Magyar Művelődés, 1929 (9. évfolyam, 1-2. szám)

1930 / 1. szám

2 összegezéséből, kiegyeztetéséből keletkezett a közvetítő módszer. Sokan úgy vélik ma, hogy a közvetítő módszerrel az idegen nyelvek tanításának a problémája nyugvópontra jutott.3 4 A kom­promisszum közönséges szóval kifejezve megalkuvás, a megalku­vás pedig nem megoldás. Wendt (Hamburg) az 1898-ban Bécsben és az 1900. évben Leipzigben tartott Neuphilologentagre 12 Leit­­sätze-t terjesztett a grammatizáló és radikális tábor elé; a vita kompromisszummal végződött; a 12 elvet nagyjában elfogadták. Ezek közül a fontosabbak: 1. a tanítási nyelv a francia és angol, 2. csak a nehezebb szövegnél forduljunk az anyanyelvhez, 3. a Hin­übersetzen is hasznos, 4. a beszélni tudás következménye túlzott követelmény, 5. a nyelvtani szabályokat nem lehet egészen ki­zárni stb.’ Nemcsak ezek az elvek, de még a tanterv által kitűzött cél is más-más irányba terelheti a német tanítást. Vegyük csak elő a középiskolai német tanítás célját; eszerint: a) „Újabb német írók műveinek biztos nyelvtani ismereten alapuló megértése és ennek alapján tájékozottság a német szellemi élet ismeretében, b) Gya­korlottság a német nyelvnek írásbeli és szóbeli használatában.“ Első tekintetre a kitűzött cél igen egységesnek, egyszerűnek tűnik fel, de ha analizáljuk, felette komplikáltnak találjuk. Az újabb német írók műveinek biztos nyelvtani ismereten alapuló megértése feltételezi a grammatika biztos tudását (a); miután azonban az írók műveinek megértése megint más lelki funkciók begyakorlása alapján érhető el (b), voltaképen már két irányt vehet fel a­ tanítás. Ehhez járul harmadiknak (c) a német szellemi élet ismerete, amit m­a Kulturkunde-nak mondunk. Emellett meg­­kívántatik, mint (d) negyedik, a nyelvnek írásbeli használata és mint (e) ötödik, ugyanannak szóbeli használata, így tehát a tan­terv által kitűzött cél voltaképen ötféle mozzanatból tevődik össze: ha már most akár az egyiket, akár a másikat, akár egyszerre töb­bet is helyezünk előtérbe, a tanítás mindannyiszor más és más irányú lesz, más és más módszeres eljárás lesz követendő. Ez öt­féle szempontnak összeegyeztetése, a különböző lelki tevékenysé­gek arányos gyakorlása teszi a tanárt igazán próbára. Mit tartson a tanár vezető szempontnak, mire helyezze a fősúlyt® Első helyre tegye-e a nyelvnek szóban való használatát, avagy nagyobb súlyt helyezzen a nyelvnek írásban való használatára? Fontosabbnak tartja-e az olvasott szöveg biztos grammatikai ismereten alapuló megértését, avagy elégedjék-e meg a szövegben kifejezett gondo­latok csupán megsej­tetésével ? Igyekezzék-e többet olvastatni, hogy szélesebb ismeretre és így tágabb körű művelődési anyagra tegyenek szert a tanulók? A közvetítő módszer értelmében min­den eset lehetséges, mert a közvetítő módszer lényegében keverék­módszer, ahol a keverendő anyagok aránya nincs meghatározva, ahol ez az arány tetszés szerinti lehet; ez az oka, hogy sokan neve- 3 Miklós—Kaiblinger: Német nyelvkönyv, I. 3. 4 Dr. M. Walter: Die Reform des neusprachlichen Unterrichts5 Marburg, 1912. 5. és Lux Gy. id. m. 47. sk.

Next