Magyar Múzeumok, 1999. 3. szám (Vol. 5.)

KIÁLLÍTÁSOK - F. Dózsa Katalin: Egy rendhagyó kiállítás-sorozat a Millenniumi Földalattin

KIÁLLÍTÁSOK Egy rendhagyó kiállítás-sorozat a Millenniumi Földalattin • Dózsa Katalin A Budapesti Történeti Múzeum 1996-ban „kiment a közönséghez”, s a millenniumi kis földalattin rendezett kiállítást. A helyszínt erre az alkalomra a BKV térítésmentesen bo­csátotta rendelkezésre azért, hogy­ részt ve­gyen a millecentenárium megünneplésében. Az érdeklődő, várakozó utasok a 11 állomá­son az elmúlt 11 évszázad kultúrájával, tör­ténelmével ismerkedhettek meg a 92 para­vánon és vitrinekben elhelyezett több mint 250 fénykép és festményreprodukció, térké­pek és műtárgymásolatok megtekintésekor. A magyarázó szövegek és tárgyfeliratok ma­gyar és angol nyelven készültek. Az első pillanatban meghökkentő, rendha­gyó ötlet Schiffer János főpolgármester-he­lyettesé volt. Nem csupán az, hogy a műem­lék földalatti peronjaira készítsünk kiállítást, de a 11 állomás - 11 évszázad rímeltetése is. A BKV gondos gazda módjára felügyelte mun­kánkat, mert nem kívánta a műemléki felújí­tás eleganciáját az állomásokon oda nem illő reklámokkal, csiricsáré megoldásokkal ron­tani. Hasonló félelmei voltak a városvédők­nek is, amelyeket végül sikerült eloszlatni. Néhány hónappal később Bécsben jártam, s az egyik metróállomáson egy tabló-kiállítást fedeztem fel. Természetesen nem merném állítani, hogy a mi kezdeményezésünket vet­ték át, de hogy a bécsi megoldás a modern állomáson és modern tablókkal a szó szoros értelmében „vásáribb“ volt, azt igen. A siker titka nálunk valószínűleg az, hogy bizonyos mértékig sikerült múzeumi hangulatot terem­teni. A feladat szokatlan és egyedi volt, hi­szen nem múzeumi körülmények közé szánt, mégis muzeológusi metodikával készült kiál­lítás készült. Ez egyrészt azt jelentette, hogy eredeti műtárgyat, ábrázolást (metszet, fest­mény) a nem megfelelő kiállítási feltételek miatt nem használhattunk, csak igényes má­solatokat. A nézőnek azonban éreznie kellett, hogy nem vásári jellegű dekorációt, hanem tudományos és esztétikai szempontból szín­vonalas bemutatót tekinthet meg. Figyelem­be kellett vennünk ugyanakkor, hogy a pero­non tartózkodók nem tudatos látogatók, csak várakozás közben nézegetik a kiállítást, amelynek a mozgó járműből kitekintve is fi­gyelemfelhívónak kell lennie. Úgy kellett megtervezni az egyes állomá­sokon bemutatott anyagot és információt, hogy önállóan is megállják a helyüket, de folytatólagosak is legyenek. Egy-egy állomás azonos korszakkal foglalkozott, de egyszerre mindkét oldalt a nézők nem láthatták. Továb­bá, bár a kiállítás kronologikus sorrendben folytatódott a földalatti haladási irányában, az egyes megállók anyagainak önmagukban is kerek egészeknek kellett lenniük, hiszen lehet, hogy az utasok csak egy állomást te­kintenek meg. A külföldi látogatók számára a szöveget nem csupán lefordíttattuk angol nyelvre, de a megfogalmazásban is bizonyos mértékig tekintettel voltunk arra, hogy a magyar tör­ténelem egyes eseményeit, amelyek a hazai közönség számára magától értetődőek (pl. tatárjárás, kiegyezés, stb.) a külföldiek szá­mára jobban meg kell magyarázni. Fontos szempont volt az is, hogy­ az állo­mások túlnyomó része műemléki jellegű, ép­pen ezért nem falra szerelhető, csak szaba­don mozgatott installációval lehet dolgozni, amely esztétikailag illeszkedik az állomások megjelenéséhez. Piros Tibor grafikusművész az állomások tölgyfa bútoraival azonos kivi­telű paravánrendszert tervezett, amelyet he­lyenként vitrinnel egészített ki. A tablókat a BKV szakembereivel közösen helyeztük el, hi­szen nem egy szabad térbe, hanem komoly műszaki feladatot teljesítő munkahelyre ke­rültek. Magától értetődően a múzeumi funk­ció nem akadályozhatta az alaptevékenysé­get. Volt olyan állomás, pl. a Vörösmarty tér, ahol síkban is alig tudtunk elhelyezni tabló­kat, míg a Deák téren vagy a Hősök terén pa­­ravánszerűen, zeg-zugba állítva 6 tábla is ké­nyelmesen elfért, s a vitrin is beépíthető volt. A Vörösmarty tér-Mexikói út irányában Pest, a Mexikói út és a Vörösmarty tér között Buda és Óbuda történetét mutattuk be a honfoglalástól napjainkig, a két oldal között a járművek és a sínpár a Dunát jelképezte. Az egyes történeti korszakok összefoglaló szövegeiben külön ismertettük 1873-ig Pest és Buda fejlődését. A három város egyesülé­se után már mindkét oldalon azonos tartal­mú szöveget helyeztünk el, ezzel is érzékel­tetve, hogy a főváros történelme az egyesü­lés után közös. A kiállítás vezérelveinek kialakításában rendkívül aktívan vett részt, az anyag közép­kori részét írta és összeállította Irásné Melis Katalin. Az újkori rész anyaggyűjtésében Létay Miklós működött közre. A paravánokat Erdélyi Károly művészeti vállalkozása kivite­lezte. A kiállítást 1996-ban a Budapesti Búcsú alkalmával az „ötletgazda” Schiffer János nyitotta meg az egyes korszakokat felidéző játékos műsor keretében, amelyet a főváros megbízásából a Tavaszi Fesztivál Iroda ren­dezett. A BKV rendelkezésre bocsátotta régi, millenniumi kocsiját. Ezen szállította a meg­nyitó vendégeit egyik állomásról a másikra. A rendhagyó tárlat kezdettől fogva sok ér­deklődőt vonzott. Sokan nem csupán utazó­ként, de látogatóként is végigjárták az állo­másokat az anyag megismerése érdekében. A BTM Vármúzeuma látogatóinak száma érezhetően emelkedett a szokatlan reklám hatására. Ezért, az eredeti tervektől eltérően nem távolítottuk el a paravánokat 1997 szeptemberében, hanem a BKV-val közös A „Budapest ezer éve“ című kiállítás részlete az Opera-állomáson Detail of the exhibition „Thousand Years of Budapest“, Opera Underground Station Fotó: Szalatnyay Judit 41

Next