Magyar Műhely, 1991. december (30. évfolyam, 82. szám)

1991 / 82. szám - Tesbites Illés: Vizitáció

\VV л ° ,4е Л ? г ^ ^ 1972 (titkosítva) уС ••• katonakórház, szer­^ л dán vizsgáztam, két napja tudom, hogy I \ ^ vétettem (a tudomány ellen) és ma meg­teszem. A guruló színház művészeinek ezzel szemben érezni kell a szerepet. Éleslövészet előtt lá­togatókat fogad a bukott tanuló (utóvizsga, évhalasztás)... tehát az ügyészi vizsgálat ilyen. Elszenvedteti a gyanúsítottal a látogatót. Első látogatóimat. Díszmagyarban, egy mondat közepén... láthatóan... Koós Anna. Breznyik Petyát az ápoló ülteti le — keze a zsebében, pénzt szorongat. Megkérdezem — amit az éleslövészet előtt soha, tényleg: többször és tagoltan kérdezek. Pál apostol a zsidókhoz írt levélben azt magyarázza korunk levetett ruhába öltözött — és nem öltöztetett — keresztényeinek, miként nyilvánulhatnak meg... most, majd és régóta. Leírja, hogy mit lehet tenniük, hogyan tehetik azt, amit a zsidók nem tesznek. A tankról nem mondhatom most (tehát mondom) a romantikus mini­mumot. A sikertelen vizsga miatt két napja nem iszom. Képzeljék el II. János Pál pápa örömét, amint — még korábban — kézhez kapja Jézus levelét. Az Úr (csak ennyit mondhatok) most hallgat. Életműve nyi­tott (az evangéliumok első csodáját meg kell érezni). Amikor az Úr mint vendég vizet ad inni a megittasult vendégeknek a Kánai menyegzőn. Képzeljük el Breznyik Petyát vagy Pétert (a halászt)... vagy a vonatka­lauzt, aki kezet csókolhatott Koós Annának. A díszmagyar alapvetően női ruha, rövidítése a „dísz", melyet miniszoknyával viseltek. Mi híradófilmekről ismerjük... azóta laknak moziban a magyar nemesek (akikre ezer év óta figyel a nagyvilág). Közvetlenül két mondattal az ítélethozatal előtt (katonai bíróság) feléb­rednék... de ülve maradva... Koós Anna írógépénél leültem a hetvenes évek bezárt színházában. Pályázatot írok ki filmkészítésre. Anna mosolya... pótvizsga... mint az esküvőjén (ironikus). Gépel, szóval tart, mosolyog.

Next