Magyar Műhely, 1996. április (35. évfolyam, 99. szám)

1996 / 99. szám - Bujdosó Alpár: A szöveg szerepe a vizuális irodalomban

Bujdosó Alpár A SZÖVEG SZEREPE A VIZUÁLIS IRODALOMBAN vizuális irodalom — vagy inkább a vizuális szövegművészet — terjedő elfogadottságával párhuzamosan egyre inkább felmerül a művekben megjelenő szöveg- és képelemek viszonyának kérdése. Időnként, egy-egy mű láttán el kell tűnődnöm azon, hogy mi teszi a művet irodalmivá, mi különbözteti meg a rokon és mégis másképpen működő festői vizualitástól. És megkülönbözteti-e? Meg kell-e egyáltalán különböztetni? Azt hiszem, első megközelítésben nyugodtan vonhatunk párhuzamot Simon László N.P. című és Joseph Kosuth cím nélkül, a 60-as évek végén New Yorkban kiállított műve között. Simon Nagy Pál portréját bontja fel számítógépen és a címen kívül nem fűz hozzá semminemű verbális kiegészítést. Kosuth egy széket állított ki, melyhez kis táblát mellékelt, amelyen az volt olvasható, hogy szék (persze inkább így: chair). Első pillantásra úgy tűnik, hogy a kosuthi mű több szövegelemet tartalmaz, mint Simon Lászlóé. Mégis az egyiket a konceptuális művészet jellegzetes, formabontó darabjaként tartják és tartják számon, a másikat pedig a szerző minden valószínűség szerint vizuális „irodalmi" műként. Nem akarok ehelyt a concept art elméletébe és kritikájába belemerülni, de egyet majdnem teljes biztonsággal állít­hatok: nem találkoztam olyan kommentárral, mely ezt az irányzatot az irodalomhoz sorolta volna. Hamarabb fordulhat elő, hogy Simon László munkáját valamelyik számítógépes képzőművészeti vonulat bekebelezi, mint magáét tartja számon. Félre­értések elkerülése végett: nem arról van szó, hogy bizonyos skatulyákat (irodalom, képzőművészet, zene vagy akármi más) szeretnénk mindenáron és erőszakkal fenn­tartani vagy megvédeni, és a műveket ezekbe minden kétséget kizáróan besorolni, sokkal inkább arról, hogy a „művészeti ágak" belénk idegződött követelményeit szembesítsük konkrét művekkel és ebből következtetéseket vonjunk le.

Next