Magyar Mezőgazdaság, 1966. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-07 / 49. szám
Az öntözőberendezések gondozása és az öntözés eredményei Az idén és tavaly — két esős nyári esztendőben — kevesebb öntözővízre volt szükség, mint a korábbi években. A növénytermelés időszerű tennivalói, gondjai között ezért kevesebb szó esett az öntözésről, jóllehet az öntözéses termelés különleges igényei ebben az időben is fennállottak, és kielégítésük most is külön figyelmet, felkészülést követelt az érdekelt gazdaságoktól. Sőt a szakemberek közül sokan — s lényegében helyesen — azt hangsúlyozzák, hogy az öntözés termésfokozó hatását hazai viszonyaink között éppen az átlagosnál csapadékosabb évjáratokban lehet fölmérni, illetve kipróbálni reálisan, amikor a száraz gazdálkodás jó eredményeihez szükséges csapadékmennyiség rendelkezésre áll, s az öntözéssel ehhez viszonyítva kell elérni a többletráfordítást kifizető nagyobb termést. Ez alkalommal az öntözéses gazdálkodásnak csupán egyik részletkérdését, az öntözőberendezések karbantartását és téli tárolását vizsgáltuk néhány Duna menti termelőszövetkezetben. Nyilvánvaló azonban, hogy ezt a részletmunkát nem tekinthetjük függetlennek a meglátogatott gazdaságok idei öntözési eredményeitől. Ha nem is teljesen kidolgozott adatok alapján — a termelőszövetkezetekben most készül az idei termelés számszerű értékelése —, de nagy vonásokban utalnunk kell tehát a fontosabb öntözési tapasztalatokra, tanulságokra is. GONDOS ÁPOLÁS — HIÁNYOS TÁROLÁS Már a részletmunka végrehajtása, az idény befejeztével a gépek, szerelvények ápolásának, javításának, raktározásának módja sokat elmond arról, hogy egy-egy gazdaságban mennyire becsülik az öntözést, látják-e hasznát a költséges berendezésnek. Körútunk során négy szövetkezeti gazdaságban — a tassi Petőfi, a szalkszentmártoni Petőfi Sándor, a dunavecsei Virágzó és a dunaújvárosi Vörös Csillag Tsz-ben — jártunk, s az öntözőberendezéseket mind a négy helyen gondosan megtisztogatva, védőanyaggal bevonva, tartozékaikkal együtt szabályszerűen összerakva találtuk. Négy esetből nem lenne helyes általános következtetést levonni. Annyit mégis meg kell állapítanunk, hogy 2—3 évvel ezelőtt hasonló körútjainkon, találomra kiválasztott négy termelőszövetkezetben november közepén még korántsem szerezhettünk ilyen egyértelmű tapasztalatot. Akkoriban még nem egy esetben november végén is láttunk a termőföldön kint hagyott öntözőcsöveket, ideiglenesen félreállított, ápolatlan gépszivattyúkat. A mai kedvezőbb helyzet — amit az ország más öntöző vidékein is tapasztalhatunk — általában a termelőszövetkezeti gazdálkodás fejlődésének természetes velejárója, s amellett egyik kétségtelen eredménye az öntözési szaktanácsadók működésének is. Az említett négy termelőszövetkezetben az öntözőgépeket a gazdaságok saját műhelyei javítják. Néhány évvel ezelőtt ugyan a Dunavecsén székelő vízgazdálkodási társulat részben azzal a céllal rendezte be műhelyét, hogy ott a környékbeli termelőszövetkezetek részére is javítanak, de időközben a helyzet másképpen alakult. A tsz-ek zömében — a többi gépre vonatkoztatva is — megerősödött a saját javítóműhely fejlesztésére irányuló törekvés, amit az öntözőgépek tekintetében a belvíz elleni védekezés gyakran sürgős teendői még külön is támogattak. Tasson és Szalkszentmártonban például azért igyekeznek minél előbb kijavítstani a hordozható gépszivattyúkat, mert a mélyebb fekvésű területeken november elején már gyűlni kezdtek a belvizek, s lecsapolásukra fel kell készülni. A saját műhely mindenesetre lehetővé teszi a javítási munkák olyan ütemezését, amilyet a helyi szükséglet parancsol, s ez az előny, az alkatrészbeszerzési és egyéb nehézségek ellenére is, vonzó a termelőszövetkezetek számára. A gépek, berendezések ápolásában és javításában mutatkozó gondosság megnyilvánul a tárolásban is. Itt azonban nehézséget okoz a fedett hely hiánya. Ezzel kapcsolatban el lehetne ismételni az érveket, miszerint a drága öntözőberendezések megérdemelnék, hogy télire fedél alá kerüljenek stb. — de ezeket az érveket egyrészt a termelőszövetkezeti vezetők is jól ismerik, másrészt nem a belátáson múlik a hiány pótlása. A fedett tárolóhely építése sokba kerül, s minthogy a termelésben nemcsak az öntözés gépei, hanem a többiek is mind jelentős értéket képviselnek, a gazdaságok vezetői kénytelenek a fontossági sorrendet felállítani fedett tárolásban. Először nyilván a kényesebb anyagok, a könnyebben gépek, elhelyezhető szerelvények kerülnek fedél alá, s majd csak a tárolótér bővítése után a többiek. Ez is a tsz-ek gazdasági erősödésével közvetlenül összefüggő kérdés. A GÉPEK KIHASZNÁLÁSA Az említett tsz-ekben az öntözőberendezések gondos kezelése arra vall, hogy itt az öntözés már beépült a gazdálkodásba, jelentőségét a gyakorlatban ismerik, a velejáró követelményeket igyekeznek kielégíteni, hatására számítanak. A tassi Petőfi és a dunaújvárosi Vörös Csillag Tsz-ben részletesebben is tájékozódtunk az idei öntözési tapasztalatok felől. Az esős időjárás miatt érthetően kevesebb víz adagolására volt szükség, de az öntözésre beállított táblákon mindkét gazdaságban készen álltak a berendezések. Tasson a tsz 100 kh burgonyáját és 30 kh cukorrépáját háromszor öntözték meg a nyári hónapokban, összesen 215 mm-nyi csapadéknak megfelelő vízmennyiséggel; a 150 holdnyi lucerna kétszer, a 200 kh területű kukorica és a 300 holdnyi másodvetésű takarmány egyszer kapott öntözést. A dunaújvárosi tsz 444 kh öntözött területén — nagyjából hasonló vetésszerkezet mellett — hasonló mértékben vált szükségessé a természetes csapadék pótlása. Ott egy 34 kh-as új telepítésű lucernatáblát öntöttek meg háromszor, a többi lucerna (146 kh), a burgonya (70 kh) és a fővetésű silókukorica (66 kh) kétszeri, a másodvetésű takarmányok (90 kh) egyszeri öntözésben részesültek. Ebből a néhány adatból is kiviláglik, hogy az elmúlt idényben az öntözőberendezések kihasználtsági foka igen alacsony volt. Például a dunaújvárosi tsz öntözési naplójának adatai sze ideiglenesen a műhely udvarán tárolják a tassi Petőfi Tsz kijavított A szalkszentmártoni Petőfi Sándor Tsz gépudvarán egyelőre a rend és a öntözőgépeit gondos ápolás ellensúlyozza a szabadban tárolás káros hatásait 12 < *!a I A berü