Magyar Művelődés, 1922 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1922 / 7. szám

IRODALOM. 223 sajátságairól, fajairól, a regényírás irányairól. A következő lapok az ,,előz­­mények”-et sorolják fel; azokat az elszigetelt kísérleteket, melyek nálunk a XVI—XVIII. században egy-egy lovag­, heroikus, tü­ndéries s egy épen modern regényt magyarul megszólaltattak. Aztán jó a harmadik rész: a kísérletek kora. Már nemcsak fordítunk, hanem eredeti alkotásokkal is próbálkozunk. A kezdet Dugonics Etelkája. A közönség megkedveli a románt, 1832-ig mintegy száz mű keletkezik, jórészt selejtes fordítás, rész­ben azonban átdolgozás, sőt önálló vállalkozás : rémregények, Bessenyei Tarimenes­e, Szekér Magyar Robinzonja, Szentjóbi Szabó Első Máriája, Kármán Fej vesztesége, pár sentimentális darab : Barczafalvi Szig­­vártja, Kazinczy Bácsmegyeyje, Kármán Fannija s végül a német romantika hatása alatt egy történeti elbeszélés : Kisfaludy Károly Tihamérja. A magyar regény nem született azonban meg, egyesek jelentékenyen közel jutottak hozzá. Végre (4. r.) 1832-ben megjelen az első példány: Fáy Béltelky-háza, Lafontain hatása alatt és pár ■évvel utóbb megszólalnak a romantikusok : Jósika, majd Eötvös, Kemény, Jókai. A nagy regényírók ideje benyúlik az abszolutizmus korába, sőt ,ennél is tovább, egész a millenniumig, de az uralkodó irány mel­lett hovatovább érezni lehet az ellenkező áramlatnak, a realizmusnak hatását. Bizonyos mértékben már Kemény Zs. is realista volt, a realizmus és romanticizmus összeolvasztója. Az abszolutizmus alatt Gyulai Pál novelláin és Vas Gereben elbeszélésein érzik leginkább a realisztikus tö­rekvés, mely a kiegyezés után teljes erővel ostromolja az irodalom berkeit. Tolnai Lajos az angol és francia, Beöthy Zsolt az angol, Vértessy Arnold az orosz, Toldy István, Ábrányi Kornél, Kazár Emil, Justh Zsigmond a francia realizmus követői. Aztán van még egy csoport: ,,a többi” : Rákosi Jenő, Csiky Gergely és a valamennyit túlszárnyaló Mikszáth Kálmán. A magyar regényírásnak ez a négy szakaszra különítése szerencsés gondolat és mint éleselméjű kritika, a pontos és finom elemzések eredménye, valószínűleg végleges érvényre jut az irodalomtörténetben. Nem kevésbbé érdekesek és értékesek azonban maguk a fejtegetések és elemzések, melyek a könyvnek gazdag anyagát alkotják. Ezekben a nagy tudással és tárgyi­lagossággal megírt cikkekben minden együtt van, ami a magyar regény fejlődése szempontjából a millenniumig figyelmet érdemel s részben oly fel­dolgozásban, mely azoknak egy részét a magyar irodalomtörténetírás és műelemzés legszebb lapjai közé iktatja. A Jósikáról, Eötvösről, Kemény­ről, Jókairól szóló szakaszok s még számos kisebb részlet mintaképe az írói jellemzésnek ; a műfajok, irányok fejtegetései és ismertetései világos­ság és szabatosság tekintetében a legjobbak, miket e részben az ifjúságnak és a nagyközönségnek ajánlhatunk ; a kisebb írókról, kivált az újabbakról írt fejtegetések pedig jobbára még tanáremberek számára is kívánatos és értékes ismeretforrások. Általában a Magyar regényírás története kitűnő munka és pompás segédeszköz, melyet nagy haszonnal forgathatunk és állíthatunk az iskola szolgálatába. (de.)

Next