője észrevenné és kimagyarázni próbálná az ellentmondásokat. A pályamunka többi részét a különböző szerkezetek egészen rövid leírásai, mondhatnánk inkább azok felsorolásai foglalják el, közismert általános megjegyzések vagy be nem igazolt kijelentések kíséretében, így a 13.-ik lapon a maróekékre az a kijelentés, mintha ezeknek munkaszükséglete kevesebb volna, mint a pályázó használta kifejezés szerint a „szárnyasekéké", nem lehet helyes. A 18.-ik lapon szintén hirdeti sok motorkereskedőnek ama eléggé meg nem gondolt és veszedelmes állítását, hogy „a traktorok kezelése igen egyszerű, nem kíván kvalifikált embert, legfeljebb egy vagy két kezelő munkást igényel". Az adatok és szerkezetek felsorolása és némely nem eléggé világos technológiai magyarázat után, mint amilyen a földmaró és a „kaparó" munkamódjának ismertetése, pályázó kijelenti (29. lap), hogy „rámutattunk azon óriási gazdasági jelentőségre, melylyel a gépies szántás elterjedése jár és láttuk azon irányelveket, melyeket mérlegelni kell a megfelelő „géptípus beszerzésénél". Az itt felsoroltakból azonban a pályamunkában valóságban semmit sem látunk.