A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 77. évfolyam (1943)

4. szám - Böckh Béla: A doborgazi Duna-híd előmunkálatai

tartalmú kavicsot. A hídtengely vonalát a teljes biz­tonság kedvéért mindazonáltal gondosan átkutattuk. Összesen 13 helyen eszközöltünk próbafúrást. (2. ábra.) Kettőt a hajózó Duna medrében, egyet a Nagy-Duna és Holt-Duna közötti szigeten, hatot a bal- és négyet a jobbparti ártéren. A legnagyobb fúrási mélység 20 m-re nyúlt a legkisebb hajózási vízszint alá. Eredetileg a mederben kívántunk ily mélységig lemenni, azonban a munka közben hirtelen beállott jégzajlás miatt ezt a fúrást abba kellett hagyni, így helyette a III/a. sz. parti fúrást nyújtot­tuk mélyebbre. A fúrást váltakozva kavicsfúróval és iszapoló szelencével végeztük, 335 mm átmérőjű anyacső vé­delme alatt. (3. és 4. ábra.) A munka egyik eszközzel sem volt könnyű. A kavicsfúró nyílásába gyakran hatalmas méretű kavicsok akadtak bele. Az iszapoló pedig a talaj csekély homoktartalma miatt mondotta fel sokszor a szolgálatot. Homokdúsabb kavicstalaj­nál az iszapoló szelence kitűnően működik, így Medvén, hol a la­ssúbb vízfolyás következtében a talajba nagyobb mértékben rakódott le homok, kb. háromszor akkora teljesítményt lehetett vele elérni, mint a kavicsfúróval. A mederfúrásoknál a munka­hely felett lehorgonyzott dereglyéken ugyanazokat az eszközöket használtuk, mint a parton. (5. ábra.) A fúrások a híd egész hosszában mindenütt közel azonos szemeloszlású homokos kavicsot tártak fel Minthogy a Dunának itt még igen jelentős hordalék­mozgató képessége van, az anyagban a durva szem­nagyságok vannak túlsúlyban, és helyenként igen nagy, 10—15 cm-es kavicsdarabokat is találtunk. Csupán a vajkai dunaágat közrefogó I. és III. sz. fú­rásnál találtunk egy kb. 3 m vastag finom homok­réteget. A fúrólyukakban lévő víz kristálytiszta szűrt dunavíz, mely a létesítendő alépítmények betonjára káros alkotórészeket nem tartalmaz. Hőmérséklete 10 m mélységben az évszakoktól függetlenül 10 Cm körül van. Az ártéri hidak alaptestei számára az adott ta­lajviszonyok mellett a cölöpalapozás igen alkalmas­nak mutatkozik. A cölöpök szerepe itt nem teher­közvetítés egy szilárdabb altalajra, hanem teher­viselés; a cölöpre nehezedő súlyt elsősorban a cölöp oldalfelülete és a körülötte lévő talaj közötti súrló­dás ellensúlyozza. Próbacölöpözési munkák. A cölöpök­teherbírását próbacölöpök leverésével és próbaterhe­léssel állapítottuk meg. Mind ezeket a munkákat mind a talaj­kutató fúrásokat a Zsigmondy Béla R­t. végezte. Összesen 10 drb. próbacölöpöt vertünk le (2. ábra), mindkét parton 5—5 drb-ot. A 3. sz. cölöp 6.00 m, a 2. és 4. sz. 7.00 m, a többi 8.00 m hosszúra készült. A cölöpök 30 cm átmérőjű kör köré írható szabályos nyolcsz­ög keresztmetszettel készültek, 8 drb. 16-os vasbetéttel, 300 rcgr/ml cementadagolású betonnal. (6. ábra.) Készítésükhöz bauxitcementet használtunk. A cölöpöket 1000 kg-os kossal vertük le, általá­ban 50 cm-es ejtési magassággal. (7 .ábra.) A verőkos emelésére benzinmotor szolgált. A cölöpfej megkímé­lésére a fej és a kos közé fűrészporréteget iktattunk, így az 1 m-es ejtési magasságot is jól bírták a cölöpök. 3. ábra. Kavicsfúró. 4. ábra. Fúrás iszapoló szelencével. Hm 5. ábra. Fúrás a főmederben.

Next