Magyar Múzeumok, 1998. 1. szám (Vol. 4.)
KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Kalla Zsuzsa - Ratzky Rita: Beszélő tárgyak: a Petőfi család relikviái [Könyvismertetés] - Kriston Vízi József: Petőfi Sándor és szülei a szalkaszentmártoni vendégfogadóban [Könyvismertetés]
KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE Könyv- és folyóiratszemle Beszélő tárgyak - a Petőfi család relikviái A katalógus megírásának ötlete hat éve, a Petőfi Irodalmi Múzeum relikviatárának átszervezésekor született. Az eredeti elképzelés szerint a hajdani Bajza utcai Petőfi-Ház ereklyemúzeumának anyagát rekonstruáltuk volna a meglevő tárgyak azonosításával. A munka során kiderült, az összefonódó hagyatékok kibogozásához fel kell dolgozni az országos gyűjteményeket, később a teljesség kedvéért kiterjesztettük a kutatást a vidéki, majd az erdélyi Petőfi-emlékhelyekre is. Összesen 244 tárgyat közlünk. A kötetbe kerülő relikviák kiválasztásában egyszerre több szempontot érvényesítettünk. Érzékeltetni akartuk azt a - mai olvasó számára jórészt ismeretlen - tárgyi világot, amely a Petőfi családot körülvette, s egyszersmind felhívni a figyelmet az életmódból, lehetősségből, lakóhelyből eredő különbségekre. Kísérletet tettünk arra, hogy rekonstruáljuk a tárgyak segítségével, hogyan alakította ki a költő, a nagyon önálló ízlésű Szendrei Júliával együtt saját otthonát. Felvettünk a katalógusba minden tárgyat, ami valamit elárul Petőfi saját ízléséről: ide tartoznak a ruhák, a könyvek, a metszetek és a botok, sétapálcák, pipák, apróbb személyes holmik némelyike. Indokoltnak tartottuk, hogy szerepeltessük azokat a relikviákat, amelyek - ha csak egy hasonlat erejéig is kapcsolódnak az életműhöz. A valós tárgyi világ és az abból merítő költészet közötti finom szálak feltárása talán e munka legizgalmasabb eredménye. A felsoroltakon kívül a kötetbe kerülés alapvető feltétele volt, hogy a tárgy szerepeljen egy köz- vagy egyházi gyűjtemény nyilvántartásában. Elveszett, eltűnt tárgyakat akkor közlünk, ha érdemleges adatokat vagy fényképet, rajzot találtunk róla. A katalógus függelékében szerepeltetjük a Petőfi-kultusz néhány jellemző darabját. E tárgyak a magyar századvég ízlésvilágának jellegzetes képviselői, sokat elárulnak a Petőfi relikviáit lelkesen gyűjtő, ereklyemúzeumot alapító kor eszményeiről, s maguk is kiállítási tárgyak voltak a Petőfi-Házban. Minden tárgyról készült fotó (mintegy 150 db színes és 50 db fekete-fehér), feltüntettük a származás legfontosabb adatait és részletes muzeológiai leírás segíti az olvasó tájékozódását. A katalógus egyben olvasókönyv is, hiszen az egyes tételekhez bőséges idézetanyag kapcsolódik. A katalógust Petőfi életrajzi adataiból összeállított kronológiai, név-, tárgytestület- és helységnévmutató, valamint Ratzky Ritának Petőfi öltözködéséről, ízlésének fejlődéséről és Kalla Zsuzsának a Petőfi-relikviák történetéről szóló tanulmánya egészíti ki. A katalógus törzsanyagát a Petőfi Irodalmi Múzeum relikviái adják, ezen kívül a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárának és Tudósklubjának, az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárának, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményének Petőfi-anyagát közöljük. Az egyházak birtokában lévő tárgyak eddig csak részben voltak ismertek - most kivétel nélkül bekerültek a katalógusba (Debreceni Református Kollégiumi és Egyházművészeti Múzeum, Evangélikus Országos Múzeum, Nagykárolyi Evangélikus Egyházközség, Sárszentlőrinci Evangélikus Egyházközség, Szatmárnémeti Egyházkerület Püspöki Hivatala, Tiszáninneni Református Egyházkerület Múzeuma). A vidéki és erdélyi relikviák jórésze most kerül nyilvánosságra először, sőt van olyan is, amelyet ez a gyűjtés hozott ismételten napvilágra (Aradi Múzeum, Arany János Emlékmúzeum, Nagyszalonta; Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza; Petőfi Emlékkiállítás, Dunavecse Petőfi Emlékmúzeum, Kiskőrös; Petőfi Emlékmúzeum, Szalkszentmárton; Petőfi Múzeum, Költő; Vörösmarty Emlékmúzeum, Kápolnásnyék). A hitelesség megállapításában az adatokon kívül elsősorban a szaklektorok, Fekete Sándor irodalomtörténész, Békési Éva (Iparművészeti Múzeum, Ötvösosztály), Dózsa Katalin (Magyar Nemzeti Múzeum, Textilgyűjtemény) véleményére támaszkodtunk. Kalla Zsuzsa - Ratzky Rita Petőfi Sándor és szülei a szalkszentmártoni vendégfogadóban Bács-Kiskun megye északi részén, közel a Duna bal partjához fekszik Szalkszentmárton. A település szívében áll a szépen karbantartott nagyvendéglő épülete, amely ma ismert elrendezését 1810-ben nyerte el. A helybéli elődök lelkesedését őrző, nemrég nyugalomba vonult Majsai Károlytól a jelenlegi igazgató, az ifjú és szintén ambiciózus Farkas Lajos két éve vette át a negyedszázaddal ezelőtt megnyitott Petőfi Emlékmúzeum kulcsait. A helytörténész és amatőr irodalombúvár előd kellő aprólékossággal, de mértéktartó részletezéssel szól a Petrovics István által 1844 novemberétől 1846 áprilisáig árendált szalki révcsárda és a faluközi fogadó, illetve lakóinak s vendégeinek mozgalmas történetéről. A mezőváros központjában egy nagy fedél alatt mészárszékkel, vendégszobákkal, ivóteremmel és különkonyhával is bíró, tágas (a Festeticsek által emelt) klasszicizáló urasági beálló vendégfogadó - ellentétben a dunave-A szalkszentmártoni Nagyvendégfogadó - ma: Petőfi Emlékmúzeum Kalla Zsuzsa-Ratzky Rita: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái. Petőfi Irodalmi Múzeum Budapest, 1997. 186 p. 57