A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Közleményei, 1971 (7. évfolyam, 1-2. szám)
1971 / 2. szám - I. Strauss Ilona: A munkásmozgalom és az irodalom kapcsolatának kutatása a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban
licisztikájában és költészetében egyaránt a plebejus demokratikus világnézet bontakozik ki. Ady költészetében kap hangot a századfordulón fellendülő munkásmozgalom igazi visszhangja, az ő költészete az, amely magas művészi színvonalon fejezte ki a magyar progresszió akarásait és hitét a feudális Magyarország legyőzésében. A 90-es évek parasztmozgalmaiból nőtt ki a magyar szocialista költészet egyik jelentős egyénisége, Csizmadia Sándor is, aki egy vitában Ady Endre vitapartnere. Az elsők között volt, aki öntudatosan szocialista költőnek vallotta magát. Agitatív versei a munkások kedvelt olvasmányai voltak. Költészetének részletei maradandónak tetszenek. De Ady költészetével szembekerülve kiderült Csizmadia világszemléletének romlékonysága: kibukkant az egyre korszerűtlenebb formaruhából a peszszimizmus, a hitetlenség az emberben, a haladásban. Ez az ideológia végülis szembefordította Csizmadiát a mozgalommal. Mellette Farkas Antal volt az, aki csatlakozott a mozgalomhoz. Életműve a századfordulótól a Tanácsköztársaság harcainak megénekléséig eleven színfoltja a magyar agitatív költészetnek. Ábrányi Emil agitatív verseivel állt a mozgalom mellé; sohasem vált ugyan marxistává. írásait mégis a proletár nemzetköziség szelleme hatotta át. Csizmadia, Farkas Antal és Ábrányi Emil mellett a részben előttük egy polgárosult írócsoport fejlesztette tovább a szocialisztikus prózát. A francia és német naturalizmus példáján a társadalomvizsgálat szenvedélye és az elnyomott nép iránti rokonszenv nyilatkozott meg munkásságukban. Elsősorban Justh Zsigmond, Bródy Sándor, Iványi Ödön, Gozsdu Elek prózáját kellene ebből a szempontból elemeznünk.