Majovszky Pál szerk.: Magyar Művészet 1. évfolyam 1925
TANULMÁNYOK - Rippl-Rónai József: Munkácsyról, az emberről. II.
és úgy szorongattam kezét. Az összeg oly nagy volt, hogy megmentett. ÉrdekesMunkácsy házassága is. Feleségének második férje volt ő. Első férje báró Marches nevű colpachi földbirtokos volt. A colpachi birtokra minden nyáron kiutazott a mester, ki akkor már a híres és jómódú emberek sorába tartozott. Vidám napokat töltött itt. Gyakran tréfálkozott vele a báróné, hogy miért nem nősül meg. Állítólag egyszer azt mondta ilyen biztatásra: rögtön megnősül, mihelyt olyan asszonyt kap, mint a báróné. Addig azonban megmarad legénynek. Különös véletlennek játéka a sors. Mondunk sokszor szavakat, amiknek jelentőséget alig tulajdonítunk és véletlen folytán mégis jelentőséget kapnak. Itt is úgy volt. Marches báró egy napon elköltözött az élők sorából és a báróné hamarosan a híres magyar festő felesége lett. Munkácsy tehát megtalálta az „éppen olyan" asszonyt. Felesége kitűnő házat vitt, ami igen sokat használt a mester reputációjának. A Munkácsy-soirée-k még Párisban is ritkították párjukat. Igen sok kiváló ember adott itt találkozót egymásnak. Dumas Fils, Alphons Daudet, Ambroise Thomas gyakran megfordultak náluk. Reményi Ede, Justh Zsigmond, Zichy Jenő, Türr tábornok szintén. Sőt Milán szerb király is tiszteletét tette egy alkalommal. Munkácsynéra jellemző, hogy ez alkalommal egy éjszaka alatt egész személyzetét Milán király büréjébe öltöztette át. Ezeken a Munkácsy-estélyeken bontakozott ki Munkácsy modora. A kevésbeszédű, alaposszavú magyar úr volt, akivel és akiről szívesen beszélgettek a párisiak. Pedig itt az idegen művészt nem nagyon szeretik. Társalgás közben gyönyörűen domborodott ki Munkácsy fölényessége, ami mindig akaratlan volt. Egyedül a pénzdolgokhoz nem értett a mester. Ezeket felesége intézte. Zsenialitása apró dolognak, tréfának tartotta ezeket. Egyszer meg is ijesztett engem vele. A gyönyörű colpachi birtokra hívott meg egyszer, hogy másoljam le néhány képét. 700 frankot ígért a munkámért. Egészen váratlanul azonban eladtam néhány képem egy ott levő Blumenthal nevű amerikainak. Munkácsy is örült keresetemnek és biliárdozás közben egyszer csak megáll, felveszi aranykeretű szemüvegét és mondja: „Most sokat keresett, elég lesz úgy-e kevesebb pénz is a másolásért." Meghökkentem. A mester bajusza alól mosolyogva nézett. Természetesen kifizette egész díjamat, csak tréfálni akart velem. Eddig a néhány intimitás Munkácsyról, az emberről. Munkácsy, a művész örök emléket alkotott magának műveiben. Munkácsy, az ember, pedig örök emléket állított azoknak lelkében, akik ismerték. RIPPL-RÓNAI JÓZSEF MUNKÁCSY MIHÁLY VÁZLATKÖNYVÉBŐL 89