Magyar Múzeumok, 2000. 1. szám (Vol. 6.)
KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Selmeczi Kovács Attila: Magyar Iparművészet [Folyóiratismertetés]
háztörténeti Múzeum és Intézet létrejöttének körülményeit Király Nina, szcenikai gyűjteményét Turnai Tímea, bábgyűjteményét pedig Mészáros Emőke tárja az érdeklődők elé. A népi bábjátékokról Szacsvay Éva írása ad ízelítőt a Néprajzi Múzeum tárgyai segítségével. A textilművesség tematikájú (1994/4) számban szintén nagy teret kapott a múzeumi anyag: elsőként Gáborján Alice a cifraszűr színe változását, a színesből mindinkább egyszínűvé válást követi nyomon a Néprajzi Múzeum cifraszűreinek elemzésével. Lackovits Emőke a pápai Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményében található XVII-XVIII. századi úrasztali aranyhímzéses kendőket veszi számba. E Dózsa Katalin az erdélyi Fogaras templomában őrzött Árva Bethlen Kata szószéktakaróját és úrasztali térítőjét ismerteti, melyek 1720-1730 között készültek. A kékfestésről és a régi szőnyegek gyűjtéséről is olvashatunk rövid áttekintést majd az Iparművészeti Múzeumban rendezett nagysikerű kiállításról Magyar hagyományok az öltözködésben címmel ad tanulságos beszámolót Tóth Márta. A kerámiaművességet tárgyaló szám (1994/5) szintén néprajzi cikkel indul. István Erzsébet a Néprajzi Múzeum 23 ezer darabos kerámiagyűjteményét ismerteti, a legszebb ólommázas díszkerámiákból nyújtott válogatással illusztrálva. Vadász Erzsébet egy XVIII. század eleji babán fűszertartó tárgyelemzését végzi el az Iparművészeti Múzeum anyagából. A Róth Miksa-gyűjteményről Varga Vera tollából olvashatunk gazdagon illusztrált beszámolót. A Zsolnay családot Klázs Éva mutatja be, a herendi porcelánról Schrammel Imre fogalmaz meg figyelemre méltó gondolatokat; az Iparművészeti Múzeum modern magyar kerámiagyűjteményét Csenkey Éva ismerteti. Az 1994. év utolsó, karácsonyi száma stílusosan a szakrális művészetnek szenteli egész terjedelmét. Dávid Kata ünnepköszöntő bevezető tanulmányát az egyházi gyűjtemények legszebb liturgikus tárgyai illusztrálják. Dankó László kalocsai érsek az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ feladatait, Tenke Sándor az Országos Református Gyűjteményi Tanács tevékenységét ismerteti. Fogarasi Zsuzsa a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményének létrejöttéről és működéséről ad képet. Lovag Zsuzsa az egyházak tulajdonában lévő műkincsek védettségének hiányát veti fel, sürgetve a felmérés szükségességét. Szacsvay Éva a Néprajzi Múzeum Egyházgyűjteményében őrzött egyik sajátos tárgyféleséget, a Mária-házat, a népi vallásosság jellegzetes megnyilvánulását elemzi. Az 1995-ös évfolyam egyes számai szintén tematikus tartartalomra törekednek, azonban már nem az egyes művészeti ágazatok szerint, hanem a valamiképpen megragadható tevékenységhez igazodva. Ennek jegyében fogalmazódott meg a műgyűjtés témaköre (1995/1), mely számot Hofer Tamás Hétköznapi gyűjteményeink című cikke indítja a magángyűjteményekről, néprajzi tájházakról, majd a gondolatsort találóan egészíti ki a Néprajzi Múzeumba ekkor bekerült alföldi népi bútorgyűjtemény, a Langfelderhagyaték ismertetése Györgyi Erzsébet megfogalmazásában. Vámos-Lovay Zsuzsanna az Iparművészeti Múzeum gyűjtőtevékenységét, Pusztai László pedig a Magyar Építészeti Múzeum iparművészeti gyűjteményét ismerteti. Ráday Gedeon könyv- és műgyűjteményének XVIII. századi anyagát elemzi Koós Judit. Az alkotóműhelyekről (1995/2) és az ipari formatervezésről (1995/3) szóló számok nem tartalmaznak múzeumi vonatkozású anyagot, viszont a szimpóziumok témakört megjelölő számban (1995/4) az élő népművészettel kapcsolatban több írás látott napvilágot: Péterffy László a 20 éves Velemi Stúdió népművészeti eredményeit ismerteti. Beszprémi Katalin a Népművészeti Intézet feladatait veszi számba a népművészeti kiállítások és a mesterségek ünnepe kapcsán. Bánszky Pál pedig a Bács- Kiskun megyei népművészeket mutatja be. Az utolsó összevont szám (1995/5-6) a játék témakörét választotta programjául, aminek kapcsán Kriston Vízi József igazgató tollából alapos ismertetést olvashatunk a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhelyről. Halász Péter a székelyföldi játékokról nyújt tömör ismertetést. Szentiványi Tibor a Kiss Áron Magyar Játék Társaság tevékenységét foglalja össze, Kalmár Ágnes száz esztendő magyar iparművészeti játékszereit veszi számba, majd a magyarországi babák készítésének történetével ismerteti meg az olvasót. A játék lélektani és társadalmi szerepéről Lázár Katalin osztja meg velünk gondolatait. A Néprajzi Múzeum játékgyűjteményének gazdag anyagát Györgyi Erzsébet mutatja be. A nemezjátékok és rongybabák készítésének műhelytitkába a kecskeméti játékmúzeum két munkatársa, Nagy Mari és Vidák István avatja be az olvasót. Végezetül ennek a számnak könyvismertetései között találkozhatunk Dercsényi Balázsnak a MAGYAR MÚZEUMOK ekkor indult első számáról adott részletes beszámolójával. A harmadik évfolyamtól megújult külsővel és rovatokat érvényesítő változatos tartalommal jelenik meg a folyóirat, áttérve az évenkénti négy számra, a TANDEM Grafikai Stúdió kivitelezésében. Az 1996/1. szám Értékmentés rovatában két múzeum is bemutatkozik: a Textil- és Textilruházati Ipartörténeti Múzeumot Endrei Walter, az Országos Műszaki Múzeumot Vámos Éva és Szabadváry Ferenc ismerteti. A Kiállítás rovatban rövid beszámoló tájékoztat a Magyar Nemzeti Múzeum millecentenáris kiállításairól, a Fórum rovatban pedig a készülő múzeumi törvényről esik szó. A következő szám (1996/2) szintén múzeumi témával kezdődik: Mikor lesz látható Déri György néprajzi gyűjteménye? címmel . Szatmári Ibolya, a debreceni múzeum igazgatóhelyettese ad számot a gazdag anyagról, ami a millecentenárium évében időszaki kiállításon került a nagyközönség elé. Vida Mária a patikamúzeumokat és műemlék patikákat sorakoztatja fel. A kiállítások sorában az Iparművészeti Múzeumban rendezett A porcelánművészet európai klasszikusai című kiállításról ad részletes beszámolót Kovács József, a Herendi Porcelánmanufaktúra igazgatója. Az 1996/3. millecentenáriumi szám tartalmilag eltér az előzőektől, a szerkesztőség ebben a reprezentatív és terjedelmesebb (84 oldalas) számban a magyar iparművészet ezeregyszáz évet átfogó remekműveit, egyetemesen kiemelkedő értékeit kívánta időrendi sorban számbavenni és felmutatni. Ennek okán aránylag szűkös terjedelmű szöveggel, Palástkapocs magyar Anjou-címerrel, 1308 Mantle clasp with the coat-of-arms of the Anjou kings, c. 1308 Műtárgy a Magyar Iparművészet 1996/3. millecentenáriumi számából