Magyar Múzeumok, 1996. 3. szám (Vol. 2.)
NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Wollák Katalin: Holland tanulmányút hasznosítható tapasztalatokkal
NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK Leidenben megismerkedtünk a Természettudományi Múzeum nagyszabású jövő századi terveivel. A múzeum főigazgatója mellett a marketing, a tervezési és az informatikai-kivitelezési osztályok vezetői adtak tájékoztatást a küszöbön álló változásokról. A helyszínről költöznek egy újonnan, részükre kialakított épületegyüttesbe. Az építkezés már megkezdődött, az új múzeumot, a kiállításokat, valamint az épületen belüli Természettudományi Információs Központot 1998-ban nyitják meg. Elmondták, hogy a kiállítások koncepciójának kialakítására és a megvalósításra évekkel ezelőtt egy projekt-team szerveződött, melyben a kezdetektől egyenrangú partnerként dolgoztak a muzeológusok, látványtervezők, informatikai szakemberek és a kivitelezők. A múzeum reméli, hogy 10 millió példányt számláló gyűjteményének javát évente 150 ezer látogató fogja megnézni. A hágai Museon neve a múzeum és az oktatás holland megfelelőjének összetételéből keletkezett. A század elején létrehozott múzeum elsődleges célja az oktatásnevelés, ehhez egy közel 300 ezer tárgyat számláló, természettudományi és kultúrtörténeti tárgyakat egyaránt tartalmazó gyűjtemény szolgál segítségül. Magyarországon nincs hasonló intézmény, leginkább a nyugati science centerekhez hasonlítható. Kiállításaikban is rendszeresen összekapcsolják a reál és humán ismereteket. Évi 250 ezer látogatójuk harmada iskolás gyermek. Minden muzeológus részt vesz a foglalkozásokban/tárlatvezetésekben. A tervezett, de még nem elfogadott szervezeti átalakítás során az oktatás szerepét megtartva, illetve növelve a kutatással szemben megpróbálják a múzeumot jobban önfenntartóvá alakítani. Marketing tevékenységük minőségét jelzi az a tény, hogy sokféle információs és oktatási anyagot publikálnak, a helyi sajtóban, programajánlatokban gyakran szerepelnek. Lehetőségünk nyílt a múzeum kis tanulmányi kiállításának megtekintésére is. A Berenschot gazdasági tanácsadó cég munkatársának előadása a pénzügyi igazgatás témaköréről szólt. Bár a pénzgazdálkodás holland felfogása áll a legtávolabb a magyar gyakorlattól, talán nem volt haszontalan egy másfajta közelítéssel megismerkedni. A résztvevők között nem volt gazdasági szakember, de mindazok számára, akik egy kutatási téma, kiállítás megvalósításáért vagy egy intézmény költségvetésének egy részéért felelősek, fontos átlátni a büdzsé alakulásában szerepet játszó tényezőket. Rövid betekintést kaptunk a könyvelés, mérlegkészítés alapjaiba, annak érdekében, hogy intézményünk „termékeinek“ költségeit és profitjait megfelelően ki tudjuk számítani. Terméknek tekinthető ebben az értelemben egy megvalósult kiállítás csakúgy, mint egy megjelent könyv, vagy egy kutatási jelentés. A pénzügyi igazgatásnak is fontos eleme a folyamatok fázisainak átláthatósága, a menetközi ellenőrzés, a végső elemző kiértékelés. Talán szerencsésebb lett volna a pénzgazdálkodás általános szempontjait több konkrét múzeumi példán keresztül szemléltetni. Lehetőségünk nyílt meglátogatni a nemzetközi muzeológiai híradásokban a holland múzeumi „privatizáció“ - az önállósodás úttörőjeként említett arnhemi Szabadtéri Múzeumot. 1987-ben, amikor a holland kulturális minisztérium pénzügyi okok miatt be akarta záratni az arnhemi múzeumot, a jól felépített PR hadjárat nyomán egy nap alatt több mint 100.000 ember ment el demonstrálni a múzeumba. Az esemény és az ezt követő parlamenti interpelláció ösztönző szerepet játszott a múzeumi gyűjtemények restaurálására szolgáló Delta program beindításában, illetve a hollandiai állami múzeumok önállóvá válásának folyamatában. A múzeum igazgatójának szuggesztív előadásából megismerhettük az elmúlt 10 év fontos eseményeit, az önállósodás hatásait mind az intézmény, mind a munkatársak életében. A múzeum gazdag anyagából azokat a részeket mutatta be, melyek a szabadtéri múzeum kínálatát bővítették, megvalósításuk egyben új típusú menedzselési feladatokat is jelentett: 1. villamos projekt (az 50 hektáros területen való közlekedés megoldása kapcsán - szponzorszerzés, tudományos háttér, önkéntesek alkalmazása, megvalósítás helyi összeszereléssel) 2. sör projekt (sörfőzde hagyományos enteriőrrel, kiegészítve modern épületben tablókkal a holland sörfőzésről, multimédiával) 3. bemutató - tanulmányi raktár (komputeres információkkal). A látottak alapján meggyőződhettünk arról, hogy a Nederlands Openlacht Museum az ország értékes, szakmailag megalapozott nemzeti közgyűjteményeinek egyike. A rotterdami Városi Történeti Múzeum „csak" színhelyül szolgált ahhoz az előadáshoz, melyet a holland - magyar múzeumi menedzsment program egyik indítója, jelenleg a múzeum menedzsere tartott, Független működés vagy központosítás címmel. Előtte betekintést kaptunk a magyar vonatkozású grafikai anyagokba (térképek, metszetek, 1956-os karikatúrák). A múzeum kiállításai közül megnéztük egy XIX. századi műgyűjtő, Abraham von Stolk gyűjteményét. Az előadásból megtudhattuk, hogy 4 önkormányzati múzeum és a művészeti központ 24 éven át közös gazdálkodást folytatott egy erre a célra létrehozott intézmény (Dienst Gemeentelijke Musen) közreműködésével. A közös szolgáltató központ tevékenysége kiterjedt a fogyó és állóeszköz készletek beszerzésétől a restaurálás megrendeléséig. A múzeumok ebben a felállásban szakmai függetlenségüket megőrizték. A közönség számára ez a szövetség nem volt látható. Az intézmények jellege és fejlődése azonban annyira eltérő volt, hogy ez a szervezet (értelemszerűen a hatodik intézmény) az intézmények kívánságára 1995 december 31-én megszűnt. A holland kulturális minisztérium munkatársa a nemzeti múzeumok önállósodásáról számolt be. Az állami múzeumok (17 múzeum és 4 háttérintézmény) önállóvá válásának folyamata 1988-ban kezdődött és 1994- ig tartott, hátterében többek között a megnövekedett kormányszervezet és apparátus csökkentése, a múzeumok működésének hatékonyabbá tétele és az az igény állt, hogy a változások eredményeként a múzeumok „régiségraktárakból“ kulturális vállalkozásokká válhassanak. A nemzetközi példák tanulmányozása, előzetes vizsgálatok, hosszú elő- és felkészítés és nyilvános viták után a korábban a kormányzat részeként működő múzeumok „külső autonómiát - önállóságot“ élveznek, ennek feltételeit törvényben rögzítették, melynek legfontosabb elemei: 1. A gyűjtemények állami tulajdonban maradnak, kezelésükért teljes egészében a múzeumok felelősek, a műtárgyak nem eladhatók; 2. Az épületek szintén állami tulajdonban maradnak, fenntartásukért az állami épületfenntartó vállalat felelős, a fenntartásra külön költségvetés van, a múzeum bérli az épületet, dönthet a bérbeadásról. 3. A múzeum szervezeti felépítéséért, igazgatásáért az igazgató felelős, őt a miniszter által kinevezett igazgatótanács választja, a múzeum alapítványhoz hasonló formában működik. 4. Az épület fenntartása, a múzeum működtetése, a gyűjtemények gondozása továbbra is (négy éves szerződéssel megállapított keret) alapvetően állami költségvetésből történik. Ez 1996-ban a múzeumok költségeinek 85%-a. A bevétellel szabadon gazdálkodhatnak, egyéb forrásokat is felhasználhatnak. Hosszabb távon - a szabadabb működés következtében - a saját bevétel növekedésével számolnak. A hágai Könyvmúzeum igazgatójának ismertetőjéből megismerkedhettünk egy önállóvá vált kis múzeum problémáival, a változások eredményeivel. A 150 éves gyűjtemény és kutatóhely életében az önállóvá válással párhuzamos, jelentős változások történtek. A zárt, a látogatókat eleinte csak havonta kétszer fogadó intézmény nyitott a közönség felé. Az átalakulás előkészítése hosszú ideig tartott, ebben az időszakban külső tanácsadók bevonásával új alapelveket fogalmaztak meg az intézmény feladataival, tevékenységi körével kapcsolatban. Üzleti tervük elkészítésénél ennek alapján kapták korábban évente, legutóbb négy évre a minisztériumi költségvetést - különös figyelmet fordítottak a közönség igényeire, elvárásaira. A dolgozókat tréningekkel készítették fel a nem közalkalmazotti státusból is eredő változásokra. Tájékoztatást kaptunk az igazgató, illetve a felügyelő testület jogköréről. Megtudhattuk, hogy kb. 1500 dolgozó képviseletében létrejött a volt állami múzeumok szövetsége, mely az új státus következtében kialakult problémákkal foglalkozik (pl. a szakszervezetekkel tárgyal). Kérdéseink nyomán választ kaptunk arra, hogy a változások az önállóvá vált intézmények mellett a fenntartók (minisztérium, önkormányzatok) részére milyen kockázattal járnak. Az ország talán legismertebb múzeuma, az amszter dami Rijksmuseum helyzetével is megismerkedhet tünk. A gyűjteményi igazgatónő ismertette a múzeum kialakulásának történetét, gyűjteményi felosztását. Megtudhattuk, hogy a múzeum egyrészt nemzeti szimbólum, kulturális identitás kérdése a hollandok számára, másrészt nemzetközi jelentőségű világmúzeum. Az 1885-ben épült palotában sétálva megismerkedhettünk a különböző átépítések, bővítések eredményeivel, és az ebből fakadó problémákkal. Az intézmény nemzeti „kincstárból“ nemzetközi jelentőségű kiállító/kutatóhellyé kíván válni (jelenleg a látogatók fele hazai), ezért olyan belső átalakítás és szervezeti változás mellett döntöttek, mely nem zavarja a külső homlokzati képet, de hatékony lépést jelent a közönség jobb kiszolgálása érdekében. Ennek első lépéseként felújították a déli szárnyat, mely új bejáratot, liftet (a mozgáskorlátozottak számára), belső lépcsőt kapott, létrehoztak éttermet, mosdókat, múzeum-shopot, ruhatárat, kialakítottak egy reprezentatív teret kisebb rendezvé 57