Magyar Műhely, 1969. január (8. évfolyam, 31. szám)

1969 / 31. szám - TÉKA - Papp Tibor: Könyvekről röviden - Horgas Béla: Naptár, Győri László: Ez a vers eladó, Zs. Nagy Lajos: Tériszony; [könyvismertetés]

valami pótolhatatlanul fontosat mulaszt el, amit csak ő tehetne meg. Ez az felemásság szinte jobban kínozta, mint a kiütések. Cselekedni szeretett volna, de nem tudta pontosan, hogy mit. És félt a cselekvéstől, mert gyengének érezte magát. » De azután, évek múlva már: « Csupán egy gyógyszert talált, ami kielégítette — a cselekvést. Ez sem volt éppen új a számára, de mintha most — távol a szülővárosától s egész eddig volt életétől, — mintha csak most pillantott volna bele a végső értelembe. » S mi ez a végső értelem ? Az egerek a vaksin hunyorogtak, a téli nap vakít. Üreg nélkül a vadszőlős fal ismét borzalmasnak tetszett. Sokáig mozdulni se mertek. Majd később egy kis maradék peremén tovább rágcsálták a levéltörmeléket, de hamar rájöttek, hogy nincs mit kibélelni vele, s akkor újra elfogta őket a kínzó sürgetés, hogy útra keljenek. Előre, és semmiképp se vissza. » Az ember küzdj és bízva bízzál új megfogalmazása volna ez ? Lehet. Va­lószínű. De persze nem ilyen egyszerűen. Mészöly novellái át meg át vannak szőve messze gyökeredző, nedvüket a filozófiai elmélyedésből s ugyanakkor a szinte gondolatnélküli ősrémületből szívó szimbólumokkal. Ezek a szimbólumok, érezzük, súlyosak. Értjük is őket, noha megfejthe­­tetlenek, mert a művészet erejével többet mondanak megmagyarázható tar­talmuknál. De ugyan mit is számít egy szimbólum jelentése? Fejtsd meg, s távoli igazságokra utaló, izgató titka nyomban elpárolog, ereje elszáll. Az öt egér szívszorongatóan embertelen — egértelen — küzdelméből és pusztulá­sából egyszerűen az emberi lét jelképét kiolvasni annyi, mint egy remekművet ellaposítani... Még akkor is, ha megpróbálunk tovább hatolni a szimbólumok közt, s esetleg tanulságokat vonunk le belőlük, például azt, hogy részvétre, együttérzésre van szükségünk az élet kegyetlen sivárságában, vagy hogy vilá­gunk börtönében vakon keresgélünk, s nem látjuk, vak erők rabjai vagyunk. Az öt egér rettenetes utazása a falsíkok pusztaságain s a polcok la­birintusain keresztül az ilyen megfogalmazható tanulságnál sokkal messzebbre vezet. Vagy hát mit is jelenthet pontosan a Magasiskola solymásztelepének kö­nyörtelen világa ? Mit gondoljunk Lilikről, a solymászról, rokonszenvezzünk-e vele, vagy iszonyodjunk-e tőle? S az ösztöneiknek és a megtanult parancsoknak egyaránt engedelmeskedő sólymok mit jelképeznek ? A világ rendjét ? A parancsuralmi társadalmat ? A törvényt ? Ezekre a kérdésekre esetleg Kafka Büntetőtáborinak szárnyű kivégzőgépét kezelő tisztje tudott volna válaszolni. Egyszer majd talán feloldódnak a szimbólumok, maguktól. « Teréz nem filozofált. Sokkal kevesebbel megelégedett. Azzal is, ha a nagy személytelen­ségbe bele tudta lopni a maga kis tüzeit. Az ilyesmi nehezen vevődik észre, s ő talán meg sem éri, hogy látszatja legyen. De egyszer bizonyosan személyes­sé lesz a világ, amilyen még soha nem volt. Minden megneveződik. A macskák szomorúsága a bádoghulladék-rakáson, a grammatizálás a senki földjén. » A Jelentés a magyarázatok fölött, a magyarázatokon túl álló megnevezések titkos könyve. LEHOCZKY GERGELY 56 —

Next