Magyar Múzeumok, 1996. 3. szám (Vol. 2.)

NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Wollák Katalin: Holland tanulmányút hasznosítható tapasztalatokkal

56 Fontosabb kiállítások Román György festményei 1975 március 9. Magyarországi népi faszobrok 1976 február 8. Swierkiewicz Róbert kiállítása 1977 április 24. »Célra tarts!“ - polgári lövészegyletek céltáblái a XIX. században 1977 szeptember 4. Magyar gyékényesek 1978 január 29. Jakovits József kiállítása 1980 március 30. Magyarországi szöveges fal­védők a 19. és a 20. században 1980 augusztus 31. Grassalkovich­ (Hatvany)-kastélyt a művelődés palotájá­vá változtassák. Több ízben szinte tragikomikus részle­tességgel elkészíttették a múzeum átköltöztetésének tervét a mindenkori direktorral­­ egyszer már a fali dugaljak elhelyezkedését is megvitattuk, máskor pedig csak a fekvő vitrinek számának véglegesítése maradt hátra. Az ötlet nem volt légből kapott. Már 1984-ben kész tényként kezeli a város és a megye, hogy „az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség hathatós anyagi támogatásá­val helyreállítják, újjávarázsolják a híres Grassalkovich­­kastélyt, s a múzeum itt kap majd tágas, korszerű, impo­záns hajlékot...,. Az új igazgató (Bolykiné Fogarassy Klá­ra) új koncepciójának megfelelően „...célunk az, hogy e helyütt alakítsuk ki a magyar népviseletek bemutató köz­pontját, vagyis egy olyan reprezentatív jellegű állandó ki­állítást, mely maradandó élményeket kínál az ide látoga­tó hazai és külföldi vendégeknek... 1945 után a kastély volt népi kollégium, vegyipari tech­nikum, gimnázium, orvosi rendelő, stb., de az épületen nyomot leginkább a több évtizedes kórházi funkció ha­gyott. Az ingatlan egészségügyi karrierjének az vetett véget, hogy 1979-ben az emeleti műtő famennyezetére szerelt új műtőlámpa súlya alatt a szerkezet megrop­pant. A kórház az emeletet azonnal kiüríttette, s egy ideig a rendelők már csak a földszinten maradtak. S bár a háború óta az épületet tökéletesen kifordították egy­kori önmagából, a méltóságteljes, szép barokk külső mint tüntető felkiáltójel napjainkig üresen álldogál Hat­van központjában. 1996-ban azonban a két érintett fél - úgy tűnik - egymás­ra talált a Hatvany Lajos Múzeum sorsát illetően. A város végre leszámolt a belátható időn belül pénzügyi okokból kivihetetlen kastély-koncepcióval, s múzeum céljára egy másik belvárosi volt Grassalkovich-ingatlant, az ún. Sör­főző házat ajánlotta föl. Ezt - 1996 szeptemberi beköltö­zéssel - a Heves Megyei Múzeumi Szervezetbe tartozó I­­átvány Lajos Múzeum örömmel el is fogadta. Ebben az épületben megoldható az állandó és időszaki kiállítások elhelyezése csakúgy, mint az irodáké és a raktáraké. Nem mondtunk le véglegesen arról, hogy felújítás után a mú­zeum is helyet igényeljen állandó kiállításai számára a kastélyban, de ennek gyakorlati megvalósulása csak a jö­vő évezredre prognosztizálható. Közelinek tűnik tehát az az idő, amikor Hatvanban a múzeum végleg „megtalálja a helyét“ a városban. „Átmenetileg“ itt zárul az intézmény históriája. ■ Nemzetközi kapcsolatok Holland tanulmányút - hasznosítható tapasztalatokkal A holland-magyar múzeumi menedzsment program keretében 1996 júniusában 15 magyar szakember hol­landiai tanulmányúton vett részt. A kiutazók a korábbi munkakonferenciákon résztvettek köréből kerültek ki, kiegészítve a Pulszky Társaság-Magyar Múzeumi Egye­sület képviselőjével és a MKM Múzeumi Osztályának vezetőjével. A résztvevők az eddig elméletben, „laboratóriumi" körülmények között - a workshopokon - szerzett ismeretek hollandiai alkalmazásával kíván­tak megismerkedni. A csoportot a Holland Múzeumok Szövetsége látta vendégül. A Szövetség képviseletében a kelet-európai kapcsolatok felelőse, Astrid Weij végig segítségünkre volt, a szellemi előkészítést nagyrészt Marie Christine van der Sman végezte, Johanna Klivitnek, a program felelősének közreműködésével. A hivatalos program keretében Hága, Amszterdam, Rot­terdam, Leiden és Arnhem 8 múzeumában jártunk, ez­zel a MATRA program másik elemének, a múzeumok partneri kapcsolatának kiépítését folytattuk. Az intéz­ményekben tett látogatások egy-egy korábban megis­mert menedzselési téma köré szerveződtek, melyet előadás­ok, a probléma illusztrálása a múzeumon be­lül és a múzeum megtekintése követett. Az elsőként a hágai Történeti Múzeumba látogattunk. A múzeum igazgatónője a városi múzeum történeté­nek, gyűjteményeinek rövid bemutatása után az intéz­mény önállósodásának financiális hátterét vázolta. A költségvetés legjelentősebb részét továbbra is az ön­­kormányzat biztosítja, a múzeum által készített 4 éves programterv alapján. Kutatási és egyéb projektekre részben minisztériumi támogatást nyertek el, a kiállí­tásokból, könyvkiadásból, és egyéb tevékenységekből származó jövedelmük felett ők gazdálkodhatnak. Meg­ismertetett a támogatás, illetve pénzszerzés egymás­tól eltérő formáival, mint pl. adomány, grant (mely alatt főleg alapítványtól származó konkrét témára adott támogatás értendő), márkatámogatás - ez eset­ben egy ismert cég a támogatás fejében nevének min­denhol való feltüntetését kéri, szponzorálás, melynek az a lényege, hogy mindkét fél kölcsönös előnyökkel számol, a támogató kockázatot is vállal. Ha egy múze­umi eseményhez szponzort keresünk, meg kell ismer­kedni a megkeresett cég támogatási politikájával, álta­lános filozófiájával, klienskörével annak érdekében, hogy a támogatás fejében a múzeum megfelelő kom­penzációt tudjon kínálni. Nem érdektelen kis cég ese­tében a cég stabilitásának ellenőrzése. Példaként be­mutatta a Philips cég szponzorálási stratégiájának 10 pontos szabályzatát. A magyar múzeumok körében sem ismeretlen a múzeum köré szerveződő alapítvány, ami eltér a magyar gyakorlattól, hogy az alapítvány tagjai külön kedvezményekben részesülnek. Végül a bevétellel való szabadabb gazdálkodásra említett né­hány példát.

Next