Magyar Múzeumok, 1999. 1. szám (Vol. 5.)
MŰHELY - Szabó Géza - Vörös Gabriella: Útépítés és régészet-Tanulságok és eredmények : útban a múlt-Szentes határában
10 akik a fedezetet is biztosították erre. Sikerült egy olyan restauráló műhelyt kialakítanunk, ahol megfelelő körülmények között lehet ezt a munkát végezni. Itt négy restaurátor állandó felügyelete mellett 10-15 fő tisztítja a leleteket, ír rájuk azonosító számot és restaurálja azokat. A munka folyamatos, így az ásatásvezetők már csak a kész anyagot kapják vissza feldolgozásra. Az ásatásokon eddig feltárt közel 10 tonnányi lelet két-, háromszorosát teszi ki annak a mennyiségnek, amelyet az elmúlt száz évben a megye összes múzeumában összegyűjtöttek. Szintén az alapfeladatok közé tartozik a különböző vizsgálatok elvégzése: az embercsontokat a JATE Embertani Tanszékén antropológusok vizsgálják, az állatcsontokat pedig archeozoológusok kutatják. Emellett folyik az egyéb vizsgálati anyagok feldolgozása is: kőeszközök vizsgálata, a kövek származási helyének meghatározása, kagyló, csiga, magvak, a különböző fémek szerkezetének vizsgálata, a faleletek időrendjének meghatározása a dendrokronológia révén, a különböző fatípus-meghatározások, a Föld változó mágneses terét felhasználó archeomágneses kormeghatározás, ételmaradványok vizsgálata, vagy a feltárt leletek pontos korának meghatározása a CM molekula segítségével atomfizikai kutatóintézetben. Az ilyen mértékű információs robbanás alapvetően változtatja meg a feldolgozás módszereit is, amelynek megfelelő kezelésére alaposan fel kellett készülnünk. Eddig pl. az összes ásatási csoport mintegy 400 tekercsnyi filmet fényképezett el. Ez több mint 14 000 felvételt jelent. A nyilvántartás és a felhasználás már nem lehetséges a korábbi hagyományos módszereinkkel. Nem is beszélve az archiválás és a minőség megtartásának nehézségeiről. Folyamatban van egy számítógépes labor kiépítése, amelyben a fotóanyagot számítógépen rögzítjük, digitalizáljuk, majd CD-ken tároljuk, ezzel biztosítva a kép minőségének megtartását, és a gyors kezelhetőséget. Szintén tervezzük az ásatáson készült rajzok digitalizálását is, amely nagyban megkönnyíti azok tárolását, feldolgozását és sokszorosítását is. A rajzok digitalizálása már kapcsolatban van egy egyszerűsített térinformatikai rendszer kialakításával, melynek az a lényege, hogy a számítógép segítségével az autópálya bármely szakaszáról lehívhatók a feltárt leletekről készült rajzok. Ehhez pedig hozzárendelhetők egy adatbáziskezelő rendszerbe bevitt szöveges adatok, amelyek végül is arra szolgálnak, hogy minden ásatási megfigyelést számítógépen rögzítsünk, ehhez csatoljuk a megfelelő képi és rajzos adatokat. A munkálatok felénél tartunk, fel kell tárnunk a még hátralévő régészeti lelőhelyeket. Az előzetes leletmentések befejeztével biztosan számolhatunk az építkezés során előkerülő új leletek felbukkanásával, ezek megmentését biztosítanunk kell. További - talán még a nyomvonal leletmentesítésénél is jelentősebb - feladat az építkezéshez megnyitandó homokbányák régészeti leletmentése. Ennek finanszírozására az összes érintett félnek (múzeum, közlekedési tárca, kulturális tárca, bányavállalkozó, bányakapitányság, az autópálya beruházója és kivitelezője) közösen kell keresni a megoldást. További fontos feladat a múzeum vezetése és a fenntartó megyei közgyűlés számára, hogy a rendkívüli mennyiségű leletanyag miatt előálló tárolási gondjainkat enyhítsék, ugyanis gyakorlatilag a múzeum tárolási kapacitása kimerült. Összességében elmondható, hogy a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága számára nem mindennapi szakmai lehetőségeket és kihívást jelent az autópálya ásatások végrehajtása. Amennyiben a feltárás feltételei a jövőben is biztosítottak lesznek, továbbá a múzeum, a beruházók és a kivitelezők viszonya az eddigiekhez hasonlóan jó lesz, akkor már csak jó időt, rengeteg energiát és kitartást kívánhatunk a siker érdekében. Ebben az esetben sikerülhet egy olyan programot végrehajtanunk, amely a száz éves megyei múzeumi szervezetnek nemcsak a legnagyobb beruházása lesz, de egyúttal a legszebb és legsikeresebb teljesítményei közé fog tartozni. ■ A Report on the Archaeological Excavations on the Csongrád County Section of the IW5 Motorway At least 132,000 m2 has to be excavated in barely four years. Based on the experience of past decades on the Ml, M3 and M0 motorways, the museums required a minimum 2-3 years in order to complete the preliminary examination. According to our contract, the sum at our disposal is to go to the excavation of 44 sites, with a combined area of 132,000 m2. The second important element of the contract is that - for the first time in Hungary - the museum will also undertake a complete ecological and ethnographical assessment of the route. In the meantime, due to expropriation delays and the scheduling of the motorway, we succeeded in modifying our contract deadline to 30 June 1909. Another reason is that the majority of excavation sites covered a much larger area than we had first reckoned on. Whereas towards the end of the year more than 100,000 nr had been excavated, this only affected around half of the 44 sites. One of the great advantages of the motorway construction is that it represents a research profile covering the entire length of the county. The other advantage is that it has opened up the possibility of examining huge areas, the like of which we have not seen before. For example, the excavation of the Sarmat-age settlement on the border of Kiskundorozsma now exceeds 400 metres, that is the area uncovered so far is around 2.5 hectares (25,000 m2). So far some 10 tons of finds have been taken from excavations, two to three times the total amount collected by all the county’s museums over the past century. Útban a múlt Szentes határában Szabó Géza - Vörös Gabriella A szentesiek nagy örömére 1998 márciusában kezdődött meg a 451. sz. út Szentest elkerülő szakaszának építése. Mi is várakozással készültünk arra, hogy a Közép-Tisza vidék régészeti lelőhelyekben egyik leggazdagabb területén mintegy 10 kilométer hosszú és 15-40 m széles ablakot vágjunk a múltba. Gondos terepbejárás, a legkülönbözőbb szempontú listák és költségvetések készítése, valamint előzetes egyeztetések, megállapodások sora következett. Az ásatásokra csak a nyomvonal építésének megkezdésével egyidőben kerülhetett sor, s a szerződés szerint július 31-ig a teljes nyomvonalat át kellett adni a kivitelezőnek. A március elején megkezdett földmunkák idején egymást érték a meglepetések: a szerződésben foglalt feltételek eltérő értelmezései, újabb lelőhelyek felbukkanása - melyek közül az egyik önmagában mintegy 8000 m2-rel nagyobb volt, mint azt a felszíni jelenségek alapján feltételezni lehetett. Az indulatokat talán csak az hűtötte le, hogy a leletmentéseket -10 °C-ban - gyakran hóesésben - végeztük... Az érdekkülönbség nem is anynyira a szükséges pénzek nagysága, hanem a feltárásra biztosított idő körül alakult ki, így sokszor mind a két fél arra kényszerült, hogy ugyanazon munkaterületen a régész spaknival, szikével és ecsettel bontsa, tisztítsa a sírokat, miközben az építők hatalmas teherautókkal és buldózerekkel építették körülötte az utat.