A Magyar Mezőgazdaság Melléklete, 1968. január-december (23. évfolyam, 1-52. szám)
1968-09-18 / 38. szám
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG MELLÉKLETE 1968. 38. szám (IX. 18.) MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI INTÉZMÉNYEK, TERMELŐÜZEMEK, FELVÁSÁRLÓ, ELLÁTÓ ÉS IPARI VÁLLALATOK TANÁCSADÓJA A szarvasmarha-állományok állami támogatás mellett történő gümőkórmentesítése A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 29/1968. (VIII. 9.) MÉM számú rendeletével újra szabályozta a szarvasmarha-állományok állami támogatással történő gümőkórmentesítését. (A rendelet megjelent a Magyar Közlöny 65., és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 30. számában.) Miért volt szükség az újabb szabályozásra? Az új szabályozást a gümőkórmentesítés eddigi tapasztalatainak érvényesítése és a mezőgazdasági nagyüzemeknek a gazdaságirányítási rendszer reformjából származó nagyobb gazdasági önállósága tette szükségessé. Ezért az új rendelet — az ország szarvasmarha-állománya minőségének tenyésztési és állategészségügyi szempontokból történő további javítása érdekében — fokozottan törekszik a kialakított gümőkórmentesség tartós biztosítására, s ezért egyrészt megszigorította a mentesítés előfeltételeit, másrészt kimondta az állami támogatásban részesült gazdaságok anyagi felelősségét az újrafertőződés esetére. Milyen esetben lehetséges a gümőkórmentesítés állami támogatás mellett? Szarvasmarha-állományának állami támogatással történő gümőkórmentesítését olyan mezőgazdasági nagyüzem (termelőszövetkezet, termelőszövetkezeti közös vállalkozás, állami gazdaság) kérheti, amely gümőkórral fertőzött szarvasmarháit az addig menteseknek találtaktól külön telepen tartja vagy legalább a növendékállomány gümőkórmentes felnevelését biztosítja. Háztáji és egyéni állattartó szarvasmarha-állománya állami támogatással akkor mentesíthető, ha a községhez tartozó valamennyi mezőgazdasági nagyüzem szarvasmarhaállománya már gümőkórmentes és a fertőzött egyéni szarvasmarha-tartó udvarok száma az 5%-ot nem haladja meg. A mezőgazdasági nagyüzemekben az említett feltételek kialakítása és méginkább a gümőkórmentes állománynak az újrafertőződéstől való védelme esetenként nem jelentéktelen anyagi befektetést igényel, ezért biztosítja a rendelet a támogatást elsősorban azoknak a mezőgazdasági nagyüzemeknek a részére, amelyek saját anyagi eszközeikkel is hozzájárulnak a mentesítéshez, biztosítják annak tárgyi és személyi feltételeit. Melyek a tárgyi és személyi feltételek? A legalapvetőbb tárgyi feltételek a következők: — egészséges, világos, jól szellőztethető tehénistálló; — a tehénistállótól különálló, de legalább külön légterű borjúnevelő, ahol a borjak etetéséhez szükséges tejet megbízhatóan fel is lehet forralni; — ellető — elkülönítő vagy betegistálló, lehetőleg külön épületben; — a tehenészet dolgozóinak olyan munkaruhával és gumicsizmával való ellátása, amelyet csak a munkahelyükön használhatnak; — a tehenészeti telepek drótkerítéssel történő bekerítése. • Nem kevésbé lényeges a személyi feltételek biztosítása sem, mert tartós mentességet csak jó szakemberekkel, lelkiismeretes tehenészekkel és borjúgondozókkal lehet elérni, akik — időben jelzik, ha egy tehén elleni készül,mert így az még áthajtható az elletőistállóba; — a megszülető borjút azonnal átviszik a borjúnevelőbe, — a föcstejről való áttérés után a borjak itatására használt tejet valóban fel is forralják, a munkaidejüket kizárólag a munkahelyükön, pihenőidejüket pedig csak a pihenőhelyiségben vagy a telepen kívül töltik. A személyi feltételek kialakításával kapcsolatban külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a szerzett tapasztalatok szerint kedvezőtlen hatású olyan dolgozóknak gümőkórmentes tehenészetben történő alkalmazása, foglalkoztatása, akiket tbcgondozóintézeti (szanatóriumi stb.) gyógykezelés után ismét munkaképesnek nyilvánítanak. A kedvezőtlen hatás kétoldalú: káros egyrészt a dolgozóra, másrészt — legalább olyan mértékben — az állatokra. A tehenészetben folyó munka rendkívül erős fizikai megterheléssel jár, s annyira igénybe veszi a szervezetet, hogy a gyógyult tbc-s folyamatok újra fellobbanhatnak, s a meggyógyított ember újra megbetegedhetik. Az ilyen dolgozó aztán a kórokozót váladékaival, elsősorban a köpetével már akkor üríteni kezdi, amikor újbóli megbetegedését esetleg még nem is érzi. Az istállóban, borjúnevelőben így elszórt kórokozók révén aztán az addig egészséges, gümőkórmentes állatok is megfertőződnek, megbetegszenek, ami az esetek többségében a mentesítés megismétlését teheti szükségessé. Nem ajánlatos ezért ilyen személyeknek a tehenészetben való alkalmazása, még takarmányosnak, de éjjeliőrnek sem. Az ilyen ok miatt újrafertőzött — eredetileg állami támogatással gümőkórmentesített — állományt a gazdaság köteles újra mentesíteni, de most már kizárólag a saját költségén. A TARTALOMBÓL: A tej szerződési alapfeltételei — A szemestermények minősítése — A téli piros és a Golden delicious alma ára — A fontosabb mezőgazdasági termékek átlagárai