A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 48. évfolyam (1914)
18. szám - Csányi Károly: Hauszmann Alajos művészeti pályafutásának félévszázados jubileumára
§38 Oltay Károly 1914. V. 3 eléggé jelentékeny. Hildebrand, Stadthagen, Coulier és Lüdemann kísérletei szerint az olyan mérőlécek, melyek gondosan szárított, esetleg nyomás alatt olajjal, vagy egyéb konzerváló anyaggal telített, göcsmentes, a szálak irányában vágott puhafából készültek s amelyeket gondosan többször (legalább négyszer), olajfestékkel s aztán védőlakkal vontak be,a hőmérséklet és nedvesség együttes hatására m-enként 6 h mm-rel változhatnak meg, vagyis például az 5 m-es léc ki van téve olyan hosszúság-ingadozásoknak, melyek maximumban 20 mm-t tehetnek ki. Ezek az ingadozások csak mérések alapján vehetők tekintetbe, mert a fa hőmérséklete és nedvességtartalma pontosan sohasem határozható meg, de nedvesség és a hőmérsékletváltozás együttes hatására létrejövő ingadozás még az előbbi két adat ismeretével sem határozható meg, mert erre vonatkozó matematikai összefüggést nem lehet felállítani. A léc valódi hosszúságát egyedül méréssel, a komparálással lehet megállapítani. A mérőszalag hosszúsága változik a hőmérséklettel s a szalagot feszítő erő nagyságával. Az utóbbit egyszerű szerkezetű dinamométer alkalmazásával állandóvá lehet tenni (amikor természetesen e mellett a húzóerő mellett kell a szalag komparálását is elvégezni), az előbbit pedig közelítőleg tekintetbe lehet venni hőmérséklet méréssel s a szalag dilatációjának előzetes megállapításával. Persze csak közelítőleg, mert a szalag valódi hőmérsékletét nem tudjuk mérni. Míg a lécnél a hoszszúságváltozások csak lassan következnek be, a szalagnál már ezek igen gyorsak, ez a magyarázata a szalaggal elérhető kisebb pontosságnak. Ha a szalaggal nagyobb pontoságú méréseket kell végeznünk, például községek felvételénél poligon szakaszokat mérünk vele, akkor gondoskodni kell arról, hogy mérés közben (tehát naponta) többször komparáljuk. Az, hogy ez menyire szükséges, elképzelhető abból, hogy a 20 m hosszú szalag 25° hőmérsékletváltozásra (amilyenre nyáron mindig kell számítani), 5 mm-rel változtatja meg a hosszúságát. De még az alsóbbrendű méréseknél sem lehet a szalagot egyszer s mindenkorra komparálni, mert a szalagfogantyúnak a szalaghoz való hozzáerősítésében is bekövetkezhet a kezelés alatt olyan változás, mely a szalag hosszúságának állandó jellegű megváltozását vonja maga után. Cikkemben ismertetni óhajtom a műegyetem geodéziai intézetében létesített stabil léc- és szalagkomparátort, továbbá ama kísérleteim eredményeit, melyeknek célja az e berendezéseken elérhető pontosság megállapítása volt. E komparátorok tervezésénél az a cél vezetett, hogy olyan komparátorokat létesítsek, amelyek az elérhető maximális pontosság mellett alkalmasak legyenek tömeges komparálások gyors keresztülvitelére. 1. A léckomparátor. A léckomparátor oldalnézetét az 1. ábra tünteti fel; ebben az ábrában az éleket a többi részekhez képest nagyítottam. Az élek, továbbá az alátámasztó gerendát emelő szerkezet részletei a 2. ábrán láthatók; ez a komparátornak a vízszintes élnél levő végét ábrázolja. A léckomparátor lényeges része két acéltest, melyek egyikén vízszintes, másikán függőleges él van. Mind a két acéltest egy-egy sárgaréztestbe van mereven beleerősítve, melyeket egy masszív fal faragott kőpárkányán levő konzolokra erősítettek, még pedig az egyik (a függőleges éllel ellátott) a konzolokhoz mereven, a másik (a vízszintes éllel ellátott) pedig szorító csavarok meglazítása után a hosszúság irányban elmozdíthatóan. Az élek távolsága tehát néhány cm-re megváltoztatható. Az acélélek középpontjainak egymástól való távolságát ezentúl éltávolságnak fogjuk nevezni A komparálandó léceknek, továbbá az éltávolságmérés végrehajtásánál a normál métereknek alátámasztására támasztógerenda szolgál, mely néhány cm-rel rövidebb, mint az éltávolság. A támasztógerendától megkívánjuk, hogy: Komparátorok mérnöki hosszúságmérőeszközök részére. OLTAY KÁROLY-tól. A mérnöki hosszúságmérőeszközök komparálására a műegyetem geodéziai intézetében létesített és felállított stabilkomparátorok leírása. Kísérleti eredmények a léc és szalag komparálással elérhető pontosságra. A komparálás célszerű berendezése és gyakoriságának kérdése. A mérnöki gyakorlatban a hosszúságok közvetetlen mérésére pontosabb mérések esetében puhafából készült 4 m, vagy 5 m hosszú mérőléceket, a kisebb pontosságot kívánó mérésekre pedig acélmérőszalagokat használnak. Az utóbbiak hosszúsága rendesen 10 m, 20 m, vagy 10 öl, kivételesen 50 m és 20 öl szokott lenni. Bármelyik hosszúságmérőeszközzel is dolgozunk, a mérés pontossága elsősorban attól függ, mennyire ismerjük a mérőeszköz valódi hosszúságát. Azt a mérési műveletet,melynek célja a mérőeszköz valódi hosszúságának megállapítása, illetőleg szabatosabban, melynek feladata a hosszúságmérőeszközön kijelölt távolságnak törvényes hosszúságegységben való kifejezése, komparálásnak nevezzük; az eszközt pedig, melyet e mérési művelet végrehajtásánál használunk, komparátornak. Ha pontos mérésre törekszünk, tekintettel kell lenni arra, hogy a mérőeszköz valódi hosszúsága változásoknak van alávetve, ezért a komparálást nem elegendő csak egyszer végrehajtani. A fából készült mérőléc hosszúsága megváltozik a nedvesség és a hőmérséklet hatására s ez a változás 1T° ° inta a 1. ábra.