Magyar Múzeumok, 1999. 3. szám (Vol. 5.)
KIÁLLÍTÁSOK - Nagy Imre: A Vásárhelyi Őszi Tárlatok újabb korszaka
44 Mazzag István, Gaál József, Vojnich Erzsébet, Czakó István). A tárlat rendezési anomáliáinak kiküszöbölésére Pogány Gábor ebben az évben magára vállalta a kiállításrendezői feladatot is. Az eredmény egy még letisztultabb, még egyenletesebb és egységesebb színvonalú kiállítás lett, amely a 44. Őszi Tárlat Értékelő Bizottságát arra ösztönözte, hogy Pogány Gábor kurátori megbízatását az eddigi két év beszámításával öt évre meghosszabbítsa. Azt szabta feltételül, hogy az ötödik év leteltével, azaz 2000 decemberében, beszámolóban ismertesse az eltelt időszak tanulságait. Ezek után nem volt kérdéses, ki legyen a 45. Őszi Tárlat kurátora és rendezője 1998- ban. Pogány ismét élt a külön kurátori felkérés lehetőségével, s ezúttal tizenöt művész vállalta ezt a fajta részvételt, akik között csak Fekli Péter és Szotyori László festőművész volt újonnan felkért kiállító. Földi Péter egyébként a tárlatra beadott két festményével elnyerte a 45. Őszi Tárlat fődíját, a Tornyai-plakettet. A tárlat rendezője ismét a kurátor volt, s ezúttal még érdemesebb volt a Tornyai János Múzeum mindkét szintjének összes termét végigjárni-végiglátogatni, hiszen minden teremben tanulságos és izgalmas együttesben voltak kiállítva a zsűri által kiválogatott művek. Amennyiben a Vásárhelyi Őszi Tárlatok utóbbi három évének általános mérlegét kellene megvonni, akkor mindenekelőtt azt szükséges deklarálni, hogy ezek az éves kiállítások nem a „lóseggfestők“ gyülekezőhelyei. Természetesen a kiállítás mezőnyében jelen vannak - hisz nélkülük nem lehetne vásárhelyi tárlat - mindazok, akik a hagyományos alföldi festészeti témákból válogatják motívumaikat. Ezek a művészek elsősorban a Hódmezővásárhelyen élő festők közül kerülnek ki, mint Szalay Ferenc, Fejér Csaba, Fodor József Csikós András, Hézső Ferenc vagy Erdős Péter. Mellettük azonban olyan, az ország más pontjain élő művészeket is itt lehet megemlíteni, mint Vecsési Sándort, Giczy Jánost, Szurcsik Jánost, Égerházi Imrét vagy Bod Lászlót. A tárlaton jelenlévő másik erőteljes csoport az egykori gyulai művésztelep köré tömörülő alkotók köre: Balogh Gyula, Szakáll Ágnes, Székelyhídi Attila és Bodor Zoltán, akik a minuciózus pontossággal kimunkált realizmus elkötelezettjei. Mellettük helyet kapnak mindazok a kortárs ábrázoló, figuratív törekvések, amelyek mára kiszorultak a fővárosi kiállítóhelyekről. Ezek között az expresszív festői eljárásokat kedvelő, vagy szürrealisztikus, esetenként groteszk megoldásokat alkalmazó művészek éppúgy megtalálhatóak, mint a mai grafikai irányzatok vagy a szobrászat megújító törekvései. Itt kell mindenképpen kiemelni azt a tényt, hogy az utóbbi 3-4 év Őszi Tárlatain jelentkezett egy rendkívül erőteljes, magas felkészültségű, tehetséges, fiatal szobrásznemzedék. Olyan nevekre kell itt felhívnom a figyelmet, mint Kotormán Norbert, Nagy Attila, Szmrecsányi Boldizsár, Takács Máté, Czakó Rita, Taubert László vagy Raffay Dávid. Sokszor leírták már, hogy Vásárhely a figuratív, realista művészeti törekvések aziluma. Ezt az állítást oly módon lehetne pontosítani, hogy a Vásárhelyi Őszi Tárlatok a kortárs ábrázoló, figuratív, realista és verista törekvéseknek ma Magyarországon a legnagyobb hagyománnyal rendelkező évenkénti kiállítási lehetőséget biztosítják egy olyan művészeti (urambocsá', művészetpolitikai) közegben-környezetben, amikor ezek a törekvések semminemű elismertséget vagy szakmai visszhangot nem váltanak ki a műkritika és a szakmai sajtó körében. Ezek után egy múzeumi szakmai lapban joggal lehetne feltenni a kérdést, hogy mi indokolja a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum ily nagymértékű elkötelezettségét egy kortárs képzőművészeti kiállítás mellett? Erre a válasz röviden ennyi: a hagyomány! Az eltelt negyvenöt év kötelez bennünket arra, hogy életben tartsuk a tárlatot. Az eltelt több mint négy évtized ezt a kötelezettséget rója művészekre, kurátorra, szervezőkre egyaránt, s ennek a hagyománynak a jövő évezredre való átvitele kell legyen közös feladatunk. Amint az idei Előkészítő Bizottság ülésén megfogalmazódott: 2003-ban, az 50. Az Őszi Tárlat anyagát Budapesten is be kell mutatni, hogy egyszer s mindenkorra tisztázódjék Vásárhely művészettörténeti súlya és szerepe. A IVew Period of the Vásárhely Autumn Exhibition There was a characteristic change in the history of the Vásárhely Autumn Exhibition in 1996. In the person of Gábor Pogány a curator responsible for the exhibition was commissioned who had changed the list of the names of artists invited to exhibit. lie asked artists to show their works who had never taken part till then. A debate concerning the changes was carried on in the art magazines and newspapers. The next year however the same solution was followed by inviting new artist again. The result was an even more clear-cut and characteristic exhibition with a very high level of works. Traditions of the exhibition are still the main purpose to follow and among the artists exhibiting can be found painters living Hódmezővásárhely, members of the former art colony in the city of Gyula as well - ail the painters following figurative painting traditions have taken part by now. More than four decades prove that the tradition of the exhibition should be continued and in the year of 2000 the 50th exhibition would be organised. Pásztor Gábor: Önarckép Gábor Pásztor: Self portrait Szmrecsányi Boldizsár: Jó pásztor Boldizsár Szmercsányi: Good Sepherd Vojnich Erzsébet: Szentély Erzsébet Vojnich: Shrine