Magyar Mezőgazdaság, 1993. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-26 / 21. szám
A nádazó vikingek óhaja „A szegény embert még a nád is húzza! " - eképpen alakíthatnánk a régi magyar közmondást dánná, elnézve a Jens Christian Jensen és John Andersen gazdák munkálkodását Ringkebning Fjordban. Itt Dániában ugyanis mindig fúj a szél, de ilyen vad és kegyetlen viharokra, amilyen az elmúlt télen ránk járt még az öreg dánok se igen emlékszenek, nem is beszélve arról, hogy ezek ráadásul több hullámban is támadtak. E támadás eredménye nemcsak az volt, hogy lekapta az akól sapkáját a juhok feje felől s egy szerencsétlen kisfiúra dobta, de nem kímélte a házakat, üzleteket, épületeket sem, különösen akkor, ha ezek a tenger közelében voltak. A mi házunkról is letépett egy tetőablakot, pedig az épületek között, egy viszonylag védett helyen áll, akkor meg hogy ne tett volna kárt a magányos, náddal fedett tanyákban?... Férfiasan be kell valljam, hogy a nádfedelű, zsúppal, szalma és fa kombinációjával szegett dán parasztházak derekasan ellenálltak a viharnak, a dühöngő szélvésznek - igazolva a paraszti építészet évszázados hagyományainak tapasztalatokon nyugvó igazságát, szinte tudományosan kiszámított helyességét. Persze, ezért itt-ott mégiscsak fel kell újítani a nádfedeles otthonokat, amiből hál' Istennek, szép számmal található Dániaszerte nemcsak falvakban, de városokban is. A legszebb nádfedelű házat a Koppenhágát Helsingorrel összekötő út mellett építették az ősszel, ahol a legmagasabbak az árak s ahol a leggazdagabbak is laknak. Nos, ilyen körülmények között azért kell sajnálni az említett két gazdát, mert egy kis mellékes bevételként bekalkulált nádértékesítésük ma már napnál világosabban látszik, nem úgy alakul, ahogy eltervezték. A vihar és a jég együttes összeesküvése bizony elvitte a Fjordban a nádtermés több, mint egyharmadát, ezzel jelentős kárt is okozva a két gazda által alapított csapatnak. De így van vele a szomszédjuk, Harry Jensen Stauningból is, aki azonban - megőrizve a nádtermelés mellékfoglalkozásos jellegét, kft.-t alakított. Ő már tervszerűen szervezi a nádaratást s évente 30-40 ezer kéve nádat szállít folyamatosan a kereskedőknek. Az elemi csapások sorozata a nádtermelésben bizony nemcsak a viharos széltől keletkezett, de hol fagyott, hol olvadt, a megdőlt nád, a magas vízállás szinte lehetetlenné tette az aratást s a levágott nád összegyűjtését. Bizony, láttam én már a legmodernebb nád-aratógépeket, amelyekkel csupán epizód lenne az aratás - ahogy ezt annak idején Bócz prof. mondotta volt a gabonaaratás gépesítettségét jellemezve, de bizony egy főjárástól ennyire függő tevékenység, amely ráadásul még kiegészítő tevékenysége a dán gazdálkodónak, nem minden esetben bír el egy ilyen többszázezer koronás beruházást. Nyugodt dán paraszti bölcsességgel mondja, hogy egyszer neki sikerül jobban az aratás, máskor meg megelőzi őt a Jóisten, de ez az évek hosszú során valahogy csak kiegyenlítődik. Neki meg van ideje, hiszen ő élni, megélni akar ősei földjén s nem készül mindenáron lerabolni azt a legrövidebb időn belül. Kft-jükben meg a jövedelmet több évre osztják szét, így sem kiugró szuperteljesítménnyel, sem döbbenetes veszteségekkel sem kell számolniuk, marad a kiegyenlített, megnyugtató átlag, ami mindenkinek jó. Persze e filozófiához nemcsak türelem szükségeltetik, hanem olyan anyagi háttér, ami lehetővé teszi ezt. Derűs optimizmusának persze objektív alapjai is vannak, mert a nádazó szakemberek szerint a nád iránti érdeklődés a korábbi megingás után ismét feljövőben van, annál is inkább, mivel az állam a lakás és az épületek felújításához jelentős anyagi támogatást is ad s e felújításoknál igen nagy összeget jelent a nádazó munkabére, azonban az állami támogatás miatt a tulajdonosok számára ez már korántsem jelent olyan nagy megterhelést. A kereslet-kínálat egyensúly érdekében természetesen nádimportra is kényszerül Dánia, aminek én őszintén örülök is, hiszen lehetőségünk adódik exportálni nagyobb mennyiséget, ami már eddig is szépen hozott a hazai nádasoknak, így bizonyos fokig érthető, ha nem valami megrázó erejű empátiával vettem tudomásul a nádtörő szeleket s a nádrohasztó és felérlő fagyokat, de hát az vesse szememre ezt, aki hasonló helyzetben nem ugyanezt tenné. Néhány alkalommal már szóvá tették megrendelőink, hogy a korábban acélos, kitűnő magyar nád iránti érdeklődés visszaesett, mert a túlzott műtrágyázás lazává tette a rostokat, megnövekedett az intemnodiumok hossza és törékennyé vált maga a nád. Rendkívüli határozottsággal biztosítottam megrendelőinket arról, hogy a magyar nád ma csupán tartalékait éli fel, egyhamar nem kerül eszméletlen mennyiségű a közelébe sem, így aztán a magyar nád a minőségfejlesztés speciális magyar módszerével előbb-utóbb olyan minőségi fejlődést ér majd el, amivel nem versenyezhet a műtrágyával elkényeztetett nyugat-erópai nád. Őszintén remélem persze, hogy nem kötelező pákász eleink színvonalára felküzdenünk magunkat ahhoz, hogy a módos dán porták tetőzetéhez kiváló minőségű nádat is szállíthassunk. Biztosan létezik más út is. A BASF Hungária Kft. Agrodivíziója budapesti irodájába keres növényvédő szer marketing munkája logisztikai részének lebonyolítására (Innendienst) munkatársat. Kívánalmaink: fiatal, dinamikus egyéniség. Rendelkezzen felsőfokú mezőgazdasági (főiskola, egyetem) vagy külkereskedelmi végzettséggel és PC ismeretekkel. A német nyelv tárgyalóképes ismerete szükséges. Ajánlatunk: Jelenleg 8 fős, dinamikus szakemberekből álló team-nek lesz a tagja. Munkavégzéséhez megfelelő kiképzést és a területen szokásos jövedelmet biztosítunk. Kérjük, hogy érdeklődés esetén kézzel írott magyar nyelvű önéletrajzát az alábbi címre küldje: BASF Hungária Kft. Agrodivision 1034 Budapest, Seregély u. 1-5. BASF 6 MAGYAR MEZŐGAZDASÁG • 1993. MÁJUS 26