A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 48. évfolyam (1914)

27. szám - Vegyesek

462 nők, cukorgyári üzemvezető (Selyp). Bernard Ernő dr. kir. s.­vegyész (Magyaróvár). Bíró Elemér oki. mérnök. Erdélyi József üzem­vezető, a budapesti közúti vaspályatársaság központi főműhelye villamos alosztályának és villamos próbatér, vezetője. Fáry István oki. gépészmérnök, kir. ipari s.-felü­gyelő (Szombathely). Válf­y Lajos oki. gépész­mérnök, bányászati és erdészeti főiskolai tanársegéd (Selmecbánya). Oobl Adolf dr. oki. gépészmérnök. Qutkerz Hermann cukor­gyári műszaki igazgató (Selyp). Hajós Imre oki. gépészmérnök (Keszthely). Hamvas László oki. gépészmérnök. Hofstatter Béla Jenő oki. építész (Berlin). Janussek István oki. erdőmérnök, központi ellenőrködő erdő­mérnök (Susák). János József kir. mérnök. Kandó Gyula oki. gépészmérnök, kir. fő­mérnök. Kassai Pál oki. mérnök, r.-t. igaz­gató. Kertész Lajos oki. gépészmérnök. Kovács Mór máv. mérnök (Gyergyószent­miklós). Ki­hnemann Viktor o­d. mérnök, gyáros. Lazarus Viktor oki. mérnök (Fiume). Légmán Lothár (óhidi) oki. gépészmérnök, ipari s.-felügyelő (Miskolc). Ludasi Viktor oki. gépészmérnök. Mandella Gyula dr. mű­egyetemi tanár. Medák Imre oki. építész (Miskolc). Mü­ller Elek oki. gépészmérnök. Pataki Béla kir. s.­mérnök (Székesfehérvár). Pavlanszky Ede vaskohómérnök. Reichmann Vince oki. mérnök, ipariskolai tanár, az áll. hajógépipari szakiskola műhelyfőnöke (Fiume). Révész Tibor oki. építész. Szam­ek Sándor építész. Szántó Albert oki. mérnök, kir. mérnök (Csíkszereda). Vidovich Antal oki. gépészmérnök, felső ipariskolai tanár­j­elölt (Szeged). — Rendkívüli tagok: Oroj­csik János oki. vegyészmérnök, iparisk. tanár. Korn M. József oki. mérnök (Trient). Egyleti közlemények EGYLETI KÖZLEMÉNYEK A gépészeti, elektrotechnikai és gyár­ipari, valamint bányászati és kohá­szati szakosztályok ülése február 7.-én. Elnök : Szuk Géza ; jegyző : Szabó Gusz­táv dr. Elnök az ülést megnyitja és felkéri Ereky Károly sz.-o. tagot, hogy a nagyüzemű hústermelés technológiája címen hirdetett előadását tartsa meg. Előadó tárgyát a gépészmérnök néző­pontjából ítéli meg. Kifejti, hogy a techno­lógiának egyik alapvető elve szerint bár­milyen árucikk előállításához szükségünk van nyersanyagra és olyan szerszámokra, amelyekkel a nyersanyagot fel tudjuk dol­gozni. Ha például cukrot akarunk produ­kálni, akkor szükségünk van cukorrépára, mint nyersanyagra is szükségünk van szer­számokra, amelyekkel a cukrot a répából kivonhatjuk. A technológiának ez az alap­vető princípiuma érvényes a hústermelésre is. Ha húst akarunk produkálni, akkor szük­ségünk van nyersanyagra, azaz szénára és egyéb takarmányra, valamint olyan szer­számokra, amelyek a takarmányból húst tud­nak készíteni. Ilyen szerszámok gyanánt fog­hatók fel a sertés, a szarvasmarha stb., vagyis a táplálkozásunkat szolgáló házi­állatok. Az állat szervezetében a húsprodukció úgy történik, hogy az állat a száján keresz­tül megaprítva a gyomrába viszi a nyers­anyagot, azaz a takarmányt és ott bent, abban a csodás kémiai műhelyben feldol­gozza azt úgy, hogy a teste tömegét növeli vele, azaz húst produkál. Ha meg akarjuk vizsgálni ezt a produkciót, akkor elsősorban az a feladatunk, hogy a nyersanyag mennyi­ségét és minőségét pontosan megmérjük, a második feladatunk pedig az, hogy meg­mérjük az állat szilárd, cseppfolyós és lég­nemű összes váladékait úgy mennyiség, mint minőség szerint és végül harmadszor meg­mérjük a kísérletre használt állat súlyszapo­rodását. Az ilyen kísérletek véghezvitelére a Pettenkofer-féle respirációs készüléket hasz­nálják, amely lényegében nem egyéb, mint olyan vaslemezekből készült istállófülke, amelyikbe a kísérleti állat belefér és mely­ben napokon át ta­tózkodha­­k. Ezt a vas­fülkét légmentesen elzárjuk, mikor a kísérleti állat benne van és ventillátorral szivattyúz­zuk rajta keresztül a levegőt olyanformán, hogy a levegőt, mielőtt belép az istállófülkébe és mikor kilép belőle, pontosan megvizsgál­juk, hogy mennyi oxigén, szénsav, víz, víz­gőz, metán, am­­­ónia stb. gázok vannak benne. Ilyen módon pontosan megállapíthat­juk, hogy a kísérleti állat lélekzésekor mennyi szénsav keletkezik, a végbelén keresztül milyen gázalakú termékek püffögnek ki, valamint hogy a t­ete milyen gőzöket és gázokat párologtat el. A kísérleti á­lat szilárd és folyós váladékait a testére erősített gummi­gömbökben fogjuk föl, azután pedig le­mérlegeljük. Ilyen módon megállapították a gazdasági tanintézetek kísérleti állomásai, hogy egy 600 kg súlyú ökör 24 óra alatt 193 g húst és 849 g zsírt szedett magára 57% h­­úsfokkal, ami azt jelenti, hogy a takarmányokkal az állat szervezetébe 24 óra alatt beadagolt 50.000 kalóriából levonva a 24 óra alatt keletkezett trágyájában levő 20.000 kalória értékét, az állati testben maradt 30.000 kalória és ebből 57% hasz­nosan értékesült. Ez a példa azt az esetet mutatta be, mikor az állat bizonyos mennyi­ségű nyersanyagból állított elő húst és zsírt. Előadó egyszerű esetben mutatja be azt a megfordított számítási módot, mikor adva van a pro­­ktum és a takarmányszükség­letet akarjuk megállapítani. Például, ha azt akarjuk, hogy 10 óra alatt 2.400.000 méter­kilogramm munkát végezzen el egy 1000 kg élősúlyra redukált ökör, akkor szükségünk van bizonyos takarmánymennyiségre, melyet az ökörrel meg kell etetnünk. Ennek a takarmánynak a mennyiségét úgy kapjuk meg, ha a méterkilogrammok számát el­osztjuk 425-tel, azaz 1 kalóriával és ebből megállapítjuk a takarmány minőségét úgy, hogy a keményítő kilogrammját 4152 kaló­riával veszszü­k egyenlőnek. Miután kísérleti alapon tudjuk azt is, hogy az ökör mint erőgép 35°/o hatásfokkal dolgozik, meg­állapíthatjuk, hogy szü­ks­ég van a fenti erőkifejtéshez 4—5 kg keményítőé­rékű takarmányra, saját szervezete fenntartására pedig 5*2 kg keményítőértékű takarmányra. Mióta a haszonállatok takarmányozását sikerült a technológia módszereivel ellenőrizni, azóta a modern állattenyésztés csodákat produkál a teljesítőképesség fokozása terén. Az angol yorkshirei, a prima magyar zsírsertés és a nagy tejelőképességű tehén mindmegannyi rezultánsai a modern állattenyésztésnek. Mivel a legkönnyebben megérthető példát a tehe­nészetek mutatják, előadó megemlíti­, hogy a tehén normálisan 100 kg jó szénaértékű takarmányból 50 liter tejet ad. Vannak azon­ban tehenek, amelyek ugyanabból a takar­mányból 80 — 100 liter tejet adnak le és amellett a laktáció első periódusában napi 30 liter és évi átlagban 5—6000 liter tejet produkálnak, holott a rendes paraszt tehén nem ad többet napi 10 literes maximum mellett évi 2000 liternél. Mióta a biotech­nológia utat tört magának a modern nagy­uradalmakban, azóta vannak olyan marha­hizlalók, ahol 6000 göböly (diószegi cukor­gyár), sertéshízlalók, ahol 100.000 drb. zsír­sertés hízik állandóan (Kőbánya) és vannak tehenészetek (Dréher), ahol több ezer tehén áll egységes vezetés alatt egy istállócsoport­ban. A modern nagykereskedelem, párosulva ezekkel a nagy istállóüzemekkel, rövid néhány évtized alatt teljesen átformálhatja a mai extenzív gazdaságokat kapitalisztikus válla­latokká. Előadó­innk meggyőződése, hogy mezőgazdaságunk és állattenyésztésünk nagy átalakuló munkájában a magyar mérnöki karnak is ki kell vennie a maga részét és ha a kartársak figyelmét sikerült ennek a problémának a nagy fontosságára felhívni, akkor elérte előadásának célját. Az előadáshoz Jalsoviczky Géza szól hozzá, ki üdvözli az előadót, hogy e tárgy fontosságát itt kifejtette. Ennek az előadónak köszönetet mond érdekes és tanulságos előadásáért és a szak­osztály hangulatát véli kifejezni azzal, ha őt felkéri, hogy e tárgygyal kapcsolatos gépészeti kérdésekről a szakosztályban máskor is adjon elő. Több tárgy nem lévén, az ülést bezárja. A gépészeti, elektrotechnikai és gyáripari, valamint bányászati és kohászati szakosztályok ülése február 28-án. Elnök : Bánó László ; jegyző : Szabó Gusztáv dr.­Elnök az ülést megnyitja és felkéri Schrodt István dr. tagtársat gázmotorok diagramm­jainak szerkesztése címen hirdetett előadá­sának megtartására. Előadó kifejti, hogy a gázgépeknél m­ind­ezideig nem volt ismeretes olyan eljárás, amelynek segélyével a gázgépek diagramm­ját könnyen meg lehetett volna szerkeszteni. Előadásában olyan eljárást mutat be, amely ezt a kérdést megoldja. Az eljárás az, hogy a diagrammban szereplő kompresszió- és expanzióvonalak megrajzolására a politropikus görbe Brauer-féle szerkesztését használja fel, azzal a módosítással, hogy a Brauer-féle szer­kesztésben s­zereplő egyenes vonalak egyikét görbével helyettesíti és azonkívül még néhány korrekciót alkalmaz, amelyekre részletesen is kitér. Ami a Brauer-féle egyenest helyettesítő görbét illeti, ennek tulajdonképpen csak három pontját határozza meg, amelyeken át kört szerkeszt és ebből a Brauer-féle eljárás­sal az expanzióvonalat a szokott módon meghatározza. A pontok meghatározásakor abból indul ki, hogy a Brauer-féle egyenest a politropikus görbe exponense határozza meg. Ha ez az exponens más, az egyenes is más. Mivel a jelen esetben a politropikus exponens pontról-pontra változik, a külön­böző exponenseknek különféle egyenesek felelnek meg, amelyek természetesen a diagramm egy-egy szakaszára érvényesek. Ezek a különböző egyenes darabok határoz­nák meg a görbét, vagy közelítéssel három egyenes darabból két segélyével lehet a görbét helyettesítő vonalat megszerkeszteni. Az exponens kiszámítása egyszerű képletből történik, amelyben fontos szerepet játszanak azok a transzmissziós tényezők, amelyeket a gázmotor köpenyén történő meleg átszár­maztatására vonatkozólag kísérleti úton meg­határozott. A diagrammszerkesztés a mon­dottak alapján tehát abból áll, hogy az említett szerkesztéssel megrajzoljuk a k­om­presszióvonalat, azután a fajmelegek válto­zásának figyelembevételével megállapítjuk, hogy milyen magasra emelkednék a feszült­ség, ha a beszívott tüzelőanyag 85°/o-a el­égne. így egy pontot nyerünk, amelyből a tár­gyalt Brauer-t\\k­íiSi\ expanziógörbét szer­kesztve, az egész diagrammot megrajzoljuk. A görbe területe a valóban létrejövő dia- ig 14. VII. 5.

Next