A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 56. évfolyam (1922)
40-41. szám - Rerrich Béla: Pecz Samu +
L.VI. kötet, 40-41. szám. Pecz Samu. PECZ SAMU. Pecz Samu építőművész, műegyetemi tanár, udvari tanácsos 1922 szeptember hó 1.-én 68 éves korában meghalt. Benne a legutolsó évtizedek építőművészete egyik igen karakterisztikus művelőjét, a műegyetem nagytudású, lelkiismeretes és lelkes tanárát, a magyar társadalom nagy tiszteletnek és szimpátiának örvendő tagját vesztette el. Pecz Samu a magyar közéletben szinte, sajnos ritkaságszámba menő, azok közé az egyéniségek közé tartozott, akik tartózkodva minden közéleti és nyilvános szerepléstől, csakis tehetségüknek, nagy tudásuknak, nagy munkaszeretetüknek és lelkiismeretességüknek köszönhetik az elismerést. Mint építészről minden egyes kortársa, akármilyen művészi meggyőződése is volt, elismerte nagy tudását és elismerte az ebből fakadó művészi meggyőződését. Az a tisztességes, alapos és fáradságot nem kímélő munka, melyet minden egyes műve kivétel nélkül magából kisugároz, a lelkiismeretes szakember példaképévé avatta. Tudása és minden tülekedéstől ment munkálkodása magasan fölé helyezték a kenyérért küzdők tömegének, összes művei egy erős és határozott egyéniség jellegét viselik magukon. Pecz Samu alkotásain alig látszanak meg azok a legtöbb építőművész pályáján mutatkozó állomások, melyek a kezdőművész, még ki nem forrott műveitől a munkaereje teljében levő művész életkorába eső műveken át a már teljesen kiforrott mester művéig követ.Mint a régebbi idők embere, nagy és mélyreható tanulmányok, alapos és mély iskolázottság után, az igazi mesterek szinte félénk lelkiismeretességével, érett művész korában látott csak ahhoz, hogy önmaga adjon maradandó emberi műnek életét. Nagy szerkezeti tudásából eredő, teljesen kiegyensúlyozott judiciuma itt-ott talán némileg a ridegség benyomását keltette, mindazonáltal művei mentesek a kiforratlanság minden jelétől, rajtuk a gondos munka és az anyagszerűség mindig és állandóan megérezhető. Mindezek szigorú betartása együttvéve a legtökéletesebben kiforrott ízlést eredményezik. A szerkezeteknek volt igazi mestere és így igazi mestere volt az építőművészetnek is. Egyes munkái, mint például a vásárcsarnok, az országos levéltár és a műegyetemi könyvtár raktárépületeinek szerkezeti megoldása, a műegyetemi könyvtár olvasótermének hálóboltozatos lefedése szinte a virtuozitásig menő szerkezeti megoldások, melyeket csak az mer megvalósítani, aki mestere szakmájának. Pecz Samu nagy lelkiismeretessége, időt és fáradságot nem kímélő munkálkodása mellett produktív építész is volt. Tényleg megvalósított épületei: a budapesti unitárius egyház temploma és bérháza, a debreceni Kossuth Lajos utcai ref. templom, a Szilágyi Dezső-téri ref. templom, a központi vásárcsarnok, számos bérház, mint a József-körúti Wirnhardt-házak, a Kálváriatéri Pecz Ármin-féle ház, a műegyetem népszerű Gólyavára, az 1900-ban épült beregszászi főgimnázium és az 1902-ben épült ungvári reáliskola, a fiumei magyar tengerészeti akadémia, a budapesti ágostai hitvallású egyház városligeti főgimnáziuma és temploma, a Czigler Győző halála folytán rászakadt műegyetemi építkezések, mint a könyvtár, a műszaki mechanika, a mechanikai technológia, a géplaboratórium és a központi gépház épülete, az országos levéltár, a Haller utcai nagy székesfővárosi bérház és számos kisebb építkezés. Megépített műveire szóló megbízását csaknem kivétel nélkül pályázat útján kapta, míg számos pályadíj tüntette ki megbízás alá nem került műveit. Legutolsó épületének, a debreceni református főgimnáziumnak csak terveit készítette el, míg a kivitelt és művezetést, hosszas éveken át hűséges munkatársa, Nagy Károly vezette. Beállott betegeskedése miatt ezt már nem tudta elvégezni. Pecz Samu 1854-ben született, főiskolai tanulmányait részben a budapesti, részben a stuttgarti műegyetemen végezte. Tüzértiszti vizsgája letevése után a bécsi képzőművészeti akadémián töltött két évet mint Hansen Theofil tanítványa, ahol 1878-ban egy királyi palota tervezetével elnyerte a Preis stipendium-ot. Elnöke volt az ugyanabban az évben alakult Verein der Architekten an der Akademie der Bildenden Künstenek, a mostani Hansen Theofil club elődjének, majd Schulek Frigyes mellett a koronázó templom helyreállítási munkáiban vesz részt, míg az 1880— 82. években Hauszmann Alajos mellett működik. 1882—87-ig Schneder és Steindl mellett tevékenykedik, mint műegyetemi tanársegéd, amely időben, több tanulmányt írva az ókori kőszerkezetekről és az ókeresztény templom fejlődéséről, magántanárrá lesz. Műegyetemi rendes tanárrá 1888-ban nevezték ki. Mint tanár nemcsak kartársai körében örvendett nagy szeretetnek, de hallgatói is nagyon kedvelték és tisztelték. Szigorú, elnézést nem ismerő volt és mégis szerették hallgatói, sőt valósággal népszerű professzor volt, mit mindig és minden egyes hallgatóval szemben tanúsított igazságosságának és úgy az előadásából kiérezhető nagy tudásának, valamint nagy lelkiismeretes-sségének köszönhetett. Protekciót, elnézést nem ismert és mindenkor fáradozást nem ismerő gondossággal vizsgáztatott. Akik tanítványai közül közelében lehettek, nagy ragaszkodással viseltettek iránta, mert műhelyében az igaz, komoly munkát tanulhattak meg. Műhelyébe nem hatolt be a tülekedő kor levegője: itt áhítattal, szeretettel, gonddal dolgoztak, itt nem sürgette senki a munkát, mert minden egyes ember rajongással dolgozott mestere mellett. Mint embert a szerénység, a jóság és az igazi urat megkülönböztető becsületesség jellemezte. Nem tülekedett, nem öklözött, nem gázolt, egész életében dolgozott. Pecz Samu ravatalánál a magyar építészkar minden rétege képviselve volt, legtöbben azonban egyéni ragaszkodásból kísérték el utolsó útjára, hiszen alig van ma magyar építész ki, tanítványa és tisztelője ne lett volna, özvegyén kívül két építész fia Gyula és János gyászolják. Rerrich Béla, 303