Magyar Mezőgazdaság, 2018. január-március (73. évfolyam, 1-13. szám)
2018-03-14 / 11. szám
Nők az agráriumban Múlt heti Nőnapi összeállításunkban borásznőket mutattunk be. Most folytatjuk ezt az összeállítást, ám nemcsak borászokkal. Ezúttal olyan nőket ismerhetnek meg, akik a bor népszerűsítésével, illetve annak marketingjével foglalkoznak, továbbá bepillantást kaphatnak egy olyan család történetébe, ahol a feleség megelégelte a szalag melletti gyári munkát és inkább kitanulta a sajtkészítés csínját-bínját. SARKADI ESZTER Van olyan is, aki egyetemistaként Franciaországban szeretett bele a borba, s ma már el sem tudja képzelni a napjait úgy, hogy ne egy deci finom vörössel zárja azokat. Sarkadi Eszter is ilyen. Ő Elzászban „fertőződött meg" a bor szeretetével, ahol párjával tudatosan végigjárták a borvidékeket, és közben ő maga is értő borfogyasztóvá vált. Már az 1980-as években is olyan borkultúrával találkoztunk ezeken a borvidékeken, ami akkor nálunk ismeretlen volt - mondja. - Számos borút működött, és a hozzájuk tartozó települések mind-mind magukon viselték a jellegzetességeit. Már a települések névtáblái is arról árulkodtak, hogy borúton járunk, a pincékben pedig folyamatosan fogadták az arra járókat. Aztán egy véletlen folytán az ő életének is központi elemévé vált a kor: francia nyelvtudásának köszönhetően felkérték, hogy párizsi tartózkodása idején tolmácsoljon egy Franciaországban járó baranyai delegációnak. Nem sokkal ezután a Baranya Megyei Önkormányzat akkori elnöke, Szűcs József hazacsábított, hogy segítsék népszerűsíteni a villányi és pécsi borokat - folytatja a történetet, hogy miként került egyre szorosabb kapcsolatba a borral, majd a borturizmussal, és végül maga is az első hazai borút létrehozásánál bábáskodott. Ebben az időben lett tagja Baranya - Magyarországról egyedüliként - az Európai Bortermelők Szövetségének. Ekkoriban jött létre a helyi Tourinform iroda, és annak munkatársaként szervezett egy tanulmányutat az osztrák, német, francia borvidékekre, amelyen a villányi borvidék borászai mellett polgármesterek és idegenforgalmi szakemberek is részt vettek, akik így közvetlen tapasztalatot szerezhettek arról, hogy miként is működik egy borút. Ekkoriban számos borral kapcsolatos rendezvény - a Szőlő-bor ünnepe, Európai Bordalfesztivál - indult útjára, és a falusi turizmus is ekkor kezdett erőre kapni. - Sok minden történt akkoriban. Bortanszéki esteket szervezünk Rippl Bélával, a pécsi Kalamáris Vendéglő tulajdonosával a kulturált borfogyasztás népszerűsítése érdekében - folytatja beszélgetésünket. - Emellett sommelier-tanácsadó képzést szerveztünk egy francia partner bevonásával. Én magam éveken át tanítottam a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi és Földtudományi Intézetében borturizmust és projektmenedzsmentet. Két évtized után aztán visszatértem a villányi borvidékre, ahol bormarketing-menedzserként alkalmazott a hegyközség. A korábbinál is szerteágazóbbak lettek a feladataim, hiszem már nemcsak a borról szólt a munkám, hanem a turizmushoz kapcsolódó szolgáltatások, látnivalók rendszerbe illesztése és rendezvények szervezése is része lett. Nemrégiben azonban - részben családi okok miatt - átadtam a stafétabotot a fiataloknak. Az életemben fordulópont következett be, más irányban folytatom tovább. Ettől a bor és a hozzá tartozó kultúra továbbra is életem része lesz, hiszen egykor kezdő művészettörténészként is a római kornak ezek az emlékei érdekeltek, majd a francia kultúrtörténeti tanulmányaimnak lett fontos eleme a bor. MAGYAR MEZŐGAZDASÁG ♦ 2018. MÁRCIUS U. BOROSNÉ TIHANYI GYÖRGYI Vannak olyanok is, akik az életüket ugyan a borra tették fel, mégsem szőlőtermesztéssel vagy borászkodással foglalkoznak, hanem inkább a népszerűsítésével. A Siklósi Vár Bormúzeumának és Vinotékájának vezetője Borosné Tihanyi Györgyi. Ő egy pincészetnél töltött évek során lett a „hegy levének" elkötelezett nagykövete. - Borkedvelő voltam már régóta, majd Riczu Tamás pincészetében közelebbről megismerkedtem a borkészítés művészetével - kezdi beszélgetésünket. - Ezután hívtak a siklósi vár vinotékájába dolgozni. Az 1990-es évek végén, amikor a vár az önkormányzat működtetésébe került, tíz borász összefogásával alapították meg a Bormúzeumot és Vinotékát a Villányi borvidék népszerűsítésére, a borászatok bemutatására, boraik értékesítésére. Éreztem, sokat kell tanulnom még annak érdekében, hogy minél szakszerűbben tudjak beszélni az általunk kínált borokról. A villányi Teleki Zsigmond Mezőgazdasági Szakképző Intézetben kiváló tanároknál szereztem sommelier képesítést. Elvégeztem egy francia támogatással indított sommelier-tanfolyamot is. Borkóstolások, borversenyek, ismerkedés a borászokkal, a borvidékeinkkel - innen szinte egyenes út vezetett oda, hogy a vezetője lettem a 2000-ben alapított Siklósi Gasztro- és Borbarátnők Egyesületének. Éppen itt tartunk a beszélgetésünkben, amikor látogatók érkeznek. Néhány kérdés után kiderül, hogy az egyik hölgy már többször megfordult a bormúzeumban, és már bort is vásárolt, ami annyira ízlett neki, hogy most a barátait is elhozta megkóstolni a kiváló nedűket. Már kezdetét is veszi a borvidék és a borok bemutatója. Néhány perc leforgása alatt megtudják, mi a különbség a csavarzáras és a dugós borok között, melyik bor milyen étellel harmonizál. Azt szeretem különösen a munkámban, hogy a vendégeim mennyire örülnek a tőlem kapott információknak, hogy a