A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 72. évfolyam (1938)
27-30. szám - Bierbauer Virgil: Repülőterek építészete I.
1938. VII. 24. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 20.1 méretéhez képest emelhető és kinyújtható daruszerű zárt beszállóhíd volt.21 (10. ábra.) Az utasnak ilyetén biztonságos vezetése a repülőgép ajtajához nemzetközi jog szempontjából is igen jelentős. Ugyanis a Convention pour l'unification de certains régles relatives au transport aerien international (Egyezmény a nemzetközi légi fuvarozásra vonatkozó egyes jogszabályok egyesítése végett) címen ismert, 1929 okt. 12-én Warszawa-ban létrejött és nálunk az 1936:XVIII. t.-c.-ben kihirdetett és 1936. augusztus 27-én életbe léptetett egyezmény XVIII. cikkének 2. §-a értelmében a fuvarozó felelőssége nemcsak a légi járművek fedélzetén, hanem a be- és kiszállásnál előforduló balesetekre is kiterjed, éspedig mind az utasra, mind annak poggyászára. Ebből az következik, hogy szabatosan meg kell állapítani azt a pontot, melyen az utast a repülőtér személyzete a légifuvarozó vállalatnak átadja, amelyen túl tehát a légi fuvarozó felelőssége kezdetét veszi. Ha ez a pont az épület küszöbén van, akkor a vállalat kötelessége az épület és a gép közötti területen minden tekintetben gondoskodni az utas biztosságáról. Viszont mivel e terület igazgatása rendszerint nem tartozik a vállalatok hatáskörébe, hanem a repülőtér vezetősége alá esik, a fuvarozó vállalatok adott esetben természetesen a repülőtér igazgatására hárítják a felelősséget. Ebből az következik, hogy a repülőtér igazgatásának érdeke olyan berendezések megalkotása, amely az utas biztosságáról a végsőkig gondoskodik és amelynél a szabatosan kijelölt helyen és közvetlenül történhet az utas átadása. Bár a budapesti repülőtérpályázat alkalmával e jogszabály hazánkban még nem lépett érvénybe, a magam részéről, a forgalom természetét ismerve, már e jogszabálynak megfelelő és azt mindenben kielégítő elrendezést kerestem és javasoltam. A forgalmi épületek utasokkal kapcsolatos tércsoportjának egyik jelentős tervezési feladata a nagy nyilvános éttermek elhelyezése. A német repülőtereken Berlinben és Hamburgban a legnagyobb fontosságot tulajdonították az étteremnek, mint a polgári repülés népszerűsítésére alkalmas eszköznek és ezért azt a legelőkelőbb módon, a legértékesebb területen helyezték el. S valóban a berlin-tempelhofi repülőtér étterme a legnagyobb vonzóerejűnek bizonyult. A közönség azt állandóan látogatta és bizonyára ennek is része volt abban, hogy a német polgári repülés az ismert méreteket öltötte. Kétségtelen azonban az is, hogy a berlini esetben közrejátszott a tempelhofi repülőtér példátlanul kedvező fekvése is. Azonban azóta a viszonyok némikép eltolódtak és ma már aligha kell a repülőtéri étteremnek ilyen elsőrendű fontosságot tulajdonítani. Számomra a budapesti repülőtér forgalmi épületének tervpályázata alkalmával az eddigiekben előadottak szolgáltak kiindulópontul. Így alakult ki a 10—12. ábrákban bemutatott terv. Tehát mélységi megoldást dolgoztam ki, a körcsarnokból jobbra és balra kiágazó, lassan az alagsorba levezető folyosókkal, ezek között az ellenőrzési és poggyászszállítási helyiségekkel. Ezeket áthidalja a félemeleti étteremhez vezető bejárat. Az alagsori folyosók a betonfutópályákon elhelyezett beszálló épületekben vezettek volna és ott hydraulikus 9. ábra: Cassau és Roux Combaluzier: Beszálló felvonó repülőterek számára. — i", 1 J A& JU 1 ' , ^ ^.„^ 4 k Tf ; c»» «SMI jf'"** —'—n, l<a— £ ..... 1 4 , —"t'" I1 ' -ss^lL._ WMC SWC] .. 0-H ~~ U^tl&^W'I'U KÍMfáUMX Li'' Át " ——s• 10—12. ábra: Dr. Bierbauer Virgil: A budapesti repülőtér forgalmi épületének pályaterve. 21 Architecture d'Aujourd'hui, 1936. 2. sz. 14. old.