A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 77. évfolyam (1943)
4. szám - Böckh Béla: A doborgazi Duna-híd előmunkálatai
tartalmú kavicsot. A hídtengely vonalát a teljes biztonság kedvéért mindazonáltal gondosan átkutattuk. Összesen 13 helyen eszközöltünk próbafúrást. (2. ábra.) Kettőt a hajózó Duna medrében, egyet a Nagy-Duna és Holt-Duna közötti szigeten, hatot a bal- és négyet a jobbparti ártéren. A legnagyobb fúrási mélység 20 m-re nyúlt a legkisebb hajózási vízszint alá. Eredetileg a mederben kívántunk ily mélységig lemenni, azonban a munka közben hirtelen beállott jégzajlás miatt ezt a fúrást abba kellett hagyni, így helyette a III/a. sz. parti fúrást nyújtottuk mélyebbre. A fúrást váltakozva kavicsfúróval és iszapoló szelencével végeztük, 335 mm átmérőjű anyacső védelme alatt. (3. és 4. ábra.) A munka egyik eszközzel sem volt könnyű. A kavicsfúró nyílásába gyakran hatalmas méretű kavicsok akadtak bele. Az iszapoló pedig a talaj csekély homoktartalma miatt mondotta fel sokszor a szolgálatot. Homokdúsabb kavicstalajnál az iszapoló szelence kitűnően működik, így Medvén, hol a lassúbb vízfolyás következtében a talajba nagyobb mértékben rakódott le homok, kb. háromszor akkora teljesítményt lehetett vele elérni, mint a kavicsfúróval. A mederfúrásoknál a munkahely felett lehorgonyzott dereglyéken ugyanazokat az eszközöket használtuk, mint a parton. (5. ábra.) A fúrások a híd egész hosszában mindenütt közel azonos szemeloszlású homokos kavicsot tártak fel Minthogy a Dunának itt még igen jelentős hordalékmozgató képessége van, az anyagban a durva szemnagyságok vannak túlsúlyban, és helyenként igen nagy, 10—15 cm-es kavicsdarabokat is találtunk. Csupán a vajkai dunaágat közrefogó I. és III. sz. fúrásnál találtunk egy kb. 3 m vastag finom homokréteget. A fúrólyukakban lévő víz kristálytiszta szűrt dunavíz, mely a létesítendő alépítmények betonjára káros alkotórészeket nem tartalmaz. Hőmérséklete 10 m mélységben az évszakoktól függetlenül 10 Cm körül van. Az ártéri hidak alaptestei számára az adott talajviszonyok mellett a cölöpalapozás igen alkalmasnak mutatkozik. A cölöpök szerepe itt nem teherközvetítés egy szilárdabb altalajra, hanem teherviselés; a cölöpre nehezedő súlyt elsősorban a cölöp oldalfelülete és a körülötte lévő talaj közötti súrlódás ellensúlyozza. Próbacölöpözési munkák. A cölöpökteherbírását próbacölöpök leverésével és próbaterheléssel állapítottuk meg. Mind ezeket a munkákat mind a talajkutató fúrásokat a Zsigmondy Béla Rt. végezte. Összesen 10 drb. próbacölöpöt vertünk le (2. ábra), mindkét parton 5—5 drb-ot. A 3. sz. cölöp 6.00 m, a 2. és 4. sz. 7.00 m, a többi 8.00 m hosszúra készült. A cölöpök 30 cm átmérőjű kör köré írható szabályos nyolcszög keresztmetszettel készültek, 8 drb. 16-os vasbetéttel, 300 rcgr/ml cementadagolású betonnal. (6. ábra.) Készítésükhöz bauxitcementet használtunk. A cölöpöket 1000 kg-os kossal vertük le, általában 50 cm-es ejtési magassággal. (7 .ábra.) A verőkos emelésére benzinmotor szolgált. A cölöpfej megkímélésére a fej és a kos közé fűrészporréteget iktattunk, így az 1 m-es ejtési magasságot is jól bírták a cölöpök. 3. ábra. Kavicsfúró. 4. ábra. Fúrás iszapoló szelencével. Hm 5. ábra. Fúrás a főmederben.