Magyar Műhely, 1965. április (3. évfolyam,11. szám)

1965 / 11. szám - Horváth Elemér: Versek

HORVÁTH ELEMÉR KANDALLÓ MELLETT Késő, Kelgddon hercege, a szél hideg lobogói alatt hajdani gyönyöröm, a kert üres. És sötét kavargás a tócsák itatóiban. Felhők? Kobalt? Világosság helyett a szemben látomás. De ezt, de ezt mondd meg, a örökös kételkedés után csak ezt: a hamvadó tűz parazsaiban, s ha már hevétől bezárult a szem, milyen jövendő évszak bontja ki haját, hogy haza vezessen (mint egy fiatal lány) az álom ragyogó útvesztői után? KOBALT Fehér és (titokzatos tűz forrása) rózsaszín, váratlanul városok neveit önti el nyelvemen. A kísértés áradata visszavonul, parazsak szelíd tánca tölti be a szobát. Ó milyen lélek az, — gyárvárosok, kikötők, kegyhelyek! — micsoda lélek az, hogy kereskedjem (ismerős törvény sze­rint) szomszédaimmal? Milyen hajlíthatatlan lélek és milyen rejtelmes bizalom, apadatlan és parttalan, hogy újra és újra elalszom áramaimban?

Next