A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 65. évfolyam (1931)
13-14. szám - Pogány Sándor: Esztétika és gőzlokomotív
78 A Magyar Mérnök, és Építész-Egylet Közlönye LXV. kötet 11—12. szám E két példa is illusztrálja, hogy teljesen primitív, a tudományokat még hallomásból sem ismerő emberek az erkölcsi és esztétikai behatásokra milyen élénken reagáltak, megérezték a szépség helyes kifejezését, a formában rejlő erőt, tiszta, nemes öröm fogta el őket. Mindezt a bennük gerjedt esztétikai érzés váltotta ki. E példákból az is megállapítható, hogy a szépérzet az ember veleszületett tulajdonsága. A primitív ember* nek is van ihlete, ami adott esetben művészi inspiráció* val párosulva szépművészeti alkotásokban juthat kifejezésre. A szépérzet minden művészet lelke; a szépnek leg*tökéletesebb megnyilatkozása a művészet. Esztétika. Mint már mondottuk, a művészi széppel az eszté tika foglalkozik, melyet, mint külön tudományt, a XVIII. század közepén Baumgarten filozófus teremtette meg. Az elnevezés a görög áiatavoinou érzékké észreveszek szóból ered. Tárgyakat, tájakat, épületeket, képeket, szobrokat, zenét és gépeket, stb. érzékeinkkel veszünk észre, de szépségüket értelmünkkel fogjuk fel. Hogy a szép lényegét érthetővé tegyék, az esztétikusok a szép kimerítő definícióját igyekeznek megtalálni és arra törekszenek, hogy a nagyon szerteágazó, eszközeiben, anyagában és kifejezési módjában sokféle művészetet áttekinthető osztályozással az értelem befogadására megkönnyítsék. Nagy általánosságban a művészeteket a következő* kép osztályozzák: 1. térbeli művészetek (artes plasticae): építészet, szobrászat, festészet; 2. időbeli művészetek (artes acusticae): zene és költészet; 3. vegyes művészetek (artes mimicae): tánc, rhetorika, színészet, stb., amihez mostanában még a néma és hangos filmet is számítják, mely kulturális és szépészeti szempontból határozottan jelentős szerep betöltésére hivatott. Némely esztétikus a művészet osztályozásában két főcsoportot állapít meg: 1. a szorosan vett művészetet és 2. az iparművészet. Az elsőnek a tiszta esztétikai élvezet, a gyönyörködtetés, a másodiknak, az iparművészetnek az ember gyakorlati céljait szolgáló eszközök művészi formálása a célja. A sok rokoni, sőt egyező vonás ellenére a technika velejében elüt a szépművészettől. A szobrász, festő, építész örök értékek teremtésére törekedve, egyéniségét vetíti alkotásaiba. Schlegel szerint: l'art pour l'art, a művészet önmagáért van, az iparművész viszont a technikai alkotásban tárgyi hatásra törekszik, újabb és újabb célkitűzéseknek megfelelően a folytonos haladás szolgálatában az idejét múlt művek helyett mindig újat és tökéletesebbet igyekszik alkotni. Míg tehát a szépművész csapongó fantáziájának, egyéniségének, eredetiségének, alkotó szellemének teljes szabadságot követel, addig a mérnök műszaki fel* adatában a kedvező hatásfok biztosításával, a célszerű* séggel párosult formaszépségben keresi a helyes meg* oldást. A művészi alkotás annál szebb, megkapóbb, minél mélyebb a tartalma és esztétikai értelemben minél tet* szetősebb alakban jelentkezik; így van ez, mutatis mutandis, a technikai alkotással is. Arányra nagyon hosszú ideig tartott, míg az esztétikai szemlélet a technikai alkotásokra is kiterjedt, ennek oka abban rejlik, hogy az esztétikusok a műszaki alkotások szépségformáit és azok irányelveit nem ismerték el. A gépészeti esztétikának irodalma egyáltalán nem volt. A katedráról száműzték, tankönyvekben se híre, se hamva. A műszaki alkotások szépségéről való nézet és felfogás— ha ilyenről egyáltalában szó lehetett — teljesen elütő volt a maitól. Pedig Coudenhove—Kalergi szerint, ha még volna, aki kételkednék a technikai alkotások szépségében, annak is el kell némulnia a repülő*gép láttán, vagy amidőn bámulatba ejti az óceánjáró hajó majesztetikus mozgása, avagy a gyorslokomotiv elegáns előretörése. De nemcsak a modern Coudenhove—Kalergi, hanem a klasszikus Greguss már idézett definíciója szerint is a szép technikai alkotás mindenben megfelel az esztétika követelményeinek. Hiszen alig van mesterség, hivatás, melynél az igaz oly mértékben nyilatkoznék meg, mint a technikában. A mérnök, aki a fizika, a mechanika, a természet törvényei ellen vét, nem méltó hivatására; az ilyent a gyakorlat rendszerint szinte megbélyegzésszámba menő büntetéssel sújtja. A műszaki alkotások célja az emberiség javának előmozdítása és a rabszolgaszerű munkától való megszabadítása. Az ősidőkben a technika az állat bőréből kivágott ruha, a szerszám, a fegyver készítésére szorítkozott, később a civilizáció kezdetén a föld megmunkálására, lakások építésére is áttért, majd a gyümölcsök tározását, a gabona őrlését fejlesztette ki, ugyanekkor a halászat, vadászat tervszerű üzemmé vált. A vasút, a hajó, az autó, telefon, stb. azután az embereket nagy egységekbe tömörítette, a civilizáció teljesen kifejlődik, a technikai haladás egyre lüktetőbb lesz, de mindig az emberiség boldogítását és javát szolgálja. Technika és művészet sokkal közelebb állnak egy* máshoz, mint általában hiszik. A szabadon alkotó művészt egy alapgondolat, az idea vezérli, akár ecsettel, vésővel, vagy a hangok harmonikus összeegyeztetésével ad annak kifejezést. Kérdezem, vájjon a mérnök nem ilyen alapon munkálkodik-e? Midőn kitűzött feladatát alkalmas anyag felhasználásával célszerű formába öntve oldja meg, Greguss definíciója— esztétikailag szép a jó tartalmat kifejező igazi forma — szerint művészit is alkot. A német Kunst szó a Körmendből származik. Ez a szóképzés is rávilágít az esztétika lényegére és alkalmat ad arra a következtetésre, hogy ha a mérnök a célszerűségnek tökéletes kifejezést tud adni, akkor feladatát nemcsak műszaki értelemben oldotta meg helyesen, de művészi szempontból is szépet alkotott. A célszerűségi alkotásnak is szépség a lelke. Az izig-vérig modern mérnök egyazon célt szolgáló, különböző, de egyformán jó szerkezeti megoldások közül az esztétikai szempontból legszebb megoldást választja. Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy pusztán ízléssel, vagy jószándékkal az esztétika mértéket megütő formák teremthetők. Nem! Ehhez speciális tehetség, művészi érzék szükséges, enélkül a legképzettebb mérnök sem fog igazán művészit alkotni. Annak ellenére, hogy a technika a szépművészettől lényegesen eltér, mégis vannak szorosan egymásra tartozó benső vonatkozásaik, úgy, hogy a technikát is, mint teremtő alkotást, a művészetek közé kell soroznunk, amit egyébként az utóbbi időben e témakörben kifejlesztett nagyszabású irodalom is bizonyít. Döntő bizonyíték*példa a nagy Lionardo da Vinci, korának legkiválóbb művésze és mérnöke, akinek műszaki alkotásaiban nemcsak bravúros technikai kész* séget, hanem utolérhetetlen művészi inkarnációját is az egész művelt világ osztatlanul csodálja. Művei minden kézműves*munkától mentesek. Ezt azért kell kiemelnem, mert sajnos, még mindig vannak elegen, akik mérnöki munkát elfogultan tiszta kézműves munkának merészetnek minősíteni. Ez a maradi felfogás volt az oka a művészet és a technika közötti mesterséges ellentét keletkezésének. Ezt kiváltó képen a géptechnikára és művelőjére, a gépészmérnökre húzták rá és azzal indokolták, hogy a gépek és alkotók