Németh Lajos (szerk.): Magyar művészet 1890-1919 1. (Budapest, 1981)
Negyedik rész - Művészeti irányok, iskolák, alkotók
186, 1099-1106 1100 1101 ként nő fel igazi festővé, de hazatérve nem csatlakozik a neósokhoz, nem megy le Nagybányára. Ezt a lépcsőfokot kihagyva mindjárt Kernstokék társaságába kerül. Az ő műtermében, Budapesten alakul meg a ,,keresők” társasága is. Részt vesz a Nyolcak későbbi tárlatain, az utolsó, 1912-es tárlaton is. A két világháború között stílusa nem sokat változott. 1939-től Ausztráliában él és jelentős volt pedagógiai munkássága. MÁRFFY ÖDÖN (1878—1958) A francia orientációt, a fauve-ok hatását legközvetlenebbül ketten, Czóbel Béla és Márffy Ödön képviselték a Nyolcak csoportján belül. Az indulásnál, a MIÉNK-ből való kiválásnál ez a neós mag döntő szerepet játszott — később azonban, 1909-től kezdve, már a keresők társaságán belül inkább háttérbe szorult jelentőségük. Akárcsak Kernstok, Márffy Ödön is Nagybánya elkerülésével jut a nagyvonalú, összegező, színekben gazdag kifejezésmódhoz. Márffy már igen hamar, 1902-ben kijut Párizsba, s noha nem járt Matisse iskolájába, hanem az École des Beaux-Arts-ra Matisse szemlélete magával ragadja. 1906-ban már ő is kiállít a Salon d'Automne-ban. Ugyanakkor tér haza Párizsból — 1906-ban —, amikor Czóbel Béla a neós forradalmat idézi elő Nagybányán. Első kiállítását (az Uránia műkereskedésben) nem a vele szellemben, stílusban leginkább rokon Czóbellal rendezi, hanem Gulácsy Lajossal, aki az újító törekvésektől inkább távol áll. Ugyancsak Gulácsy ló festi oeuvre-jének egyik kiemelkedő, ritka elmélyültségű darabját, 1907-ben. A Finoman árnyalt kékeszöld háttér előtt, a lehető legegyszerűbben beállítva, minden póz nélkül jelenik meg a sápadt, korszerűtlen, furcsa kalap árnyékában a félszeg arc, a befelé néző tekintet, a duzzadt, vastag ajkak. A neós szemléletet még hangsúlyozottabban képviseli a Nyergesi lány c. kép (1906), amelynek elmosódott, zöldes-rózsaszín háttere nyújt keretet a tarka kék szoknyás, rózsaszín arcú parasztlánynak. A színek meglepően elevenek, a foltok dekoratív együttesben rendeződnek el, a neós kompozíciókra jellemző könnyed magától értetődöttséggel. Bár a Nyolcak korszakában is számos szép festménye születik, egyéni kibontakozása, festői kiteljesedése inkább csak a csoport felbomlása után következik be. A francia fauve-ok szemlélete művészetében tovább él, és rafinált színárnyalatok kibontakoztatásában teljesedik ki. A Nyolcak egyetlen tagjánál sem érvényesülnek ennyire a Finoman kiegyensúlyozott, sárgából narancsba vagy vörösbe váltó árnyalatok. Egyik legszebb képe ebből az időből a Régi váci vám, amelynek szigorúan geometrikus szerkezetét meleg narancsos árnyalat tölti ki. Álló aktokat ábrázoló lavírozott tusrajzai konstruktív szemléletéről, biztos vonalvezetésről és az árnyalatok iránti különleges érzékenységéről tanúskodnak. Márffyban — ahogy ebből a korszakból megmaradt igen kevés műve bizonyítja —ekkoriban minden adottság megvan, hogy a csoporton belül kiemelkedő helyet foglaljon el. Hármas akt c. kompozíciója az aktos csoportképeknek dekoratív változatát képviseli. Kiegyensúlyozott szerkezete, de különösen a három figurát összekötő hullámzó ritmus, az aktok lágy, könnyed mozgását követő dombvonulatok oldott hangulattal töltik meg a pátosszal és társadalmi utópiával telített műfajt. Márffy, bármennyire eltávolodott később a monumentális falképművészettől, a Nyolcak korszakában még jelentős feladatokkal birkózik meg. Sajátos technikával festi falképeit. A Kiscelli utcai iskolába készült dekoratív, sziluetthatásra épülő műve a korszak magyar falfestészetének egyik jelentős darabja. Valamivel későbbi, 1913-ból való Fekvő női akja elnyújtott arányú, hangsúlyozottan diagonális kompozíció. Márffy Ödön kapcsolatban volt a csoporthoz tartozó írókkal (így Adyval) és kritikusokkal — de sohasem érezte át hozzájuk mérhető mélységgel a társadalmi, eszmei célokat, amelyekért Kernstok Károly és a többiek harcoltak. Mind ekkor, mind pedig későbbipályája során elsődlegesen saját festészetének problémái kötötték le. A két világháború között az École de Paris rangos képviselője volt. A Nyolcak csoportjához az 1911-es, nagy, reprezentatív kiállításon két szobrász csatlakozott: Vedres Márk és Fémes Beck Vilmos. A csatlakozás inkább formális volt — a két mester nem kapcsolódott be a Nyolcak további tevékenységébe, művészetük alapelve, sajátossága is erősen különbözött a Nyolcak formateremtő képzeletétől. Sokkal több eleven, valódi szál fűzte a társasághoz a kitűnő írónőt. Lesznai 572 1118