A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 75. évfolyam (1941)
21-22. szám - ifj. Bánó Lehel: Városszépítészeti kihágások
94 A Magyar Mérnök- és Épitész-Egylet Közlönye LXXV. köt. 21—22. sz. gyalázatát adhatjuk annak a rokonságnak, melyet a pilisi és a b) jelű egri bordakeresztmetszetből az előzőekben kiolvashattunk. Ezek szerint a pilisi bordatöredék megfaragásának éve 1200—1230, a b) jelű egrié pedig 1232—1241 között keresendő, bár az sem látszik lehetetlennek, hogy az egri bordatöredék már a tatárjárást követő helyreállítási tevénység idején született meg. Ezzel szemben laza) jelű egri bordakeresztmetszet kifaragásának kora talán még az 1200 körüli időre tehető, bár a pontosabb kormeghatározás összehasonlító hazai emlékanyag hiányában ma még nem lehetséges. Meg kell még azt is jegyeznünk, hogy az egri várszékesegyház XIII. századi töredékanyagában ,a kezdetleges körtetag motívuma még egy bordarészleten is feltűnik, azonban ebben az esetben a körteprofilt nem két pálca-, hanem két korongtag kíséri." Ha azonban a b) jelű keresztmetszetet és az imént említett bordaprofilt rajzi, szerkesztési szempontból összehasonlítjuk, úgy mind a két keresztmetszet formai lényegét azonosnak kell vennük. Ugyanis bordáink körtetagját mindegyik esetben köríves keresztmetszetű kísérőtag fogja közre, de míg a b) jelű töredéknél a kísérőtagozás köre pozitív formát jelöl, mert a tagozat a valósságban mint pálcatag jelentkezik, addig a másik keresztmetszet esetében negatív formát határoz meg s így a valóságban mint korong jut kifejezésre. A látszatra két különböző kialakítású bordakeresztmetszet ezek szerint azonos szellemű szerkesztési eljárásból ered s ezen az alapon szoros rokonságba is hozható. Fenti vizsgálataink eredményeképen arra a megállapításra jutottunk, hogy a cisztercita rend bélapátfalvai kolostorépítkezése révén az öszefoglaló cisztercita építészet névvel illetett koragót stílusáramlat az egri várszékesegyházzal kapcsolatos építkezéseknél kétségtelenül kimutatható. JEGYZETEK: 1 Krompecher László: A pilisi ciszterci apátság és a Szentkeresztnek szentelt pilisi páloskolostor építészeti maradványai c. m. (Kny. a M. M. É. E. Közl. 1928. 49—50. sz. U. o. főbb irodalom.) A szóbanforgó bordakeresztmetszetet a szerző a 4. ábra 4. sz. rajzán adta közre, sajnos méretek nélkül. A lébényi templom jellemző építészeti részleteinek felmérési rajzát Petrik Albert tette közzé a Bp. Építőmesterek Ipartestületének 1911. évkönyvében. (Magyarország románkori építőművészetéből I. címen.) 3 A négyzetes, háromszöges stb. arányrendszerek középkori használatára vonatkozóan utalok a M. M. É. E. Közi. Havi Füzeteinek 1936. évf. 7—12. sz. közzétett értekezésemre. (Tervezéstechnikai kérdések a középkori építészetben.) 4 Az általam felmért töredék a pilisszentkereszti iskolában került megőrzésre. 6 A pilisszentkereszti határban napvilágot látott romterületet (honnan a szóban forgó töredék is származik) helytörténeti irodalmunk a pilisi cisztercita apátság egykori kolostorával azonosította. Újabban azonban Krompecher László (1. 1. jegyz. i. m.) megkísérelte azt bizonyítani, hogy a pilisi cisztercita kolostor romjai nem a szentkereszti, hanem a Nagykovácsi határában levő romterületen keresendők. Véleményét azonban az újabbkori helytörténeti és művésztörténeti irodalom nem tette magáévá. (L. Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei 62. old.) • Hazánk cisztercita építészetére és a magyar középkori építészet történetében való hatására vonatkozó főbb irodalom: a) összefoglalás: A Szépművészetek könyve Bp. 1940. 148. 1. — Történetírás 1937. évf. 356. és 359. 1. h) Részlettanulmányok: Lux Géza: A zsámbéki templomrom. Bp. 1939. 18. 1. — U. o.. Újabb ásatások a Margitszigeten. Bp. 1938. (Kny. a Technika 1938. évf. 6. sz.) Ez utóbbi műben (2. ábra) és a Történetírás 1937. évf. 356. 1. közzétett értekezésem (A budavári koronázó főtemplom déli-keleti kapuja) 2. ábráján kísérletek történtek már az úgynevezett sarkantyutagos bordák hazai példányainak összegyűjtésére és formafejlődéstani feldolgozásukra. E bordatípus a miénktől csak abban különbözik, hogy a bordák középső körtetagját nem pálca-, hanem a jellegzetes sarkantyutag fogja közre. A fenti két helyen a Budapest-margitszigeti dominikánus apácakolostor, az Óbuda—Calvin-utcai romok, a budavári koronázó főtemplom, az esztergomi várkápolna, továbbá a jáki és zsámbéki templomok sarkantyútagos bordái kerültek nyilvántartásba. De idesorozandók még a türjei premontrei templom, az ócsai szentélyek (a Műegyetem Középkori Építészeti Tanszékének közleményei, Technika 1939. évf. 4. sz. 16. ábra), a veszprémi Gizella kápolna (Jankovich István: A veszprémi Gizella kápolna, Technika 1940. évf. 5. sz. 11. ábra), valamint az egykori esztergomi Szent Lőrinc templom boltozati bordái is. (Récsey Viktor: Az esztergomi Szt. Lőrinc templom maradványai. Esztergom 1892.) E helyen szükségesnek tartom megjegyezni, hogy nem oszthatom Krompecher Lászlónak ama véleményét, mely szerint a sarkantyutag a cisztercita bordáknak szükségszerű díszítő motívuma lenne. Véleményemet a fenti formarokonságokon kívül még azzal is megokolhatom, hogy a sarkantyútag csak a XIII. sz.-ban tűnik fel s főként német nyelvterületen. Ezért korai cisztercita építkezések esetében előfordulása egyáltalán nem várható. Másrészt a sarkantyútag alkalmazásából csak a cisztercita építészet hatására s nem okvetlenül ilyen eredetre szabad gondolnunk: a cisztercita építészet formakincse a XIII. sz. folyamán oly megterményítő hatással volt Középeurópa építészetére, hogy egyes különben igen jellemző részletformája általános elterjedtségre tett szert. 7 Az apátság történetére nézve 1. Békefi Rémig: A pilisi apátság története. (Pécs 1891.) 8 Történetére vonatkozóan 1. Ipolyi Arnold: A kunok bél háromkuti ... apátsága stb. Arch. Közl. U. F. IV. 1866. • Történetírás 1937. évf. 356. 1. közzétett értekezésem 2. Ábrájának 2. sz. rajzát. Városszépészeti kihágások. IFJ. VITÉZ BÁNÓ LEHEL. A Bécsi-kapu-tér egy ősrégi kis kastélyának erkélyén gyönyörű reliefek közt évszám és egykorú feliratok is vannak; a ház tulajdonosa mégis az épület restaurálásának 1934-i évszámát vésette a kapu fölé A Tárnok utcai gyönyörű francia-barokk palotán, amelynek tulajdonosa azelőtt dr. Hatvany Lajos volt, most pedig Louis Cartier francia ékszergyáros, a jellegzetes kiskockás ablakok helyébe nagy üveglapokat helyeztek be. Ilyesmik történnek még a Várban is, ahol pedig a városkép egysége és stílustisztasága a hatóság különös gondoskodásának tárgya és ahol elsősorban kívánják felkarolni a városfejlesztési program a városszépítési problémakörét. Az épületek elhelyezésére és egységes övezetekbe való foglalására vonatkozó intézkedések már megtörténtek az egész vonalon. Most a programm szerint soron van mindannak eltávolítása, ami a városképet rontja. Hát még mennyire eltávolításra szorul az, ami a városkép meghamisítására alkalmas. Régi kőre új évszámot írni: kegyeletsértő okmányhamisítás, amit a ruskini felfogás, ez a legtökéletesebb városkép-szemlélet, talán legszívesebben fegyházzal büntetett volna és amelyet legjobb meggyőződésem szerint én is büntetendő cselekménynek érzek. Nagy hiba az is, ha műalkotás-számba menő épületek megjelöletlenül maradnak. Ez éppen olyan hiba,mint mikor nagy festőművész valamely reprezentáló alkotását szignálatlanul hagyja. Milyen szép az, hogy például a Vár alatt, a Várbazár előtt és a Kioszk s a Közigazgatási Bíróság épülete közelében ott áll Ybl Miklós szobra, vagy hogy a Kúria oldalfalába be van építve Hausmann relief szerű mellszobra. De mekkora hiba, hogy például a Múzeum-körút 7 alatti pompás kis átjáró-épületen nincs feltüntetve, hogy Ybl alkotása. Viszont pár házzal lejjebb, a Múzeum-körút 21— 23 alatti épületen díszes márványtábla hirdeti, hogy ott lakott egy ideig Czuczor Gergely. Úgy látszik, az irodalom előbbre jár kegyeletes művészi gondolkodásban az építészetnél. Igen jól hat a Szilágyi Dezső téri református templom mellett alkotójának, Petz Samunak középkori stílű kút-szobra, de mily kár, hogy a műegyetemi könyvtár-épület, amely szinte kicsinyített mása annak a templomnak samelyet oly stílusosan díszít Raksányi hatalmas freskója, nincs megjelölve.Általában meg kellene jelölni minden történelmi érdekességű épületet is, amilyen például a Fortuna utca elején a régi Hétszemélyes Tábla épülete. A városszépítés következő programmpontja: szobroknak utcákon és tereken való elhelyezése. Ez szépen