Németh Lajos (szerk.): Magyar művészet 1890-1919 1. (Budapest, 1981)
Negyedik rész - Művészeti irányok, iskolák, alkotók
emlékeztető módon megnyújtott alakjaik megfogalmazásában a körvonal dekoratív értékére építettek. Gara Arnold Puskin Anyeginjéhez készített rézkarcai a legjobbak közé tartoznak (Budapest, Genius 1920). Címlapjai közül a Nyugat kiadó részére készített címlaptervében rokokó motívumokat használt fel (Barta Lajos: Az élet arca, 1917). Mind Gara Arnoldot, mind Batthyány Gyulát az art deco kifinomult vonalkultúrájával is jellemezhetjük. Batthyány Gyula ideges érzékenységű figuráit megkettőzött, kimélyített kontúrvonal kíséri (Tormay Cecil: A régi Ház. Singer és Wolfner, 1914; Bodrogh Pál: Bolyongás. Singer és Wolfner, 1929). A szecessziós illusztráció és könyvművészet nagy hatást gyakorolt a következő nemzedékre. Kozma nyomán indult el Dankó Ödön, Csabai-Ékes Lajos, Fáy Dezső, Gróf József, Kaesz Gyula, Kner Albert, Reiter László, Divéky József Kolozsváry Sándor korai munkáira hatott. A közvetlen stílushatásokon túl a századfordulótól a tízes évek második feléig felívelő tendenciát mutató magyar illusztrációs művészet példát adott a könyv egységes formálására, s a húszas évektől érezhetően új irányba forduló fejlődés kiindulópontjává válhatott. KARIKATÚRA Műfajából következően a karikatúra sokban rokon az illusztrációval. Feladatából következően azonban egyértelműbben társadalmi-politikai beállítottságú. Művészi érték szempontjából a magyar karikatúrának nem voltak Jankó János kivételével nagy hatású képviselői. Az 1867 után fellendülő élclapkiadás és karikatúrarajzolás legeredetibb alakja korszakunkban már csak hagyományként élt. A 19. század végén a humoros rajz művelőiként a következők említhetők: Garay Ákos, Mühlbeck Károly, Pajtás Ödön (Szmrecsányi Ödön), Pólya Tibor. Garay Ákos a népies törekvések folytatója. Kedvelt témája a vidék élete, a vásár. Elsősorban naiv zsánerképek rajzolója. A kiegyezés szellemét továbbvivő Borsszem Jankó (1868-tól) számára dolgozott Bér Dezső, Homicskó Atanáz, a Kakas Mártonnak Bemné Rudolf, Manno Miltiádesz, a katolikus újkonzervatív Herkó Páternek (1893-tól) Flatos Sándor, a Fidibusznak és az ellenzék élclapjának, az Üstökösnek Jakobovics Artúr és Polgár Márton. Alkalmanként mások, így Ferenczy Károly, Zala György, Éder Gyula is rajzoltak (vagy mintáztak) karikatúrát. Bécsben dolgozott Frecskay László, Münchenben Feiks Jenő, Párizsban Vészi Margit, Halmi Artúr (Adolár) a Fliegende Blätter torzképrajzolója volt. A nagyobb élclapok mellett sok kisebb, csak néhány évfolyamot megért lap is feltűnik (Kis Élclap, Vágóhíd). Az Izé 1910. január 7-i száma Tipary Dezső linóleummetszetével, Egry József, Pólya Tibor és Paulini Béla rajzaival jelent meg. A képes hetilapok is közöltek karikatúrát. A vidékiek közül például Kassán jelent meg a Bunkó elnevezésű élclap Jelentősebb karikatúrarajzoló volt Linek Lajos, akire hatott Steinlen, Th. Heine, B. Paul művészete. Márk Lajos dekoratív vonalvezetésével, Feiks Jenő groteszkbe hajló karikatúráival tűnik ki. A legismertebb s legkvalitásosabb karikatúrarajzoló Faragó József volt, akinek nevével már a nagybányai művészeknél találkoztunk. Dolgozott a Fliegende Blätter (München) és a Puck (New York) számára. Itthon a Borsszem Jankónak és a Kakas Mártonnak volt munkatársa. Kiállításai voltak 1896- ban és 1901-ben. Faragó Tíz szobor c. sorozata 1898-ban jelent meg. Politikai karikatúrái közül jellegzetesek a Jelen és jövő, Apponyi Párizsban, Sose halunk meg c. lapjai. A Feleség és metresz c. tusrajzán a francia plakátművészet hatása érezhető. Művészkarikatúrákat is rajzolt. Ebben a műfajban Faragó Géza (1877—1928) is otthonosan mozgott. A szimbolistáé, temperája a szecessziós manír sikerült gúnyképe. A korszak végén indult egy jelentős karikaturistának, Major Henriknek (1895—1948) munkássága. A Komédiások címen megjelentetett színész-gúnyrajzai, majd az írókról készített karikatúrasorozata (Panoptikum, Tevan kiadás, 1913) már éreztették, hogy önálló látású és stílusú karikaturista jelentkezett. 1919 után külföldre távozva ki is bontakoztatta tehetségét, és nemzetközileg ismert karikaturistává, majd portréfestővé vált. E néhány tehetségesebb karikaturista tevékenysége ellenére azonban e műfaj nem tartozott a századforduló és századelő magyar grafikájának élvonalába. 160 162, 163 103, 164-166 453 157-166