Magyar Műhely, 1995. szeptember (34. évfolyam, 97. szám)
1995 / 97. szám - Szűcs Enikő: Versek
Szűcs Enikő KÖRÜLHATÁROLÁS AMÍG LEHET „láttam a lányt, láttam a lányt és tegnap volt, és még illatos férfiakat is láttam, nem bírtam felfogni a hátukat, végtelenül üres golyókat* dobáltak felé és soha nem találtak el, egyszerű kis delirium, olyan magánbejáratú mint egy kazettásmagnó, természetesen nem akarom őket sem magamat, és ez felettébb megokolhatatlan amiért elment (én láttam) körhintázni addig nekem sikerült teleokádnom a vécét és láttam benne elmerülni egy ólmos vízfelszínt. De hagytam. Muszáj volt különben agresszív lett volna és végül nem bírtam volna érvekkel győzködni. Mármost elmerülési inger. És szó nélkül elviselem. A kivérzett fogkefék fogínyvérzéses hajnala elül, mint egy kétnegyedes sikoly. Oly. Azóta van az, hogy nem veszem észre a tükröket. Az a legegyszerűbb emberi érintés, valami ölelésszerű, már az sincs, mert körbejár mint egy madzag. A történést itt most késleltetni kell. Ezt te legalább annyira tudod mint én. Te állapotba vittél és én elviselem. A keresztjét pedig körbehugyozták, de ő ennek ellenére patetikus és önhitt maradt. Patikusként is láttam erre merre közlekedni. A volna is elment körhintázni és én nagyon szívesen vele maradtam volna, de egyszerűen jött az a bizonyos inger, amiről az emberek folytatásos regényeket írnak. Az embereket nem értem. És ők sem tesznek fel