A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 73. évfolyam (1939)
47-48. szám - Egyleti közlemények
328 A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye LXXIII. köt. 27—30. szám. Ebben a korszakalkotó nagy átalakulásban, a motorosítás ugrásszerű előrehaladásában a franciák zsenialitása és a németek alapossága volt a két legerősebb tényező. Daimler, Benz, Peugeot, Panhard, Levassor, De Dion, Bouton, Renault, Diesel és a többi nagynevű technikus mellett ezer és ezernyi névtelen mérnöknek, szakmunkásnak, amatőr sportembereknek együttműködése, lépésről-lépésre leküzdve ezer és ezernyi nehézséget valósította meg az emberi kultúrának ezt a hatalmas művét, amelynek további fejlődését ezidőszerint még csak áttekinteni sem tudjuk. Ebből a munkából számaránya, kulturális felkészültsége és anyagi erőinek arányában részét a magyarság is iparkodott kivenni. Csonka János, a most 88 éves korában elhúnyt kartársunk, egyletünknek 50 esztendőn át hűséges tagja volt az, aki hazánkban ennek az előretörésnek első rajvonalában lelkesen küzdött és a magyar érdekeket diadalra is vitte. Az alföldi, színmagyar őseitől, messze földön híres vizimalom-építő, vasműves apáitól átöröklött technikus érzékénél fogva idejében meglátta és felismerte mind a belső elégésű motor lényegét, fejlődésképességét és jövőbeli beláthatatlan nemzetgazdasági jelentőségét, mind pedig a gépműhelyi munka tökéletesítésének szükségességét. Ő volt az első, aki rajongó lelkével szakmájának fanatikus szeretetével, minden erejének a legvégsőkig való megfeszítésével dolgozott ezen a területen és külföldi viszonylatokban is elvi jelentőségű újításokat hozott létre és aki ezzel a munkájával a magyar felső technikai oktatás és a magyar gépipar szolgálatában fel sem becsülhető érdemeket szerzett. Tanulmányainak befejezte, majd két esztendei vasúti műszaki szolgálat után külföldön, Bécsben, Zürichben, Párisban, végül Londonban gyakorlatban tanulmányozta az abban az időben rohamos fejlődésnek indult precíziós gépműhelyi munkát s különösen Párisban, a gépészeti újításoknak ebben a szellemi centrumában fogékony lelke igen mély, egész életére kiható benyomásokat nyert. Haza érkezve a Műgyetemen felállított tanműhely vezetését bízták rá. Nagyszerű képességeivel, értékes korszerű praxisával valóban a legmegfelelőbb ember került a neki legmegfelelőbb munkahelyre. Csonka János volt az, aki a gépgyártás forradalmi átalakulásának küszöbén nem csak szóval hirdette, hanem a gyakorlatban valósággal is beigazolta, hogy a korszerű műhelyvezetésre az empiria nem elegendő, hanem arra a technikai tudományokkal szilárdan megalapozott, speciális felkészültség elengedhetetlenül szükséges. Annak, hogy a gépipar mind a technikai használhatóság, mind pedig az ár tekintetében is versenyképes árut tudjon produkálni és hogy gyártmányaival helyét az egész világversenyben is megállhassa, a műhelyi munka precizitása elengedhetetlen követelmény. Ezt ott, ahol arra valósággal szükség van, még szinte az abszolút precizitásig is erőszakolni kell. Rámutatott a szabatos műhelyi kalkuláció elengedhetetlen szükségességére, annak sokszor a vállalatra nézve sorsdöntő fontosságára. Hangoztatta, hogy a gépészmérnöknek nem csupán a rajzasztal, nem is az íróasztal az egyedülálló munkaterülete, hanem tudása érvényesítésének határtalan területe a gyártás, az üzem szervezése, ami alapja a vállalkozás prosperitásának. Mindezeket a fiatal, fogékony lelkű gépészmérnök-hallgatók lelkébe gyakorlati úton vitte bele és pedig még abban az időben, amikor ezek a tanok újak, ismeretlenek voltak, amikor a gépészmérnököt a műhelyi személyzet rossz szemmel nézte és bizalmatlansággal fogadta a műhelyben. Mindezek a tanok ma közismertek, természetesek, maguktól értendők, sőt minden részletükben tudományosan is fel vannak dolgozva. Ma már a gépműhelyi tanait szakmunkásság is tudja, átérzi, hogy kvalifikált munkájuknak irányítására és ellenőrzésére a gépészmérnöki szaktudás elengedhetetlen, és hogy csupán az ő együttműködésükkel lehet kész eredményeket elérni. Csonka János 50 esztendős munkásságának értéke épen abban van, hogy ezt az átalakulást ő kezdeményezte, évtizedeken át szorgalmazta és végül meg is valósította. Csonka János a műegyetemi oktatás szolgálatában a műhelyi gyakorlatokon túlmenően is nagy értékű munkásságot fejtett ki. Abban, hogy Műegyetemünk gépészeti oktatása elérhette, sőt bizonyos részleteiben túl is szárnyalhatta még a nevesebb külföldi Műegyetemek oktatásának magas színvonalát is, továbbá abban, hogy Rejtő Sándorunk, Bánki Donátunk európai viszonylatban is kimagasló eredményeket tudott felmutatni, Csonka Jánosnak is érdemi része volt. Az ő műhelyéből kikerült anyagvizsgáló gépek, amelyeknek egyes, még 50 éves példányai is. Műegyetemünkön és más intézményeinkben is még mindig használatban vannak, a Rejtő-féle, elvi tekintetben a legtökéletesebb szövetszakító gépek és egyebek, az idők során felszínre került külföldi anyagvizsgálati gépek sorozatában méltó helyet foglalnak el. Csonka János az ő fejlett, a legnehezebb feladatok megoldására is képes műhelyével, megadta a lehetőséget ahhoz, hogy a Műegyetem érdekelt tanszékei kutató kísérleteikkel teljes sikert érjenek el. Csonka lelkiségét azonban a benzinmotor kifejlesztésének gondolata töltötte el. Ezen a területen Bánki Donáttal együttműködve, egyidőben dolgozott a legelső német és francia úttörőkkel. Nemzeti hiúság nélkül merjük kimondani, hogy semmiben sem maradt el ezek mögött, sőt a legnehezebb problémák megoldásában meg is előzte őket, így pl. motorait kezdettől fogva, amikor még Ottó is tolótyúkkal kínlódott, ő már szelepekkel készítette! Zárt forgattyúházat épített akkor, amikor még Ottó 1893-ban is a nyitott forgattyúháznál tartott. A kompressziótér szűkítésének kedvező hatását mind a motor teljesítményére, mind benzinfogyasztására szintén függetlenül a külföldi kutatóktól, maga kísérletezte ki. Ezt a nagyjelentőségű elvet azután Bánki tisztázta és tökéletesítette. A benzinmotor legnehezebb problémáját, a karburációt szintén teljesen függetlenül a német és francia kutatóktól, Bánki Donáttal együtt még akkor oldották meg, amikor még a külföld csak az elvére teljesen hibás felületi karburátoroknál tartott. Egyik Múzeum-körúti virágárus kezében meglátták a virágpermetező fúvókát s ez megadta az impulzust nekik a befecskendező karburátor elvének felismerésére és sikeres gyakorlati megvalósítására. Azóta a karburációnak ezt és csakis ezt az elvét használja az egész világ. De ebből a feltalálóknak a szabadalmi díjak befizetésének elmulasztása folytán sem anyagi, a külföldi szakemberek sovinizmusa folytán pedig még erkölcsi hasznuk sem származott. Magyar sors, hogy a külföldi szakirodalom a magyar géniuszt még ettől a dicsőségétől is elütötte, amennyiben a befecskendező karburátor elvének feltalálását tévesen Daimlernek, illetve Maibachnak tulajdonítja. Mindezek együttvéve azt eredményezték, hogy a Bánki— Csonka-féle benzinmotor a működési elvek, a konstrukció, a műhelyi kivitel tekintetében éppen úgy, mint a gyakorlati használhatóság, a fajlagos teljesítmény és a benzinfogyasztás tekintetében is megelőzte a korát és semmivel sem maradt el a nagy anyagi és szellemi tőkével, kiterjedt piacnak dolgozó nagy német gyárak típusai mögött. Csonkának ez a speciális felkészültsége szinte predesztinálta őt a magyar autógyártás úttörő munkálataira. Már 1900-ban szállított a M. Kir. Postának levélgyűjtő motoros tricikliket, amelek 25 évig becsülettel szolgálták a postát és amelyekk°l a M. Kir. Posta megelőzte a nagy nyugati államokat. 1905-ben ugyancsak a M. Kir. Postának saját konstrukciójú postaautókat szállított, amelyek teljesen kiforrott, korszerű típusoknak bizonyultak. Ezek gyártását később a Rökk István gépgyára és részben a Győri Vagongyár vette át. Személyautójának gyártási jogát pedig a Magyar Általános Gépgyár szerezte meg. Csonka János verejtékesen megmunkált talajba jó magot vetett, vetései megbokrosodtak. Nehéz és hosszú munkája befejeztével itt hagyott bennünket, de szelleme, tanításai, példaadása tovább is táplálni fogja a nehezen küzdő magyar ipar fejlődését. Emlékét elsősorban mi, magyar gépészmérnökök és szakmunkásaink szívünkbe zárva fogjuk őrizni. Ordódy János: Egyleti közlemények. SZEMÉLYI HÍR. A m. kir. földmívelésügyi miniszter november 1-ével Goda László kir. főmérnök tagtársunkat a munkácsi m. kir. kultúrmérnöki hivatal vezetésével megbízta. TERVPÁLYÁZATI EREDMÉNYEK. A békéscsabai közvágóhíd nyilvános tervpályázatán I. díjat nyert: Szabó István (Cegléd). II. díjat nyert: Králik László—Farkass Sándor. Megvételt nyertek: Markó József (Vác),Misley Sándor. A kiadásért felelős: Dr. Frohner József. Stádium Sajtóvállalat, Budapest, V., Honvéd utca 10. Felelős: Győry Aladár igazgató.