A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 48. évfolyam (1914)
27. szám - Vegyesek
462 nők, cukorgyári üzemvezető (Selyp). Bernard Ernő dr. kir. s.vegyész (Magyaróvár). Bíró Elemér oki. mérnök. Erdélyi József üzemvezető, a budapesti közúti vaspályatársaság központi főműhelye villamos alosztályának és villamos próbatér, vezetője. Fáry István oki. gépészmérnök, kir. ipari s.-felügyelő (Szombathely). Válfy Lajos oki. gépészmérnök, bányászati és erdészeti főiskolai tanársegéd (Selmecbánya). Oobl Adolf dr. oki. gépészmérnök. Qutkerz Hermann cukorgyári műszaki igazgató (Selyp). Hajós Imre oki. gépészmérnök (Keszthely). Hamvas László oki. gépészmérnök. Hofstatter Béla Jenő oki. építész (Berlin). Janussek István oki. erdőmérnök, központi ellenőrködő erdőmérnök (Susák). János József kir. mérnök. Kandó Gyula oki. gépészmérnök, kir. főmérnök. Kassai Pál oki. mérnök, r.-t. igazgató. Kertész Lajos oki. gépészmérnök. Kovács Mór máv. mérnök (Gyergyószentmiklós). Kihnemann Viktor od. mérnök, gyáros. Lazarus Viktor oki. mérnök (Fiume). Légmán Lothár (óhidi) oki. gépészmérnök, ipari s.-felügyelő (Miskolc). Ludasi Viktor oki. gépészmérnök. Mandella Gyula dr. műegyetemi tanár. Medák Imre oki. építész (Miskolc). Müller Elek oki. gépészmérnök. Pataki Béla kir. s.mérnök (Székesfehérvár). Pavlanszky Ede vaskohómérnök. Reichmann Vince oki. mérnök, ipariskolai tanár, az áll. hajógépipari szakiskola műhelyfőnöke (Fiume). Révész Tibor oki. építész. Szamek Sándor építész. Szántó Albert oki. mérnök, kir. mérnök (Csíkszereda). Vidovich Antal oki. gépészmérnök, felső ipariskolai tanárjelölt (Szeged). — Rendkívüli tagok: Orojcsik János oki. vegyészmérnök, iparisk. tanár. Korn M. József oki. mérnök (Trient). Egyleti közlemények EGYLETI KÖZLEMÉNYEK A gépészeti, elektrotechnikai és gyáripari, valamint bányászati és kohászati szakosztályok ülése február 7.-én. Elnök : Szuk Géza ; jegyző : Szabó Gusztáv dr. Elnök az ülést megnyitja és felkéri Ereky Károly sz.-o. tagot, hogy a nagyüzemű hústermelés technológiája címen hirdetett előadását tartsa meg. Előadó tárgyát a gépészmérnök nézőpontjából ítéli meg. Kifejti, hogy a technológiának egyik alapvető elve szerint bármilyen árucikk előállításához szükségünk van nyersanyagra és olyan szerszámokra, amelyekkel a nyersanyagot fel tudjuk dolgozni. Ha például cukrot akarunk produkálni, akkor szükségünk van cukorrépára, mint nyersanyagra is szükségünk van szerszámokra, amelyekkel a cukrot a répából kivonhatjuk. A technológiának ez az alapvető princípiuma érvényes a hústermelésre is. Ha húst akarunk produkálni, akkor szükségünk van nyersanyagra, azaz szénára és egyéb takarmányra, valamint olyan szerszámokra, amelyek a takarmányból húst tudnak készíteni. Ilyen szerszámok gyanánt foghatók fel a sertés, a szarvasmarha stb., vagyis a táplálkozásunkat szolgáló háziállatok. Az állat szervezetében a húsprodukció úgy történik, hogy az állat a száján keresztül megaprítva a gyomrába viszi a nyersanyagot, azaz a takarmányt és ott bent, abban a csodás kémiai műhelyben feldolgozza azt úgy, hogy a teste tömegét növeli vele, azaz húst produkál. Ha meg akarjuk vizsgálni ezt a produkciót, akkor elsősorban az a feladatunk, hogy a nyersanyag mennyiségét és minőségét pontosan megmérjük, a második feladatunk pedig az, hogy megmérjük az állat szilárd, cseppfolyós és légnemű összes váladékait úgy mennyiség, mint minőség szerint és végül harmadszor megmérjük a kísérletre használt állat súlyszaporodását. Az ilyen kísérletek véghezvitelére a Pettenkofer-féle respirációs készüléket használják, amely lényegében nem egyéb, mint olyan vaslemezekből készült istállófülke, amelyikbe a kísérleti állat belefér és melyben napokon át tatózkodhak. Ezt a vasfülkét légmentesen elzárjuk, mikor a kísérleti állat benne van és ventillátorral szivattyúzzuk rajta keresztül a levegőt olyanformán, hogy a levegőt, mielőtt belép az istállófülkébe és mikor kilép belőle, pontosan megvizsgáljuk, hogy mennyi oxigén, szénsav, víz, vízgőz, metán, amónia stb. gázok vannak benne. Ilyen módon pontosan megállapíthatjuk, hogy a kísérleti állat lélekzésekor mennyi szénsav keletkezik, a végbelén keresztül milyen gázalakú termékek püffögnek ki, valamint hogy a tete milyen gőzöket és gázokat párologtat el. A kísérleti álat szilárd és folyós váladékait a testére erősített gummigömbökben fogjuk föl, azután pedig lemérlegeljük. Ilyen módon megállapították a gazdasági tanintézetek kísérleti állomásai, hogy egy 600 kg súlyú ökör 24 óra alatt 193 g húst és 849 g zsírt szedett magára 57% húsfokkal, ami azt jelenti, hogy a takarmányokkal az állat szervezetébe 24 óra alatt beadagolt 50.000 kalóriából levonva a 24 óra alatt keletkezett trágyájában levő 20.000 kalória értékét, az állati testben maradt 30.000 kalória és ebből 57% hasznosan értékesült. Ez a példa azt az esetet mutatta be, mikor az állat bizonyos mennyiségű nyersanyagból állított elő húst és zsírt. Előadó egyszerű esetben mutatja be azt a megfordított számítási módot, mikor adva van a proktum és a takarmányszükségletet akarjuk megállapítani. Például, ha azt akarjuk, hogy 10 óra alatt 2.400.000 méterkilogramm munkát végezzen el egy 1000 kg élősúlyra redukált ökör, akkor szükségünk van bizonyos takarmánymennyiségre, melyet az ökörrel meg kell etetnünk. Ennek a takarmánynak a mennyiségét úgy kapjuk meg, ha a méterkilogrammok számát elosztjuk 425-tel, azaz 1 kalóriával és ebből megállapítjuk a takarmány minőségét úgy, hogy a keményítő kilogrammját 4152 kalóriával veszszük egyenlőnek. Miután kísérleti alapon tudjuk azt is, hogy az ökör mint erőgép 35°/o hatásfokkal dolgozik, megállapíthatjuk, hogy szükség van a fenti erőkifejtéshez 4—5 kg keményítőérékű takarmányra, saját szervezete fenntartására pedig 5*2 kg keményítőértékű takarmányra. Mióta a haszonállatok takarmányozását sikerült a technológia módszereivel ellenőrizni, azóta a modern állattenyésztés csodákat produkál a teljesítőképesség fokozása terén. Az angol yorkshirei, a prima magyar zsírsertés és a nagy tejelőképességű tehén mindmegannyi rezultánsai a modern állattenyésztésnek. Mivel a legkönnyebben megérthető példát a tehenészetek mutatják, előadó megemlíti, hogy a tehén normálisan 100 kg jó szénaértékű takarmányból 50 liter tejet ad. Vannak azonban tehenek, amelyek ugyanabból a takarmányból 80 — 100 liter tejet adnak le és amellett a laktáció első periódusában napi 30 liter és évi átlagban 5—6000 liter tejet produkálnak, holott a rendes paraszt tehén nem ad többet napi 10 literes maximum mellett évi 2000 liternél. Mióta a biotechnológia utat tört magának a modern nagyuradalmakban, azóta vannak olyan marhahizlalók, ahol 6000 göböly (diószegi cukorgyár), sertéshízlalók, ahol 100.000 drb. zsírsertés hízik állandóan (Kőbánya) és vannak tehenészetek (Dréher), ahol több ezer tehén áll egységes vezetés alatt egy istállócsoportban. A modern nagykereskedelem, párosulva ezekkel a nagy istállóüzemekkel, rövid néhány évtized alatt teljesen átformálhatja a mai extenzív gazdaságokat kapitalisztikus vállalatokká. Előadóinnk meggyőződése, hogy mezőgazdaságunk és állattenyésztésünk nagy átalakuló munkájában a magyar mérnöki karnak is ki kell vennie a maga részét és ha a kartársak figyelmét sikerült ennek a problémának a nagy fontosságára felhívni, akkor elérte előadásának célját. Az előadáshoz Jalsoviczky Géza szól hozzá, ki üdvözli az előadót, hogy e tárgy fontosságát itt kifejtette. Ennek az előadónak köszönetet mond érdekes és tanulságos előadásáért és a szakosztály hangulatát véli kifejezni azzal, ha őt felkéri, hogy e tárgygyal kapcsolatos gépészeti kérdésekről a szakosztályban máskor is adjon elő. Több tárgy nem lévén, az ülést bezárja. A gépészeti, elektrotechnikai és gyáripari, valamint bányászati és kohászati szakosztályok ülése február 28-án. Elnök : Bánó László ; jegyző : Szabó Gusztáv dr.Elnök az ülést megnyitja és felkéri Schrodt István dr. tagtársat gázmotorok diagrammjainak szerkesztése címen hirdetett előadásának megtartására. Előadó kifejti, hogy a gázgépeknél mindezideig nem volt ismeretes olyan eljárás, amelynek segélyével a gázgépek diagrammját könnyen meg lehetett volna szerkeszteni. Előadásában olyan eljárást mutat be, amely ezt a kérdést megoldja. Az eljárás az, hogy a diagrammban szereplő kompresszió- és expanzióvonalak megrajzolására a politropikus görbe Brauer-féle szerkesztését használja fel, azzal a módosítással, hogy a Brauer-féle szerkesztésben szereplő egyenes vonalak egyikét görbével helyettesíti és azonkívül még néhány korrekciót alkalmaz, amelyekre részletesen is kitér. Ami a Brauer-féle egyenest helyettesítő görbét illeti, ennek tulajdonképpen csak három pontját határozza meg, amelyeken át kört szerkeszt és ebből a Brauer-féle eljárással az expanzióvonalat a szokott módon meghatározza. A pontok meghatározásakor abból indul ki, hogy a Brauer-féle egyenest a politropikus görbe exponense határozza meg. Ha ez az exponens más, az egyenes is más. Mivel a jelen esetben a politropikus exponens pontról-pontra változik, a különböző exponenseknek különféle egyenesek felelnek meg, amelyek természetesen a diagramm egy-egy szakaszára érvényesek. Ezek a különböző egyenes darabok határoznák meg a görbét, vagy közelítéssel három egyenes darabból két segélyével lehet a görbét helyettesítő vonalat megszerkeszteni. Az exponens kiszámítása egyszerű képletből történik, amelyben fontos szerepet játszanak azok a transzmissziós tényezők, amelyeket a gázmotor köpenyén történő meleg átszármaztatására vonatkozólag kísérleti úton meghatározott. A diagrammszerkesztés a mondottak alapján tehát abból áll, hogy az említett szerkesztéssel megrajzoljuk a kompresszióvonalat, azután a fajmelegek változásának figyelembevételével megállapítjuk, hogy milyen magasra emelkednék a feszültség, ha a beszívott tüzelőanyag 85°/o-a elégne. így egy pontot nyerünk, amelyből a tárgyalt Brauer-t\\kíiSi\ expanziógörbét szerkesztve, az egész diagrammot megrajzoljuk. A görbe területe a valóban létrejövő dia- ig 14. VII. 5.