Magyar Múzeumok, 2000. 1. szám (Vol. 6.)

KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Selmeczi Kovács Attila: Magyar Iparművészet [Folyóiratismertetés]

háztörténeti Múzeum és Intézet létrejöttének körülményeit Király Nina, szcenikai gyűjte­­ményét Turnai Tímea, bábgyűjteményét pe­dig Mészáros Emőke tárja az érdeklődők elé. A népi bábjátékokról Szacsvay Éva írása ad ízelítőt a Néprajzi Múzeum tárgyai segítségé­vel. A textilművesség tematikájú (1994/4) számban szintén nagy teret kapott a múzeu­mi anyag: elsőként Gáborján Alice a cifraszűr színe változását, a színesből mindinkább egyszínűvé válást követi nyomon a Néprajzi Múzeum cifraszűreinek elemzésével. Lacko­­vits Emőke a pápai Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményében található XVII-XVIII. századi úrasztali arany­­hímzéses kendőket veszi számba. E Dózsa Katalin az erdélyi Fogaras templomá­ban őrzött Árva Bethlen Kata szó­széktakaróját és úrasztali té­rítőjét ismerteti, melyek 1720-1730 között készül­tek. A kékfestésről és a régi szőnyegek gyűjtéséről is ol­vashatunk rövid áttekintést majd az Iparművészeti Mú­zeumban rendezett nagysi­kerű kiállításról Magyar hagyomá­nyok az öltözködésben címmel ad ta­nulságos beszámolót Tóth Márta. A ke­­rámiaművességet tárgyaló szám (1994/5) szintén néprajzi cikkel indul. István Erzsébet a Néprajzi Múzeum 23 ezer darabos kerá­miagyűjteményét ismerteti, a legszebb ólommázas díszkerámiákból nyújtott válo­gatással illusztrálva. Vadász Erzsébet egy XVIII. század eleji babán fűszertartó tárgy­­elemzését végzi el az Iparművészeti Múze­um anyagából. A Róth Miksa-gyűjteményről Varga Vera tollából olvashatunk gazdagon il­lusztrált beszámolót. A Zsolnay családot K­lázs Éva mutatja be, a herendi porcelánról Schrammel Imre fogalmaz meg figyelemre méltó gondolatokat; az Iparművészeti Múze­um modern magyar kerámiagyűjteményét Csenkey Éva ismerteti. Az 1994. év utolsó, karácsonyi száma stílusosan a szakrális mű­vészetnek szenteli egész terjedelmét. Dávid Kata ünnepköszöntő bevezető tanulmányát az egyházi gyűjtemények legszebb liturgikus tárgyai illusztrálják. Dankó László kalocsai érsek az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ feladatait, Tenke Sándor az Orszá­gos Református Gyűjteményi Tanács tevé­kenységét ismerteti. Fogarasi Zsuzsa a Dunamelléki Református Egyházkerület Rá­day Gyűjteményének létrejöttéről és műkö­déséről ad képet. Lovag Zsuzsa az egyházak tulajdonában lévő műkincsek védettségének hiányát veti fel, sürgetve a felmérés szüksé­gességét. Szacsvay Éva a Néprajzi Múzeum Egyház­gyűjteményében őrzött egyik sajátos tárgyféleséget, a Mária-házat, a népi vallá­sosság jellegzetes megnyilvánulását elemzi. Az 1995-ös évfolyam egyes számai szin­tén tematikus tartartalomra törekednek, azonban már nem az egyes művészeti ágaza­tok szerint, hanem a valamiképpen megra­gadható tevékenységhez igazodva. Ennek je­gyében fogalmazódott meg a műgyűjtés té­maköre (1995/1), mely számot Hofer Tamás Hétköznapi gyűjteményeink című cikke indít­ja a magángyűjteményekről, néprajzi tájhá­zakról, majd a gondolatsort találóan egészíti ki a Néprajzi Múzeumba ekkor bekerült alföl­di népi bútorgyűjtemény, a Langfelder­­hagyaték ismertetése Györgyi Erzsébet meg­fogalmazásában. Vámos-Lovay Zsuzsanna az Iparművészeti Múzeum gyűjtőtevékenységét, Pusztai László pedig a Magyar Építészeti Mú­zeum iparművészeti gyűjteményét ismerteti. Ráday Gedeon könyv- és műgyűjteményének XVIII. századi anyagát elemzi Koós Judit. Az alkotóműhelyekről (1995/2) és az ipari for­matervezésről (1995/3) szóló számok nem tartalmaznak múzeumi vonatkozású anyagot, viszont a szimpóziumok témakört megjelölő számban (1995/4) az élő népművészettel kap­csolatban több írás látott napvilágot: Péterffy László a 20 éves Velemi Stúdió népművésze­ti eredményeit ismerteti. Beszprémi Katalin a Népművészeti Intézet feladatait veszi számba a népművészeti kiállítások és a mesterségek ünnepe kapcsán. Bánszky Pál pedig a Bács- Kiskun megyei népművészeket mutatja be. Az utolsó összevont szám (1995/5-6) a játék témakörét választotta programjául, aminek kapcsán Kriston Vízi József igazgató tollából alapos ismertetést olvashatunk a Szórakaté­­nusz Játékmúzeum­ és Műhelyről. Halász Pé­ter a székelyföldi játékokról nyújt tömör is­mertetést. Szentiványi Tibor a Kiss Áron Ma­gyar Játék Társaság tevékenységét foglalja össze, Kalmár Ágnes száz esztendő magyar iparművészeti játékszereit veszi számba, majd a magyarországi babák készítésének történetével ismerteti meg az olvasót. A játék lélektani és társadalmi szerepéről Lázár Ka­talin osztja meg velünk gondolata­it. A Néprajzi Múzeum játékgyűj­teményének gazdag anyagát Györgyi Erzsébet mutatja be. A nemezjátékok és rongyba­bák készítésének műhelytitká­ba a kecskeméti játékmúzeum két munkatársa, Nagy Mari és Vidák István avatja be az olvasót. Végezetül ennek a számnak könyvismertetései között ta­lálkozhatunk Dercsényi Balázsnak a MAGYAR MÚZEUMOK ekkor indult első számáról adott részletes beszámolójával. A harmadik évfolyamtól megújult külsővel és rovatokat érvényesítő változatos tarta­lommal jelenik meg a folyóirat, áttérve az évenkénti négy számra, a TANDEM Grafikai Stúdió kivitelezésében. Az 1996/1. szám Ér­tékmentés rovatában két múzeum is bemu­tatkozik: a Textil- és Textilruházati Ipartörté­neti Múzeumot Endrei Walter, az Országos Műszaki Múzeumot Vámos Éva és Szabad­­váry Ferenc ismerteti. A Kiállítás rovatban rövid beszámoló tájékoztat a Magyar Nem­zeti Múzeum millecentenáris kiállításairól, a Fórum rovatban pedig a készülő múzeumi törvényről esik szó. A következő szám (1996/2) szintén múzeumi témával kezdő­dik: Mikor lesz látható Déri György néprajzi gyűjteménye? címmel . Szatmári Ibolya, a debreceni múzeum igazgatóhelyettese ad számot a gazdag anyagról, ami a millecente­­nárium évében időszaki kiállításon került a nagyközönség elé. Vida Mária a patikamúze­umokat és műemlék patikákat sorakoztatja fel. A kiállítások sorában az Iparművészeti Múzeumban rendezett A porcelán­művészet európai klasszikusai című kiállításról ad részletes beszámolót Kovács József, a He­rendi Porcelánmanufaktúra igazgatója. Az 1996/3. millecentenáriumi szám tar­talmilag eltér az előzőektől, a szerkesztőség ebben a reprezentatív és terjedelmesebb (84 oldalas) számban a magyar iparművészet ezeregyszáz évet átfogó remekműveit, egye­temesen kiemelkedő értékeit kívánta időren­di sorban számbavenni és felmutatni. Ennek okán aránylag szűkös terjedelmű szöveggel, Palástkapocs magyar Anjou-címerrel, 1308 Mantle clasp with the coat-of-arms of the Anjou kings, c. 1308 Műtárgy a Magyar Iparművészet 1996/3. millecentenáriumi számából

Next