Németh Lajos (szerk.): Magyar művészet 1890-1919 1. (Budapest, 1981)
Harmadik rész - A művészeti élet
napvilágot Ráth György szerkesztésében Az iparművészet könyve c. háromkötetes, a magyar és az egyetemes iparművészetet átfogó kézikönyv. Az Iparművészeti Társulat, illetve a modern iparművészet és képzőművészet közelhozásában szerepet játszó KÉVE mellett más jelentősebb iparművészeti szervezet nem működött. Sokat foglalkozott azonban az iparművészettel is a szélesebb hatósugarú Műbarátok Köre. Ennek az egyesülésnek a szemlélete azonban korántsem volt olyan haladó, mint az Iparművészeti Társulaté. A Műbarátok Köre irodalmi és művészeti egyesület 1890-ben alakult, abból a célból, hogy a képzőművészetek mellett az iparművészetet is népszerűsítse. Kezdetben az egyesületi tagságot kizárólag nőkre akarták korlátozni, és csak a képző- és iparművészetek pártolását tűzték ki célul. Trefort Ágoston, valamint Justh Zsigmond intenciói alapján a megalakult szervezet egyesület formájában jött létre, úgy azonban, hogy férfi tagjai is legyenek, és az irodalmat is vonják tevékenységi körébe. Az 1889 végén kibocsátott aláírási felhívást Jókai Mór fogalmazta meg. Többek között rámutat arra: „Cél az, hogy a magyar irodalmat és művészetet a paloták is úgy befogadják, mint ahogy befogadták a szalmafedelű házak. Kiváló íróink munkáit népszerűvé vált kiadásokban az egész nemzet ismeri, de még 2—3 mű kivételével, díszkiadású magyar munkákat nem találunk szalonjaink asztalán.” A felhívást a főnemesség köréből számosan aláírták, és így a Műbarátok Köre 1890. március 23-án megtartotta alakuló közgyűlését, és megválasztotta a Kör titkárává Kadocsai (Koronghi) Lippich Eleket, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium fogalmazóját. A Műbarátok Köre kidolgozta programját, amelyben az irodalom, a képzőművészet, az iparművészet és a zene egyaránt helyet kaptak. A Kör megjelentette a Műbarátok Könyve c. kiadványát, a Magyar Műkincseké, reprezentatív albumot, iparművészeti jellegű kiállításokról, a régi magyar hímzésekről jelentetett meg publikációt, valamint ösztöndíjakkal is segítette az iparművészek munkáját. Bár kétségtelen, hogy a Műbarátok Körének tagsága erősen a főúri, illetve a nagypolgári körökre korlátozódott, de tevékenysége, kiadványai, kiállításai és támogatása mégis az iparművészet szélesebb megismertetését segítette. MŰVÉSZTELEPEK A művésztelepek nem voltak olyan szervezeti intézmények, mint a művészeti egyesületek, de nem is lehet őket csupán néhány művész magánvállalkozásának tekinteni, ugyanis legtöbbjük kapott állami szubvenciót, illetve a városi kulturális közigazgatás támogatta őket, főleg ott, ahol a város a művésztelep állandósítására műtermeket is építtetett. A művésztelepeknek Európa-szerte két típusa alakult ki. Az egyiket a szabadban való festés, a plein air követelménye tömörítette, e telepforma általában összefüggött a szabadiskola szervezeti formájával. A másik, követve a preraffaeliták elveit, közös munka elvégzésére alakult, általában egyesítve a képzőművészeti és az iparművészeti tevékenységet. Magyarországon is megtalálható mindkét telepforma, az első klasszikus példája a nagybányai, a másiké a gödöllői telep, a kettő közti átmenetet képviselte a kecskeméti. A telepek tevékenysége elválaszthatatlan az ott folyó művészeti munkától, ezért tehát érdemi tárgyalásuk a történeti résznél indokolt, a jelen összefüggésben inkább csak felsorolásuk lehetséges. Az első magyarországi művésztelep a nagybányai volt. 1896—1901 között Hollósy müncheni magániskolájának növendékei és néhány általában korábbi Hollósy-tanítványa dolgozott együtt nyaranta a telepen, amely 1902-ben, Hollósy távozása után alakult át festőiskolává, követvén a nyugati fejlődésben gyakori szabadiskola (école libret-rendszert, ahova mindenki beléphetett, és a modellköltségeket közösen viselték. A telep, illetve az iskola nagyon kevés állami támogatást kapott 1902 után semmit, a város is csak 1910 után támogatta, mikor az addig csak nyáron használható helyiségek helyett nagy műtermeket és kisebb bérműtermeket építtetett és anyagi segélyt szavazott meg. Ezzel lehetővé vált az iskola téli működése is. (A telep munkásságára 1. Negyedik rész III. 2.) A második telep, a szolnoki, 1901-ben alakult, a Szolnoki Képzőművészeti Egyesület létesítette. Szolnok városa biztosította a területet, Kohner Adolf saját költségén rendeztette a parkot, ahol két nagy