Magyar Műhely, 1964. szeptember (2. évfolyam, 9. szám)

1964 / 9. szám - ÉGTÁJAK - Hajdú András: A magyarországi cigány népköltészet

HAJDÚ ANDRÁS A MAGYARORSZÁGI CIGÁNY NÉPKÖLTÉSZET * Tárgyam valójában túl­lép a cigányok ismertetésén; egy nép, egy civilizáció megismerésének lehetőségeit, módszereit, határait kutatja. Vajon nincs szükségük a magyaroknak, s épp az idegenben élőknek, a kollektív önismeret ama keserves tapasztalatára, amelyhez hasonlót a jelen elmefuttatás számunkra kevésbé kényes tárgyról, a cigányokról igyekszik eredményre juttatni? Ha nem is akartam, mint Arany János a « Nagyidai cigányok »-ban közvetve a magyarokról képet adni, elme­futtatásom, amennyiben közelebb visz a cigányok megértéséhez, közelebb visz szükségképpen a magyarokéhoz is. Nem számolok be a cigányok történetéről, nyelvéről, társadalmáról, néprajzáról. A kérdés amely foglalkoztat a következő: milyenek a cigá­nyok? Ha a leíró módszerek egyikéhez fordulnék, tényeim tolmácsolása vagy önökre, vagy magamra hárulna. Bevallom mindkét féllel szemben bizalmatlan vagyok. Az értelmezés legtöbbször kész képzetekre támasz­kodik, s mi sem veszélyesebb mint ilyen kész képzeteket engedelmes tények­kel alátámasztani. Anyagom nem ilyen engedelmes természetű, saját belső, dinamikus töltése közvetlen átélést tesz lehetővé, így az értelmezés kétélű fegyverére csak minimális mértékben szorulunk. Behatolási mód­szerül a cigány népköltészetet választottam. Elöljáróban hadd vázoljam néhány szóban egy nép, egy kultúregység megértésének természetes akadályait. Amikor számunkra idegen civilizációt próbálunk megérteni, a legfőbb nehézség az értékrendek különböző volta; értékelésünk, ítéleteink, közös mérce híján alaptalanoknak bizonyulnak. Amikor saját civilizációnkat próbáljuk megérteni, más, nem kisebb akadályok merülnek fel, hasonlóak azokhoz amelyek az egyént akadá­lyozzák önismeretében. Önön hajtóerőinek megismerhetetlensége nem­csak az egyén önismeretét de a közösségét is szükségszerűen elhajlítja. Az elérhetetlen önismeret helyébe alakul ki az a sajátos eltorzult tudat, melyet jobb szó híján mitikusnak fogok nevezni. Minden nép önmagáról való képzete mitikus jellegű. De egy pillantás az európai népek egymáshoz való viszonyára meggyőz arról hogy ez a mitizáló tendencia a többi népre is kiterjed. Úgy tűnik, minél inkább konfliktusban áll egy nép a másikkal, annál mítikusabb róla alkotott képzete. A cigányok és az európai népek félezredéves együttélése, civilizá­cióik közti hatalmas szakadékot tekintve, természetszerűleg nem egy konfliktust váltott ki. Cigány szemléletünk torzult mivolta tehát nem meglepő. E torzulás azonban kettős természetű. Civilizációjukat, mint számunkra idegent nem értjük, mint a miénkkel konfliktusban és bizonyos mértékig szimbiózisban lévőt mitizáljuk. Ezért nem hiszem hogy túlzók, amikor azt állítom, hogy megértésük számunkra nehezebb feladat a Zu­lukénál vagy a Pápuákénál, amely népekről legalább nincsenek örökölt, hamis nézeteink. Velük szűzföldön járunk, a cigányokkal ingoványos talajon. * Hajdú András előadása a «Hollandiai Értelmiségi Kör» «Tanulmányi Napjain» hangzott el, 1963 őszén. 30 —

Next