Magyar Múzeumok, 1996. 3. szám (Vol. 2.)

NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Wollák Katalin: Holland tanulmányút hasznosítható tapasztalatokkal

NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK Leidenben megismerkedtünk a Természettudományi Múzeum nagyszabású jövő századi terveivel. A múze­um főigazgatója mellett a marketing, a tervezési és az informatikai-kivitelezési osztályok vezetői adtak tájé­koztatást a küszöbön álló változásokról. A helyszínről költöznek egy újonnan, részükre kialakított épület­­együttesbe. Az építkezés már megkezdődött, az új mú­zeumot, a kiállításokat, valamint az épületen belüli Természettudományi Információs Központot 1998-ban nyitják meg. Elmondták, hogy a kiállítások koncepció­jának kialakítására és a megvalósításra évekkel ezelőtt egy projekt-team szerveződött, melyben a kezdetektől egyenrangú partnerként dolgoztak a muzeológusok, látványtervezők, informatikai szakemberek és a kivite­lezők. A múzeum reméli, hogy 10 millió példányt számláló gyűjteményének javát évente 150 ezer láto­gató fogja megnézni. A hágai Museon neve a múzeum és az oktatás holland megfelelőjének összetételéből keletkezett. A század elején létrehozott múzeum elsődleges célja az oktatás­nevelés, ehhez egy közel 300 ezer tárgyat számláló, természettudományi és kultúrtörténeti tárgyakat egy­aránt tartalmazó gyűjtemény szolgál segítségül. Ma­gyarországon nincs hasonló intézmény, leginkább a nyugati science centerekhez hasonlítható. Kiállításaik­ban is rendszeresen összekapcsolják a reál és humán ismereteket. Évi 250 ezer látogatójuk harmada iskolás gyermek. Minden muzeológus részt vesz a foglalkozá­­sokban/tárlatvezetésekben. A tervezett, de még nem elfogadott szervezeti átalakítás során az oktatás sze­repét megtartva, illetve növelve a kutatással szemben megpróbálják a múzeumot jobban önfenntartóvá alakí­tani. Marketing tevékenységük minőségét jelzi az a tény, hogy sokféle információs és oktatási anyagot publikálnak, a helyi sajtóban, programajánlatokban gyakran szerepelnek. Lehetőségünk nyílt a múzeum kis tanulmányi kiállításának megtekintésére is. A Berenschot gazdasági tanácsadó cég munkatársának előadása a pénzügyi igazgatás témaköréről szólt. Bár a pénzgazdálkodás holland felfogása áll a legtávolabb a magyar gyakorlattól, talán nem volt haszontalan egy másfajta közelítéssel megismerkedni. A résztvevők kö­zött nem volt gazdasági szakember, de mindazok szá­mára, akik egy kutatási téma, kiállítás megvalósításá­ért vagy egy intézmény költségvetésének egy részéért felelősek, fontos átlátni a büdzsé alakulásában szere­pet játszó tényezőket. Rövid betekintést kaptunk a könyvelés, mérlegkészítés alapjaiba, annak érdekében, hogy intézményünk „termékeinek“ költségeit és profit­jait megfelelően ki tudjuk számítani. Terméknek tekint­hető ebben az értelemben egy megvalósult kiállítás csakúgy, mint egy megjelent könyv, vagy egy kutatási jelentés. A pénzügyi igazgatásnak is fontos eleme a fo­lyamatok fázisainak átláthatósága, a menetköz­­i ellenőrzés, a végső elemző kiértékelés. Talán szeren­csésebb lett volna a pénzgazdálkodás általános szem­pontjait több konkrét múzeumi példán keresztül szem­léltetni. Lehetőségünk nyílt meglátogatni a nemzetközi muzeológiai híradásokban a holland múzeumi „privatizáció“ - az önállósodás úttörőjeként említett arnhemi Szabadtéri Múzeumot. 1987-ben, amikor a holland kulturális minisztérium pénzügyi okok miatt be akarta záratni az arnhemi múzeumot, a jól felépített PR hadjárat nyomán egy nap alatt több mint 100.000 ember ment el demonstrálni a múzeumba. Az esemény és az ezt követő parlamenti interpelláció ösztönző sze­repet játszott a múzeumi gyűjtemények restaurálására szolgáló Delta program beindításában, illetve a hollan­diai állami múzeumok önállóvá válásának folyamatá­ban. A múzeum igazgatójának szuggesztív előadásából megismerhettük az elmúlt 10 év fontos eseményeit, az önállósodás hatásait mind az intézmény, mind a mun­katársak életében. A múzeum gazdag anyagából azokat a részeket mutatta be, melyek a szabadtéri múzeum kí­nálatát bővítették, megvalósításuk egyben új típusú me­nedzselési feladatokat is jelentett: 1. villamos projekt (az 50 hektáros területen való közlekedés megoldása kapcsán - szponzorszerzés,­­ tudományos háttér,­­ ön­kéntesek alkalmazása, megvalósítás helyi összeszere­léssel) 2. sör projekt (sörfőzde hagyományos enteriőr­rel, kiegészítve modern épületben tablókkal a holland sörfőzésről, multimédiával) 3. bemutató - tanulmányi raktár (komputeres információkkal). A látottak alapján meggyőződhettünk arról, hogy a Nederlands Openlacht Museum az ország értékes, szakmailag megalapozott nemzeti közgyűjteményeinek egyike. A rotterdami Városi Történeti Múzeum „csak" színhe­lyül szolgált ahhoz az előadáshoz, melyet a holland - magyar múzeumi menedzsment program egyik indító­ja, jelenleg a múzeum menedzsere tartott, Független működés vagy központosítás címmel. Előtte betekin­tést kaptunk a magyar vonatkozású grafikai anyagokba (térképek, metszetek, 1956-os karikatúrák). A múze­um kiállításai közül megnéztük egy XIX. századi mű­gyűjtő, Abraham von Stolk gyűjteményét. Az előadás­ból megtudhattuk, hogy 4 önkormányzati múzeum és a művészeti központ 24 éven át közös gazdálkodást foly­tatott egy erre a célra létrehozott intézmény (Dienst Gemeentelijke Musen) közreműködésével. A közös szolgáltató központ tevékenysége kiterjedt a fogyó és állóeszköz készletek beszerzésétől a restaurálás meg­rendeléséig. A múzeumok ebben a felállásban szakmai függetlenségüket megőrizték. A közönség számára ez a szövetség nem volt látható. Az intézmények jellege és fejlődése azonban annyira eltérő volt, hogy ez a szervezet (értelemszerűen a hatodik intézmény) az in­tézmények kívánságára 1995 december 31-én meg­szűnt. A holland kulturális minisztérium munkatársa a nem­zeti múzeumok önállósodásáról számolt be. Az állami múzeumok (17 múzeum és 4 háttérintézmény) önálló­vá válásának folyamata 1988-ban kezdődött és 1994- ig tartott, hátterében többek között a megnövekedett kormányszervezet és apparátus csökkentése, a múze­umok működésének hatékonyabbá tétele és az az igény állt, hogy a változások eredményeként a múzeumok „régiségraktárakból“ kulturális vállalkozásokká vál­hassanak. A nemzetközi példák tanulmányozása, elő­zetes vizsgálatok, hosszú elő- és felkészítés és nyilvá­nos viták után a korábban a kormányzat részeként mű­ködő múzeumok „külső autonómiát - önállóságot“ él­veznek, ennek feltételeit törvényben rögzítették, mely­nek legfontosabb elemei: 1. A gyűjtemények állami tu­lajdonban maradnak, kezelésükért teljes egészében a múzeumok felelősek, a műtárgyak nem eladhatók; 2. Az épületek szintén állami tulajdonban maradnak, fenntartásukért az állami épületfenntartó vállalat fele­lős, a fenntartásra külön költségvetés van, a múzeum bérli az épületet, dönthet a bérbeadásról. 3. A múzeum szervezeti felépítéséért, igazgatásáért az igazgató felelős, őt a miniszter által kinevezett igazga­tótanács választja, a múzeum alapítványhoz hasonló formában működik. 4. Az épület fenntartása, a múzeum működtetése, a gyűjtemények gondozása továbbra is (négy éves szer­ződéssel megállapított keret) alapvetően állami költ­ségvetésből történik. Ez 1996-ban a múzeumok költsé­geinek 85%-a. A bevétellel szabadon gazdálkodhatnak, egyéb forrásokat is felhasználhatnak. Hosszabb távon - a szabadabb működés következtében - a saját bevé­tel növekedésével számolnak. A hágai Könyvmúzeum igazgatójának ismertetőjéből megismerkedhettünk egy önállóvá vált kis múzeum problémáival, a változások eredményeivel. A 150 éves gyűjtemény és kutatóhely életében az önállóvá válással párhuzamos, jelentős változások történtek. A zárt, a látogatókat eleinte csak havonta kétszer fogadó intéz­mény nyitott a közönség felé. Az átalakulás előkészíté­se hosszú ideig tartott, ebben az időszakban külső ta­nácsadók bevonásával új alapelveket fogalmaztak meg az intézmény feladataival, tevékenységi körével kap­csolatban. Üzleti tervük elkészítésénél­­ ennek alapján kapták korábban évente, legutóbb négy évre a minisz­tériumi költségvetést - különös figyelmet fordítottak a közönség igényeire, elvárásaira. A dolgozókat trénin­gekkel készítették fel a nem közalkalmazotti státusból is eredő változásokra. Tájékoztatást kaptunk az igaz­gató, illetve a felügyelő testület jogköréről. Megtudhat­tuk, hogy kb. 1500 dolgozó képviseletében létrejött a volt állami múzeumok szövetsége, mely az új státus következtében kialakult problémákkal foglalkozik (pl. a szakszervezetekkel tárgyal). Kérdéseink nyomán vá­laszt kaptunk arra, hogy a változások az önállóvá vált intézmények mellett a fenntartók (minisztérium, ön­­kormányzatok) részére milyen kockázattal járnak. Az ország talán legismertebb múzeuma, az amszter­­ dami Rijksmuseum helyzetével is megismerkedhet­ tünk. A gyűjteményi igazgatónő ismertette a múzeum kialakulásának történetét, gyűjteményi felosztását. Megtudhattuk, hogy a múzeum egyrészt nemzeti szim­bólum, kulturális identitás kérdése a hollandok számá­ra, másrészt nemzetközi jelentőségű világmúzeum. Az 1885-ben épült palotában sétálva megismerkedhet­tünk a különböző átépítések, bővítések eredményeivel, és az ebből fakadó problémákkal. Az intézmény nem­zeti „kincstárból“ nemzetközi jelentőségű kiállító/kuta­­tóhellyé kíván válni (jelenleg a látogatók fele hazai), ezért olyan belső átalakítás és szervezeti változás mel­lett döntöttek, mely nem zavarja a külső homlokzati képet, de hatékony lépést jelent a közönség jobb ki­szolgálása érdekében. Ennek első lépéseként felújítot­ták a déli szárnyat, mely új bejáratot, liftet (a mozgás­­korlátozottak számára), belső lépcsőt kapott, létrehoz­tak éttermet, mosdókat, múzeum-shopot, ruhatárat, kialakítottak egy reprezentatív teret kisebb rendezvé­ 57

Next