Magyar Múzeumok, 1998. 1. szám (Vol. 4.)

KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Kalla Zsuzsa - Ratzky Rita: Beszélő tárgyak: a Petőfi család relikviái [Könyvismertetés] - Kriston Vízi József: Petőfi Sándor és szülei a szalkaszentmártoni vendégfogadóban [Könyvismertetés]

KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE Könyv- és folyóiratszemle Beszélő tárgyak - a Petőfi család relikviái A katalógus megírásának ötlete hat éve, a Pe­tőfi Irodalmi Múzeum relikviatárának átszer­vezésekor született. Az eredeti elképzelés sze­rint a hajdani Bajza utcai Petőfi-Ház ereklye­múzeumának anyagát rekonstruáltuk volna a meglevő tárgyak azonosításával. A munka so­rán kiderült, az összefonódó hagyatékok kibo­gozásához fel kell dolgozni az országos gyűj­teményeket, később a teljesség kedvéért kiter­jesztettük a kutatást a vidéki, majd az erdélyi Petőfi-emlékhelyekre is. Összesen 244 tárgyat közlünk. A kötetbe kerülő relikviák kiválasztásában egyszerre több szempontot érvényesítettünk. Érzékeltetni akartuk azt a - mai olvasó szá­mára jórészt ismeretlen - tárgyi világot, amely a Petőfi családot körülvette, s egyszer­smind felhívni a figyelmet az életmódból, le­hetősségből, lakóhelyből eredő különbségek­re. Kísérletet tettünk arra, hogy rekonstruál­juk a tárgyak segítségével, hogyan alakította ki a költő, a nagyon önálló ízlésű Szendrei Júliá­val együtt saját otthonát. Felvettünk a kataló­gusba minden tárgyat, ami valamit elárul Pe­tőfi saját ízléséről: ide tartoznak a ruhák, a könyvek, a metszetek és a botok, sétapálcák, pipák, apróbb személyes holmik némelyike. Indokoltnak tartottuk, hogy szerepeltessük azokat a relikviákat, amelyek - ha csak egy hasonlat erejéig is­­ kapcsolódnak az életmű­höz. A valós tárgyi világ és az abból merítő költészet közötti finom szálak feltárása talán e munka legizgalmasabb eredménye. A felsoroltakon kívül a kötetbe kerülés alapvető feltétele volt, hogy a tárgy szerepel­jen egy köz- vagy egyházi gyűjtemény nyilván­tartásában. Elveszett, eltűnt tárgyakat akkor közlünk, ha érdemleges adatokat vagy fényké­pet, rajzot találtunk róla. A katalógus függelékében szerepeltetjük a Petőfi-kultusz néhány jellemző darabját. E tár­gyak a magyar századvég ízlésvilágának jel­legzetes képviselői, sokat elárulnak a Petőfi relikviáit lelkesen gyűjtő, ereklyemúzeumot alapító kor eszményeiről, s maguk is kiállítási tárgyak voltak a Petőfi-Házban. Minden tárgyról készült fotó (mintegy 150 db színes és 50 db fekete-fehér), feltüntettük a származás legfontosabb adatait és részletes muzeológiai leírás segíti az olvasó tájékozódá­sát. A katalógus egyben olvasókönyv is, hiszen az egyes tételekhez bőséges idézetanyag kap­csolódik. A katalógust Petőfi életrajzi adatai­ból összeállított kronológiai, név-, tárgytestü­let- és helységnévmutató, valamint Ratzky Ri­tának Petőfi öltözködéséről, ízlésének fejlődé­séről és Kalla Zsuzsának a Petőfi-relikviák történetéről szóló tanulmánya egészíti ki. A katalógus törzsanyagát a Petőfi Irodalmi Múzeum relikviái adják, ezen kívül a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárának és Tu­dósklubjának, az Országos Széchényi Könyv­tár kézirattárának, a Magyar Nemzeti Múze­um és a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményé­nek Petőfi-anyagát közöljük. Az egyházak birtokában lévő tárgyak eddig csak részben voltak ismertek - most kivétel nélkül bekerültek a katalógusba (Debreceni Re­formátus Kollégiumi és Egyházművészeti Mú­zeum, Evangélikus Országos Múzeum, Nagy­károlyi Evangélikus Egyházközség, Sárszentlő­­rinci Evangélikus Egyházközség, Szatmárné­meti Egyházkerület Püspöki Hivatala, Tiszáninneni Református Egyházkerület Múze­uma). A vidéki és erdélyi relikviák jórésze most kerül nyilvánosságra először, sőt van olyan is, amelyet ez a gyűjtés hozott ismételten napvi­lágra (Aradi Múzeum, Arany János Emlékmú­zeum, Nagyszalonta; Kiskun Múzeum, Kiskun­félegyháza; Petőfi Emlékkiállítás, Dunavecse Petőfi Emlékmúzeum, Kiskőrös; Petőfi Emlék­múzeum, Szalkszentmárton; Petőfi Múzeum, Költő; Vörösmarty Emlékmúzeum, Kápolnás­­nyék). A hitelesség megállapításában az adatokon kívül elsősorban a szaklektorok, Fekete Sán­dor irodalomtörténész, Békési Éva (Iparművé­szeti Múzeum, Ötvösosztály), Dózsa Katalin (Magyar Nemzeti Múzeum, Textilgyűjtemény) véleményére támaszkodtunk. Kalla Zsuzsa - Ratzky Rita Petőfi Sándor és szülei a szalkszentmártoni vendégfogadóban Bács-Kiskun megye északi részén, közel a Du­na bal partjához fekszik Szalkszentmárton. A település szívében áll a szépen karbantartott nagyvendéglő épülete, amely ma ismert elren­dezését 1810-ben nyerte el. A helybéli elődök lelkesedését őrző, nemrég nyugalomba vonult Majsai Károlytól a jelenlegi igazgató, az ifjú és szintén ambiciózus Farkas Lajos két éve vette át a negyedszázaddal ezelőtt megnyitott Petőfi Emlékmúzeum kulcsait. A helytörténész és amatőr irodalombúvár előd kellő aprólékossággal, de mértéktartó részletezéssel szól a Petrovics István által 1844 novemberétől 1846 áprilisáig árendált szalki révcsárda és a faluközi fogadó, illetve lakóinak s vendégeinek mozgalmas történeté­ről. A mezőváros központjában egy nagy fedél alatt mészárszékkel, vendégszobákkal, ivóte­remmel és különkonyhával is bíró, tágas (a Festeticsek által emelt) klasszicizáló urasági beálló vendégfogadó - ellentétben a dunave-A szalkszentmártoni Nagyvendégfogadó - ma: Petőfi Emlékmúzeum Kalla Zsuzsa-Ratzky Rita: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái. Petőfi Irodalmi Múzeum Budapest, 1997. 186 p. 57

Next