Majovszky Pál szerk.: Magyar Művészet 1. évfolyam 1925

TANULMÁNYOK - Rippl-Rónai József: Munkácsyról, az emberről. II.

és úgy szorongattam kezét. Az összeg oly nagy volt, hogy megmentett. Érdekes­­Munkácsy házassága is. Felesé­gének második férje volt ő. Első férje báró Marches nevű colpachi földbirtokos volt. A colpachi birtokra minden nyáron kiutazott a mester, ki akkor már a híres és jómódú em­berek sorába tartozott. Vidám napokat töl­tött itt. Gyakran tréfálkozott vele a báróné, hogy miért nem nősül meg. Állítólag egy­szer azt mondta ilyen biztatásra: rögtön megnősül, mihelyt olyan asszonyt kap, mint a báróné. Addig azonban megmarad legény­nek. Különös véletlennek játéka a sors. Mon­dunk sokszor szavakat, amiknek jelentősé­get alig tulajdonítunk és véletlen folytán mégis jelentőséget kapnak. Itt is úgy volt. Marches báró egy napon elköltözött az élők sorából és a báróné hamarosan a híres magyar festő felesége lett. Munkácsy tehát megtalálta az „éppen olyan" asszonyt. Felesége kitűnő házat vitt, ami igen sokat használt a mester reputációjának. A Mun­kácsy-soirée-k még Párisban is ritkították párjukat. Igen sok kiváló ember adott itt találkozót egymásnak. Dumas Fils, Alphons Daudet, Ambroise Thomas gyakran meg­fordultak náluk. Reményi Ede, Justh Zsig­mond, Zichy Jenő, Türr tábornok szintén. Sőt Milán szerb király is tiszteletét tette egy alkalommal. Munkácsynéra jellemző, hogy ez alkalommal egy éjszaka alatt egész személyzetét Milán király b­üréjébe öltöztette át. Ezeken a Munkácsy-estélyeken bontakozott ki Munkácsy modora. A kevésbeszédű, alaposszavú magyar úr volt, akivel és aki­ről szívesen beszélgettek a párisiak. Pedig itt az idegen művészt nem nagyon szeretik. Társalgás közben gyönyörűen domboro­dott ki Munkácsy fölényessége, ami min­dig akaratlan volt. Egyedül a pénzdolgok­hoz nem értett a mester. Ezeket felesége intézte. Zsenialitása apró dolognak, tréfának tartotta ezeket. Egyszer meg is ijesztett engem vele. A gyö­nyörű colpachi birtokra hívott meg egyszer, hogy másoljam le néhány képét. 700 frankot ígért a munkámért. Egészen váratlanul azonban eladtam néhány képem egy ott levő Blumenthal nevű amerikainak. Munkácsy is örült keresetemnek és biliárdozás közben egyszer csak megáll, felveszi aranykeretű szemüvegét és mondja: „Most sokat keresett, elég lesz úgy-e kevesebb pénz is a máso­lásért." Meghökkentem. A mester bajusza alól mosolyogva nézett. Természetesen ki­fizette egész díjamat, csak tréfálni akart velem. Eddig a néhány intimitás Munkácsyról, az emberről. Munkácsy, a művész örök emlé­ket alkotott magának műveiben. Munkácsy, az ember, pedig örök emléket állított azok­nak lelkében, akik ismerték. RIPPL-RÓNAI JÓZSEF MUNKÁCSY MIHÁLY VÁZLATKÖNYVÉBŐL 89

Next