Majovszky Pál szerk.: Magyar Művészet 2. évfolyam 1926

TANULMÁNYOK - Dr. Prahács Margit: Stílusanalógiák a zene és a képzőművészetek között.II

ég felé irányított tekintet, a barokk misz­tikus festők konvencionális mimikai esz­köze, ugyancsak a végtelen után való sóvár­gás, az Istenséggel egyesülni vágyás kife­jezésére szolgál. * A toszkánai iskola vívmányai csak­hamar elterjedtek egész Európában. Ezzel már megkezdődött az olasz zene térhódí­tása, mely a XVIII. században a nápolyi iskolával világuralommá emelkedik. A fi­renzei zenedramatikusok hű követője volt francia földön Jean Baptiste Lully, XIV. Lajos kedvelt zenésze. Legfőbb igyekezete a drámai jellemzésre, a pátoszra, a zenei deklamáció tisztaságára irányul. A kóru­sok és a zenekar a drámai jellemzésben fokozott jelentőségre tesznek szert. A barokk monumentalitást, ünnepélyes komolyságot főkép az ő nevéhez fűződő francia ouverture „grave" tételei képviselik. Lully dalművei­ben nagy szerepet játszó ballettek, felvonu­lások, nagy kórusok a szcenikai művé­szetek ragyogó keretében a pompakifejtésre. KISFALUDI-STROBL ZSIGMOND: GRÓF APPONYI ALBERT: Bronz

Next