Magyar Műhely, 1990. március (28. évfolyam, 75. szám)

1990 / 75. szám - Beköszöntő

S. szabadgondolkodás és irányzatosság - az immár párizsi-bécsi-budapesti Magyar Műhely, a magyar és a nemzetközi avantgárd folyóirata köszönti olvasóit. A Magyar Műhely az avantgárd lapja. A modernizmus szellemében váloga­tunk és nem értünk egyet azzal a gyakorlattal, amely 1990-ben egy hagyományos szonettet és egy képernyőn feltűnő vizuális művet egyformán érdekesnek tart. Egy adott kor művé­szetét a kor szellemében, a kor eszközeivel akarjuk művelni, s ha elegünk van a korból, előrefelé indulunk el, nem visszafelé. Az avantgárd nem stílusirányzat, hanem gondolko­dásmód és magatartásforma. A „posztmodern ” napjainkban a poszt-indusztriális kor katasztrófával fenye­­getődző hittérítőinek ideológiája. Eredetileg arra utalt, hogy a modernisták 18-19. századi eszméinek dekonstrukciója lassan befejeződik; a poszt-indusztriális kor gyermekei vagyunk. A Habermas-i értelemben vett szociális „modernizáció” totalitárius, utópista változatai valóban csődöt mondtak. Az esztétikai modernitás ma is érvényes célkitűzés, az avantgárdnak nincs miért szégyenkeznie. A kudarcok nem feledtetik Bartók, Mondrian, Joyce munkásságát, eredményeit. A Don-kanyar és Auschwitz / Joyce és Bartók nem ugyanannak a paradigmának a tagjai. A megújuló Magyar Műhely továbbra is irodalom- és művészetközpontú. Célja, hogy megismertesse a hazai olvasóval azokat a korszerű törekvéseket, elképzelése­ket, amelyek napjaink művészetét és irodalmát jellemzik. Célja az is, hogy a legújabb filo­zófiai áramlatokat, művészet- és nyelvelméleti gondolatokat közelebb hozza a magyar kultúrához. Változatlanul magas színvonalú lapot akarunk szerkeszteni, ezért minden olyan írást szívesen fogadunk, amely korunkról szól a holnap emberéhez, igényesen, avantgárd indulattal. A Magyar Műhely sohasem gondolkozott földrajzi kategóriákban. Nem kel­lett bizonygatnia magyarságát, európaiságát, számára Párizs, Bécs, Budapest, Újvidék, New York, Érsekújvár, Toronto és Nagykovácsi azonos szellemi tartományok. Pontosab­ban: azonosak, amennyiben az országhatárokat, műfaj határokat átlépő elektronikus­­intermediális korszak alapvetően új művészetével szinkronban vannak, s idegenek (távo­­liak), amennyiben egy rosszul értelmezett nemzeti hagyomány rezervátumai. Jelen számunktól kezdve a Magyar Műhely Budapesten is megjelenik. Nem költözik, hanem terjeszkedik. A tiltás, a tűrés után támogatás nélkül, természetesen.

Next