Magyar Múzeumok, 1998. 4. szám (Vol. 4.)
KIÁLLÍTÁSOK - F. Dózsa Katalin: A restaurálás művészete: műhelytitkok a múzeum életéből
KIÁLLÍTÁSOK is javarészt a Történelmi Képcsarnokból kerültek ide letétbe. Több kiváló, de ritkán bemutatott mű közül érdemes kiemelni László Fülöp festményét, Erzsébet egyik portréját, amely ezentúl tartósan itt látható. Az újabb teremsor megnyitása mellett szeptemberben a kastély dísztermében rendezett tudományos konferencia is megemlékezett a királyné halálának századik évfordulójáról. Bármennyire is fontos esemény volt a gödöllői megnyitó, mégis csak egy folyamat részét jelentette. Önálló tárlat az évforduló tiszteletére abban a Kempinski galériában nyílt meg, amely általában kortárs művészek bemutatóinak ad helyet. Ezúttal azonban kivételt tett, nem pusztán az esemény iránti odaadásból, de legalább anynyira saját - elsősorban üzleti - érdekében. A MNM Történelmi Képcsarnokából kölcsönzött huszonhat műtárgy viszonylag kis befektetés ellenében jelentős erkölcsi és - talán nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy - anyagi hasznot hozott a szállodának. A grafikák kiválogatása során elsődleges szempont volt, hogy a látogató az életút minden fontosabb állomásáról kapjon illusztrációt. A portrék megjelentetik a még Erzsébet Amália Eugénia néven ismert tizenéves bajor hercegnőt, az ifjú császárnét, a kiegyezés magyar királynéját, és a késői évek Erzsébetjét egyaránt. A számos családi jelenet közül itt is szerepelt néhány, hiszen ez a téma mindig nagy népszerűségnek örvendett. A kiállítás, bár inkább kamaratárlatnak mondható, mégis fontos volt, mint az egyetlen önálló hazai megemlékezés. 1998 augusztus 15. és szeptember 13. között Génfben, a Beau-Rivage szállodában, Erzsébet halálának színhelyén nyílt kiállítás a Sotheby’s galériájában. Az elegáns és gazdag városban ez volt az év eseménye, plakátok hirdették mindenhol. Az anyag legnagyobbrészt is A restaurálás művészete Műhelytitkok a múzeum életéből* F. Dózsa Katalin A latin restauro szó többet is, kevesebbet is jelent annál, mint amit ma értünk rajta. Ez a kívülállók számára kíváncsisággal vegyes tisztelettel megközelített, ugyanakkor titokzatossággal, homállyal övezett tevékenység ugyanis jóval többet rejt magában, mint egy műtárgy tetszetős rendbehozatalát. A restaurálás mestersége egyszerre őrizte meg több évezred művészi kézműves hagyományait, s vált az elmúlt fél évszázad folyamán komoly tudománnyá. Az utóbbi folyamat sikeréért sokat tettek a magyar restaurátorok, akiknek munkássága nemzetközileg elismert. * Elhangzott 1998. október 1-én, a kiállítás megnyitása alkalmával, a Budapesti Történeti Múzeum Metszettárában. A kiállítást, amely 1999. március 31-ig tekinthető meg, B. Perjés Judit rendezte, látványterv: Bíró Gábor. Két a MNM Történelmi Képcsarnokából származott, kiegészülve a bécsi Kunsthistorisches Museum két ruhájával, textiljeivel és ötvöstárgyaival, valamint magángyűjteményekből származó kisebb emléktárgyakkal. A negyven grafika és festmény (az Éremtár néhány emlékérmével együtt) méltó módon hirdette a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeinek gazdagságát. A rendezés (amelyet Vajda László kollégámmal együtt végeztünk) nem volt kis dolog, tekintettel a körülményekre, s különösen arra, hogy a megbízók nem voltak felkészülve ilyen mennyiségű és minőségű műtárgyanyag elhelyezésére. A megnyitón ott tolongott a város apraja-nagyja, a védnökséget pedig nem kisebb személyiség, mint Kofi Annan, az ENSZ főtitkára vállalta. A sajtótájékoztatón a szálloda tulajdonos-igazgatója, Jacques Mayer úr nem győzte hangsúlyozni, milyen nagy esemény, hogy múzeumok féltett kincseit itt együtt láthatja a közönség. S valóban, még a gödöllői kastélynak kölcsönadott műveket is megkapták a kiállításra, például Márk Lajos szecessziós ihletésű nagy vásznát a Gerbeaud pavilon előtt sétáló Erzsébet királynéról és lányáról Gizella főhercegnőről, vagy László Fülöp már említett portréját. A francia nyelvű katalógust a sok hirdetés és reklám - a hiteles és szép szöveg és illusztráció ellenére - kissé üzletiessé tette. Nagy siker volt a kiállítás, annak ellenére, hogy a szervezők - a pénzszerzés nehézségeit indokolva - úgy vélték, az a hely, ahol valaki meghal - különösen, ha erőszakos halállal - nem vonzza az ilyen bemutatókat. Ennyi hát az, amit egy évforduló kapcsán történtekről leírhatunk. Bár nem is kevés, ami bennünket illet, semmiképpen nem sok. Talán arra késztetheti a muzeológus szakmát, hogy jobban gazdálkodjék gyűjteményeinek sok kincsével, itthon is élvezhessük azokat, akár eredeti helyükön, a múzeumokban is. ■ Restaurálás, vagy legalábbis a károsodott tárgyak javítása azóta létezik, amióta az emberek a régi tárgyakat megbecsülik, gyűjtik. Ez az emberiség történetéhez viszonyítva csekély idő, néhány ezer év. A régi tárgyak javításával elsősorban a használhatóságot kívánták visszaállítani, s az a gondolat, hogy egy műtárgyat nem használati értéke, csupán régisége vagy szépsége miatt őrizzenek meg és hozzanak rendbe, legfeljebb 4-500 éves. Igaz, régen a tárgyak tartósabb alapanyagból és jobb kivitelezéssel készültek. A szépen megmunkált üveg- vagy cserépedénnyel szemben a műanyagkanna, ha már nem használható, biztosan a szemétdombon végzi. A nagyüzemi gyártás, a gépesítés és az a törekvés, hogy a tárgyak széles tömegek számára megfizethetők legyenek, rontották a minőséget. Abból az alapanyag-mennyiségből, amiből 500 vagy 1000 éve legfel- Museum and its Historical Gallery. It was a great success proving that it would have been worthwhile to organize exhibitions like that in Hungary, too. The Art of tbc Conservation Workshop. Secrets From the Life of the Museum. (Budapest Historical Museum, ist October, 1998. till 31st March, 1999.) An exhibition on conservation with the above title was put together by Judit B. Perjés. Head of Conservation of the museum and designed by Gábor Bíró. Dr. Katalin Dózsa, deputy director of the museum opened the exhibition with an impressive speech. She put the profession of conservation into a historical context, starting from the activity of ‘mending’ deteriorated objects through the ‘craft’ approach, leading to scientific work in recent times. Starting about 400-500 years ago, there 45