Majovszky Pál szerk.: Magyar Művészet 5. évfolyam 1929
TANULMÁNYOK - Höllrigl József: Történelmi ruhák a Magyar Nemzeti Múzeumban
amikor keletkezett, a magyar ruhákon mellőzték már a sujtásdíszt, helyette a külföldi divat hatása alatt hímzést alkalmaztak, annak emléke azonban megmaradt, mert a hímzés úgy a dolmányon, mint a mente mellrészén virágdísszel körülvett magyar sujtást utánoz. Hasonló finom virágdísz szegélyezi az előbb említett két darabot, valamint a hátvarratokat, a mentét azonkívül barna nyestprém kereteli. Szerényebb, de jellegzetes darab egy barna posztóból készült, ugyancsak a XVIII. század végéről való ruhadarab, szabásában keveréke a német frakknak és a testhez szabott magyar felsőkabátnak, a mentének. Díszítése apróvirágos többszínű selyemhímzés, mely mint azt a Teleki-félénél láttuk, szegélyezi, azonkívül kereteli a hátvarratokat és a zsebbevágásokat, a mellen pedig ugyancsak utánozza a sujtásdíszt. Két darab halcsontos, fűzős derék, vagyis pruszlik, az egyik piros bársony arany csipkével, a másik fekete tafota ezüst paszomántdísszel, képviseli а XVIII. századi magyar női ruházatot, özv. Kéméndy Jenőné ajándékából pedig egy empire-ízlésű téglavörös selyem női ruha а XIX. század eleji nyugateurópai, úgymint manapság, nálunk is viselt női divatot. Tipikus, közvetlenül a mell alatt övvel leszorított, lefelé szélesedő aljú, nemes vonalú, egybeszabott öltöny ez, elől végighasított, illetve látatlanul gombolt, egyetlen dísze a hosszú ujjak vállrészeit övező, egymás mellé helyezett és gombbal ellátott ölelkező pántkoszorú. Az 1850-es évekből való, teljesen fehérben tartott, kínai motívumokkal telehímzett, hosszú rojtos, remekbe készült nagy selyemkendővel gazdagította a gyűjteményt özv. Malatinszky Györgyné szül. Puky Amália. A ruházat kiegészítői, a lábbeliekből is látható egy kis sorozat osztályunkban, igaz, hogy nem túl régi darabokból, egy kivételével valamennyi a XIX. századból való, de elég teljes ahhoz, hogy a fejlődést észlelhessük rajta. XVIII. századi egy pár fekete bőrből készült, arany- és ezüstszállal dúsan kivarrott, magyar díszruhához való, oldalt fűzős (a belső oldalakon) magas férficipő, az ú. n. delicsizma. Alakja, de különösen a talpáé, archaizáló, teljesen a XVI. századit utánzó,azonban feketebőrrel bevont sarka és hímzésmintája elárulja korát. Ugyanilyen régieskedést láthatunk egy másik pár delicsizmán is, melyet egész pontosan datál a rajta levő aranyozott ezüstsarkantyú, 1863-ból való pesti hitelesítőbélyege, kivitelében már teljesen modern cipő tulajdonképpen, illetve igen rövid és szűk, oldalt fűzősszárú csizmához hasonló, felső szélén arany, tölgyleveles hímzéssel. Az 1850-es évekből való egy pár fekete bőr, magyar díszruhához való csizma, szárán borostyánindás dísz, aranyszál-kivarrással, sárkányt ábrázoló aranyozott rézsarkantyúkkal. A női cipők között legrégibb a Hermina hercegnő (szül. 1797, megh. 1817) József nádor második nejének parányi fekete atlaszcipellője, ma egy tízéves kisleánynak is nagyobb a lába, mint amilyen a hercegnőé volt, általában a régieknek, úgy a férfiaknak, mint a nőknek sokkal kisebb volt a lábuk, a mai emberét a sport fejleszti naggyá, úgy látszik rövid idő kérdése, hogy a parányi láb megszűnik szépségideál lenni. De a régieknek nemcsak a lábuk volt kicsiny, hanem, mint azt a többi ruhadarabok méretei mutálják, egész testalkatuk karcsú és szinte törékeny. Visszatérve Hermina hercegnő cipőire,azok teljesen sarkatlanok,talpuk piskóta alakú, orruk egyenesre vágott,két oldalt hosszú, keskeny szalaggal az alsó lábszárhoz való csatolásra, teljesen azonosak Napóleon császár első feleségének, Jozefinnek, a párisi Louvreban látható cipőivel, Erkel Istvánná ajándékozta a múzeumnak. Br. Vécsey Istvánná ajándéka egy pár Biedermeyer-ízlésű félcipő,orra egyenesre vágott,mint az előbbié, talpa ugyancsak keskeny, de már sarka is van, igaz, hogy egy centiméternél csak alig magasabb. Anyaga szilvakék színű selyem, sokszínű, kínai virággal és figurális hímzéssel borítva, szélét keskeny fekete csipkefodor kereteli, elől nagy csipkecsokor. Talpán látható kék bélyeg az 1835-ös bécsi kiállításon nyert érmét mutatja mesterének, az ugyancsak bécsi cipésznek. 1840 tájáról való pár, az előbbivel azonos alakú, de már valamivel magasabb sarkú, világos lila színű, ripszselyem cipő, elől szürke csipkecsokorral, a beleragasztott címke tanúsága szerint készítője Melnotte, a francia és belga királynő udvari szállítója, a bélésen látható egykorú feljegyzés „Me Comtesse Palfy" mutatja, hogy valamelyik Pálffy grófnő részére készült. Farkas József duna-utcai cipészmester ajándéka, mint a következő darabok mind, melyeket elődjétől Sváb Györgytől örökölt. Valamivel újabb, de ugyan a típus egy pirosbőr félcipő, elől piros selyemszalag-csokorral, ez már Sváb György munkája. Ugyanő készítette az 1870-es években Erzsébet királyné részére, kinek udvari cipésze volt, az egypár fekete bőr, oldalt fűzős, magas cipőt és egypár fekete bársony, elől fekete selyembojttal díszített, magasabb sarkú házi félcipőt és 1880 táján Mária Valéria főhercegnő részére az egy pár drap selyem, magas, gombos cipőt, melynek sarkai már, úgymint az előbbi házi cipőé is, már magasak, ú. n. francia sarkak. Ez utóbbi hét tételből álló kis sorozat már is elég világos képét adja a női cipő fejlődésének 1 Louvre, Musée des Arts Decoratifs, földszint 2. terem. 3 Az egyik cipőn az érem előlapja, rajta a császár feje, körirata : „Ferdinand I. Kaiser von Oesterreich", a másikon az érem hátlapja, rajta koszorúban : „L. Hella in Wien für Damenschuhe 1835 3 A címke szövege : „A Paris. No. 20. Rue de Paix.Melnotte Bté. de L. L. M. M. la Reine des Francois et la Reine des Beiges. 23, Old Bond Street, London".