Magyar Múzeumok, 1998. 1. szám (Vol. 4.)
KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Mihály Mária: Hadizsákmányok (International Newsletter 2-3-4. számai) [Folyóiratismertetés]
58 Majsai Károly: Petőfi Sándor és szülei a szalkszentmártoni vendégfogadóban, 1845-1846. Szalkszentmárton, 1996.192. p.csei helyszűkös időkkel többször és hoszszabb időkre adott alkotó- és pihenőidőt az ifjú Petőfinek. Vándorútjai közben összesen nyolc hónapot töltött el a család átmeneti otthonában. Emellett szüleinek súlyos anyagi, költői pályájának pedig egyik legkomolyabb válsága 1845 november közepétől négy hónapig csaknem állandóan Szalkhoz és apja mesterségéhez (!) láncolják. Majsai a Református Parókián lévő, gazdaságtörténeti szempontból is figyelemre méltó iratok közül fontos szemelvényekkel szolgál a bérleti díjakat, illetve a „subarendási“ (alvállalkozói) kötelmeket rögzítő helyi szabályzatokból. Petrovicsnak többek között - a korabeli szokásjogformulák szerint regulázott - a bor- és székbírói, kocsmárosi, csaplárosi és mészárosi esküvések szövegére is fogadalmat kellett tenni. A Petőfi Emlékmúzeum helyben tizenhat (országosan is regisztrált) olyan eredeti tárgyat őriz, amely a Petrovics-család korabeli tárgyi környezetét hitelesíti. Van, aki Petőfi Sándor faládájánál mereng egy kicsit, mások az idősödő fogadós kézilámpását veszik szemügyre. Sokan az édesanya, Hrúz Mária megkopott varródobozára vagy pamutbársony vállkendőjére vetnek őszintén meghatott pillantást. Miként másutt, Szalkszentmártonban is sokféle legenda, meseszerű történet él Petőfiről. Ám az megmásíthatatlan tény, hogy költőnket 112 verse, egyetlen színi darabja (Tigris és hiéna) s egyetlen fennmaradt regénye (A hóhér kötele) köti végérvényesen Szalkszentmártonhoz. Kriston Vízi József Hadizsákmányok (International Newsletter 2-3-4. számai) Az 1994 végén Brémában rendezett konferencián úgy döntöttek a résztvevő szakemberek, hogy egymás tájékoztatására és segítésére nemzetközi folyóiratot alapítanak. Ebben publikálják a restitúciós fejleményeket és a kutatás eredményeit. Magyar részről dr. Fodor Istvánt választották a négytagú szerkesztőbizottság tagjává. (A 0. és 1. szám ismertetését lásd MM 96/2. 60-61. o.) 1997 augusztusában jelent meg a Newsletter negyedik száma. A speciális beszámolók rovatban egy-egy szőkébb vagy tágabb téma kutatási eredményeiről írnak. Ilyen Wojciech Kowalski cikk-sorozata a műtárgyak restitúciójával foglalkozó nemzetközi jog történetéről, Willem de Vries cikke a „Sonderstab Musik" tevékenységéről a megszállt nyugat-európai országokban, Ulrike Hartung írása a „Sonderkommando Künsberg" működéséről a Szovjetunió területén. Hector Feliciano párizsi újságíró „Le Musée Disparu" című könyve, amely Franciaország kifosztásáról, a háború alatt virágzó műkereskedelemről és a francia múzeumokban őrzött, de még mindig vissza nem adott elhurcolt műtárgyakról szól. Hangos nemzetközi visszhangjára reagálva Franciaország fokozottan igyekezett hozzáférhetővé tenni a restitúcióra váró mintegy kétezer műtárgyat, melyek tulajdonosai ismeretlenek. A Newsletter-ben olvasható francia országjelentésben is hangsúlyozzák, hogy hogy ezeket a műveket „Musées Nationaux Recuperation“ címszó alatt csupán ideiglenes leltárba vették. Az országok jelentéseit tartalmazó rovat beszámolóinak hossza és mélysége különböző. Tizenkét ország közölt eddig hivatalos jelentést, de a más rovatokban megjelent cikkek ennél több országról adnak tájékoztatást. Pl. Luxemburg úgy gondolta, hogy ebben a kérdésben nem érintett. Miután más országok kutatói tájékoztatták Luxemburgot a rá vonatkozó dokumentumokról, ők is nekiláttak az információk öszszegyűjtésének, a szisztematikus kutatásnak. Külön rovat szól az elhurcolt levéltári anyagokról. Ezeknek fontossága és jelentősége nagyobb, mint itthon tartjuk. A restitúció valójában nem csupán a mesés kincsek és drága műtárgyak visszaszerzése körül forog, hanem pótolhatatlan levéltári dokumentumok és könyvek körül is. Egyre több kutató kapcsolódik be ezekbe a kutatásokba. Willem de Vries például Darius Milhaud francia zeneszerző (1892-1974) özvegyétől hallotta, hogy a háború alatt a németek férje minden kéziratát, feljegyzését, felvételét elvitték, amit azóta sem kapott vissza. De Vries ekkor levéltári kutatásba kezdett és Nürnbergben megtalálta Milhaud anyagának jó részét. Ezeket az özvegy ötven év múlva visszakapta. De Vries folytatta a kutatást, amelynek eredményeképpen kirajzolódott az „Einsatzstab Reichsleiter Rosenberg" keretében működő Sonderstab Musik rendkívül kiterjedt tevékenysége, melyről 1996-ban könyvet adott ki. A Sonderstab Musik igen aktív volt a megszállt kelet-európai országokban is. Az erre vonatkozó levéltári anyagok feltehetőleg azokban a városokban vannak, ahol a Sonderstab kihelyezett egységet működtetett. Ez az anyag azonban még feltárásra vár! A moszkvai különleges levéltárban a holland nőmozgalom 1992-ben felfedezett anyagában számunkra is találtak érdekességet a holland kutatók: egy 1906-ból származó albumot, amelyet magyar szüfrazsettek küldtek Aletta Jacobsnak, a holland szüfrazsettek vezetőjének, az első holland orvosnőnek. A kutatók más országokból származókat is találtak a holland dokumentumok között. Tehát az iratok összekeveredhettek. Ezért is nagyon fontos a kutatók együttműködése. A restitúció rovatban egyre növekvő számban olvashatunk megtörtént visszaadásokról. Például a Sevarnadze vezette Grúzia százezer könyvet adott vissza Németországnak. Ukrajna és Németország kölcsönösen visszaadott könyveket, illetve régészeti leleteket. Jekatyerina Genyijeva, a moszkvai idegennyelvű könyvtár igazgatónője Hollandiai- MAJSAI KÁROLY PETŐFI SÁNDOR ÉS SZÜLEI A SZALKSZENTMÁRTONI NAGYVENDÉGFOGADÓBAN 1845-1846