A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 55. évfolyam (1921)

25. szám - Doctorics Benő: Az energiagazdaságtan rövid áttekintése II.

182 Doctorics Benő, annak édenkertjét, a művészetek berkeit, teljes egészükben a nemzetköziség ideáljának akarja lefoglalni, mondván: ezek az emberiség közjavai. Mert a művészetek szellemi kontinensének is vannak országhatárai — függetlenül azoktól, melyeket a földön erőszak és mulandó papírra rótt szerződések állapítanak meg —, olyan megrendíthetetlen határok ezek, melyeket a faji és nemzeti öntudattal áthatott, saját teremtő géniusz tölt ki és bástyáz körül. . Igenis, vannak az általános emberi szellemi kultúréletnek is nemzetközi értékei, de ezek saját régiójukban csak azokkal foglalhatók össze, amik a faji és nemzeti kultúréletnek legkimagaslóbb alkotásai. Az általános emberi tökéletesség nemes érce a nemzeti gondolat erős tüzű kohójában tisztul meg a salaktól. Az emberi ideál egységes nagy útjához a faji és nemzeti gondolat éles kövekkel kirakott ösvényei vezetnek. Balga az a nép, mely nem a maga útjait járja, hanem úttalanul tévelyeg a nemzetköziség kietlen országútján. Amely nép az emberiségnek a messzeségben világító nagy tüzéhez akar eljutni, előbb a saját lelkéből fakadó nemzeti gondolat fáklyájának szent lángját lobbantsa fel és annak fényénél keresse a maga útjait, mert különben a messzeségben lobogó cél lidércfénye az ingoványok mélyébe csalja és ott pusztul el nyomtalanul . . . Ha össze is facsarodik szívünk a mai letiport,, megalázott Csonkamagyarország felett, reményt sugárzó boldog büszkeséggel mondhatjuk mi azt, hogy az ős turáni, magyar gondolat tágas országhatárait, a kultúrának ama művészetek kontinensén, széles árokmesgye üvezi érintetlenül. Itt büszkén látjuk kimagaslani nemzetgondolat szülte, történelmi tartalommal telített emlékeit múltunknak, a tradíciók varázslatos ragyogásában és ezek sorában is kiemelkedni látjuk azokat, amelyeket Schulek Frigyes teremtő lelke alkotott. Schulek Frigyes emlékét ünnepelni jöttek ma össze Csonkamagyarország szellemi és kulturális életének mindazok a tényezői, akik az ő nagy szelleméhez közel állottak, de lélekben itt ünnepel ma az ezeréves Magyarország is. Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy a mai ünnepélyen a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet nevében az elismerés zászlaját mélyen meghajtsam Schulek Frigyes emléke előtt. Magunkénak vallunk mi mindenkit, aki a nemzeti gondolat szolgálatában alkot, de büszkeségeink azok, akiknek alkotásai, mint a Schulek Frigyeséi, a nemzeti érték mellett egyúttal az általános emberi kultúra örökbecsű értékeit termelik ki önmagukból. Úgy mint Petőfi, Jókai, Munkácsy, Erkel, Szinnyei Merse, Fadrusz, úgy Schulek Frigyes, alkotásainak abszolút becsű gyöngyét, a lelkét betöltő nemzeti gondolat kagylójában szüli meg. És ennek a gyöngynek szűzi hamvasságában mi a magyar lélek zománcára ismerünk; a nemzetközi napnak sugara ennek a gyöngynek színeket játszó pompájában, ami nemzeti színeink harmóniájában törik meg a mi lelki szemeinkben, azért becsüljük és szeretjük olyannyira. Minden sorscsapáson és szenvedésen keresztül is valljuk, hogy amíg a magyar kultúra és művészetek alkotó erejük energiájában meg nem gyöngülnek, addig él bennünk a törhetetlen hit, hogy ezzel a minden földi hatalomnál és önkénynél erősebb erővel megvívjuk a poklok kapuit is. Ezt az erőt üdvözöljük Benned, és köszönjük Neked Schulek Frigyes szelleme! Ezzel nyitom meg Schulek Frigyes emlékezetének ünnepét! (Folytatjuk.) Az energiagazdaságtan rövid áttekintése. DOCTORICS BENŐ-től 6. Az energiapazarlás. A szótárban a gazdaság és a gazdagság közt csak egy betű a különbség, az életben is a helyes gazdálkodásnak nyomában jár a gazdagság. A gazdálkodás ellentéte a pazarlás, nyomában jár a szegénység, a nyomorúság, amely viszont a helyes útra, gazdálkodásra kényszerít. Az energiagazdaságtan feladata az energiapazarlás megszüntetése is, mert csak így felelhet meg annak a feladatának, hogy az emberiséget az energiaínségtől megóvja. Nemcsak akkor pazarolunk energiát, midőn valamely célra szükségen felüli mennyiséget fordítunk, hanem akkor is, ha energiakészleteinket a szükségesnél nagyobb menynyiséggel apasztjuk. De mivel energiakészleteink körülbelül tüzelőanyagkészleteinkben összpontosulnak, azt is mondhatjuk, hogy energiapazarlás a tüzelőanyagok felhasználása mindenütt, ahol a szükséglet más energiaforrásból is fedezhető. Energiapazarlók tehát elsősorban a hőerőgépek, ezek közül pedig különösen azok, amelyek igen nagy tömegben és igen rossz hatásfokkal dolgoznak: a vasúti lokomotívok. Energiapazarlók a nagy sebességű járóművek közül különösen a gyorshajók, mert tüzelőanyagfogyasztásuk ugyanolyan út és teher esetén nem is a sebesség négyzetével, hanem sokkal nagyobb arány szerint nő. A kimeríthetetlen, vagy örökös energiaforrások energiájából kárba veszett mindaz, amit fel nem használunk: a folyók vize leomlik a tengerekbe, a szél fút, a napsugár szórja energiáját, akár törődünk felhasználásukkal, akár nem, de a már egyszer elégett tüzelőanyagból keletkezett szénsavat és vizet csak a nap sugárzó energiája segítségével tudják a növények ismét tüzelőanyaggá változtatni, ("Befejezés..) addig amíg van hol ilyen célra növényeket termeszszünk, különben az egyszer már felhasznált tüzelőanyag soha többé rendelkezésünkre állani nem fog. Ezért, és mert ma még a tengeri és légi hajózásnak hőerőgépre, a vegyi iparnak pedig sok reakciónál szénre feltétlenül szüksége van, a tüzelőanyagokat kímélnünk kell mindaddig, amíg a természettudományok és a technika haladása a jövőben azokat nélkülözhetővé nem teszi. Az energiagazdaságtannak az ugyanilyen értelemben vett pazarlás megszüntetésére ki kell kutatnia, hogy a mindenkori energiaszükséglet mely kimeríthetetlen energiaforrások felhasználásával fedezhető olcsóbban, mint a kalorikus telepek segítségével; vagy, ha az az energiagazdasági paradoxon, hogy a valóban gazdaságosabban termelt energia egyes és pedig ma még számos esetben drágább, mint az energiapazarlással kapcsolatban termelt energia, csupán az energiaforrások megfelelő kiválogatásával meg nem szüntethető, az energiagazdaságtan feladata lesz majd az, hogy a kalorikus energia megdrágításának nemzetközi intézését is javaslatba hozza, mert egy ország saját ipara érdekeinek veszélyeztetése nélkül ilyen irányú elszigetelt lépést csak igen óvatosan és bizonytalan eredménnyel tehet meg. A tüzelőanyagkészletek csökkenése, kitermelésük költségének fokozódása rohamosan siettetik annak az időnek elkövetkezését, amikor a kalorikus erőtelepek mindenütt el fogják veszíteni versenyképességüket és ócskavassá válnak nemcsak az energiagazdaságtani, hanem pénzügyi okok miatt is. Bár a mai bizonytalan pénzügyi és gazdasági viszonyok közt nem állapítható meg, hol milyen energiaforrás használható fel a legjobb pénzügyi eredmény- 1921. VI. 19.