A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 52. évfolyam (1918)

22. szám - Vegyesek

192 1918. VI. 1 mány vette át, melynek élére 1868-ban Gerlóczy Károly néhai polgármester, akkor városi tanácsnok lépvén, azt egészen átszervezte. Ennek alapján intézkedett a 70.-Í törvényhozás is, mikor a fővárosi közmunkák tanácsának felállításával egyidejűleg mind a két városra építési bizottságok alakítását rendelte el s azok hatáskörét meg­szabta. 1873-ban, mikor a két város Budapestté egyesült, a két építési bizottság egy negyven tagú középítési bizott­múnynyá olvadt össze, egy alpolgármester elnöklete alatt, mely még ma is működik. A főváros fejlesztésére 1870-ben tehát országos intéz­kedés történt. A törvényhozás a X. törvénycikkel huszon­négymillió forintot szavazott meg a Lánchíd megváltására, két új állandó Dunahíd építésére, a Dunának a főváros területére kiterjedő szabályozására és főbb közlekedő utaknak (a Sugárút- és körutaknak) nyitására. E munkákat részben a minisztériumok hatáskörébe utalta, részint, mint például az új útvonalak ügyét, egy újonnan alakítandó hatóságnak tartotta fenn, a fővárosi közmunkák tanácsá­nak, mely a két főváros által választandó kilenc és a kor­mány által kinevezendő ugyancsak kilenc tanácsi tagból, továbbá elnök- és alelnökből áll. Tudvalevőleg tanácsko­zási joggal bír benne még a főváros hat kiküldött tagja és főmérnöke is. A fentemiitett törvénycikk értelmében mind a két fővárosi hatóság középítési bizottságot is ala­kított, ezzel egyidejűleg természetesen az addig fennállott különböző bizottmányok megszűntek. Ezek közé tartozott a József nádor szépítő bizottmánya is. 1870-ig a fővárosi építkezést a szépítöbizottniány rend­szabálya szolgálta volt. Akkor Gerlóczy Károly városi tanácsnoknak, az új építési bizóttmány elnökének idejében új építőszabályzat készült, mely már a városszabályozás tervszerű biztosítását veszi alapul, megállapítván az 1868. évi LVI. törvénycikk értelmében fennálló kisajátítási el­járást is. Megállapítja az utcák szélességét, nyolcöles utcákban engedélyezi a negyedik emelet építését is. Az első négyemeletes ház az Anker lebontott palotája, a haj­dani Gyertyánffy-palota volt a Király-utca sarkán. Az épü­let magasságát az új szabályzat az ulcaszélesség másfél­szeresében szabta meg: öt öl széles homlokzathoz emelet­építést nem engedélyezett, a szobák belső mélységét tizenöt lábnyira limitálta. Megszabta a legkisebb udvarterületet is. Padláslakás épp úgy tilos volt, mint a régi szabályzatban. A tűzveszélyes felső világítást, mely a hatvanas évek építkezéseinél — főleg lépcsőházak világítására — divat­ban volt, egészen eltiltotta. Ebben a szabályzatban történt először intézkedés tűzveszélyes és bűzös gyáraknak bizo­nyos külső területekre való határolásáról, tehát övezeti beosztásról. Akkoriban az előkelő klasszikus építő ízlést már a roman­tikus irányzat váltotta fel. A görög-római formák alkalma­zása a négyeineletnyi épületek homlokzatkiképzésénél amúgy sem volt megtartható oly nemes és nagystílű architekto­nikus keretek között, mint a kétemeletes századeleji épü­leteken. De a romantikusok között is akadt, aki a histo­rikus stílusok közül az ókori építésnek hódolt. Hansen Teofil, a nagynevű bécsi építőmester, — akit nálunk is, a német műtörténetekben is tévesen sorolnak a neoklasz­szikusok közé — volt atyja az akkori idők homlokzat­típusának. A nagy tömegprodukció azonban, mely a kon­tármunkát is akcióba szólította, sírját ásta a József nádor korabeli szolid, finom ízlésű építkezésnek s a város sivár bérkaszárnyákkal népesült be. Ha a Lipótvárosban udvarról-udvarra járunk, szomorúan tapasztalhatjuk, hogy a szebbnél szebb biedermeier-kori dóroszlopos, kazettás kapualjas épületek egész sora cserélt kifejezéstelen külső architektúrát az akkoriban keresztülvitt emeletráhúzások útján. Példaképp a Lloyd-palota melletti egykori Schaffer­házat említem meg, melynek kapualja még érintetlen, míg szomszédjában ma is egészen régi formájában áll egyik szép kortársa. A Mária Valéria-utcában több hasonló sorsú épület is van. Kegyetlenül átépített szép régi épületek többek között például a József-tér 8 és 12, a Nagy­korona-utca 18, a Gizella-tér 5. számú, a rákóczi-úti „Fehér-ló" stb., abból a korból fennmaradt házak is. (Befejezzük.) Személyi hírek. Felkérjük igen tisztelt tagtársainkat, hogy a személyi ügyeikben történt fontosabb vál­tozásokat, jelesül: kinevezéseket, előlépteté­seket, címváltozásokat stb. szíveskedjenek lehetőleg azonnal bejelenteni, hogy azokat időnként ebben a rovatban közreadhassuk. Szerkesztőség. Megbízás. A földmívelésügyi minisz­ter Vladár Endre gazdasági akadémiai rk. tanárt a magyaróvári m. kir. gazdasági gépkisérleti állomás vezetésével megbízta. Az Okleveles Magyar Építészek Egyesülete f. hó 19.-én délelőtt tartotta alakuló közgyűlését a József-Műegyetem rektori tanácstermében. Az ülést Pecz Samu műegyetemi tanár, korelnök vezette. Keltész K. Róbert miniszteri tanácsos is­mertette az alakulás szükségét és jelen­tőségét és jelentést tett az előkészítő-bi­zottság eddigi működéséről, valamint be­VEGYESEK jelentette, hogy eddig 103 építész jelent­kezett tagul, majd az alapszabályokat tár­gyalták le. Az Egyesület célja : a magyar építőművészetnek és építészi tudománynak fejlesztése, az építészek gazdasági és er­kölcsi érdekeinek védelme és az építészi közműveltségnek terjesztése. Az Egyesü­letbe a rendes okleveles építész tagokon kívül mint egyenjogú meghívott tagok azok az építészek is felvehetők, akik az építészi gyakorlat terén elismerésreméltó műkö­dést fejtenek ki. Csak egy kategóriát kapcsolt ki az új alakulás az építészek közül, azokat, akik az építészet terén üzletszerű vállalkozásokkal foglalkoznak. Az ilyen okleveles építész-építőmesterek rendkívüli tagjai lehetnek az Egyesületnek. Az Egyesület elnökévé Nagy Virgil mű­egyetemi tanárt, alelnökévé Jámbor Lajost, főtitkárává Lechner Jenő dr.-t, titkárává Rerrich Bélát, igazgatóvá Kommer Józsefet, háznaggyá Medgyaszay Istvánt, könyvtá­rossá Csányi Károlyt és pénztárossá Tichtl György építészeket választották meg. A választmány tagjai lettek: Jakab Dezső, Pecz Samu, Sándy Gyula, Sváb Gyula, Warga László, Bálint Zoltán, Bobula János, Holles Géza, Hültl Dezső dr., Kiss László, Berzenczey Domokos, Fábián Gás­pár, Földes Ede, Györgyi Dénes, Kertész K. Róbert. Póttagok : Schulek János, Fritz Oszkár, Molnár Sándor, Komor Marcel és Varga Elemér. A nagy-Budapest szabályozását elő­készítő bizottság Sándy Gyula műegye­temi rendes tanár elnöksége alatt megala­kult. A bizottság előadójául Fábián Gáspár műépítészt, jegyzőjéül Müller Félix felső­ipariskolai tanárt választotta meg. A bizottság célja : Nagy-Budapest sza bályozásának tervpályázati úton való meg­valósítása.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék