Magyar Múzeumok, 2000. 3. szám (Vol. 6.)

SZÁMVETÉS - Deme Péter: "Az év múzeuma 1999" pályázatról - Kincses Katalin Mária: Hadtörténeti Múzeum

SZÁMVETÉS Kiállításokhoz kapcsolódó publikációs tevékenység Örvendetes, hogy olyan összefoglaló mun­kák megjelentetésére is sor kerülhetett 1999-ben, melyek évek óta tartó szervezett, összefogott és koncepciózus tudományos kutatómunka eredményeképpen láthattak napvilágot. Az említett 1848-49-es katalóguson kívül, melynek összeállításában múzeumunk teljes munkatársi gárdája részt vett, a Frankfurti Könyvvásáron mutattuk be a B. Kalovszky Györgyi szerkesztésében elkészült, múzeu­munk gyűjteményeit szemléltető CD-ROM kiadványt. Itt jelent meg először a Ságvári György által készített Nagy huszárkönyv című monográfia német nyelvű változata. Ugyancsak intézményünk teljes munkatársi gárdája vett részt a Magyarország az első világháborúban" című lexikon szócikkeinek megírásában, amely a sokszempontú anyag­­gyűjtésnek köszönhetően a korábbi, hasonló kiadványokhoz képest nemcsak adatgaz­dagságban, hanem szemléletmódjában is alapvetően újat tud mondani a témakört kutatók és a nagyközönség számára. Meg­született az 1848-49-es forradalom és sza­badságharc kitüntetéseit feldolgozó mono­gráfia is Hű vitézségért címmel Makai Ágnes tollából. A Plakát- és Aprónyomtatványtár, valamint a Kéziratos Emlékanyag-gyűjte­­mény 1848-49-es és 1849-54-es állagjegy­zékei, a gyűjtemény-feldolgozás fontos állomásai, megjelenés alatt állanak. Évtizedes kihagyás után sajtó alá kerül a Hadtörténeti Múzeum 3. számú Értesítője Szoleczky Emese és Kincses Katalin szer­kesztésében, munkatársaink tudományos publikációit tartalmazza, és 2000 őszén lát napvilágot. A látogatókért Sokféle programot kínált a Hadtörténeti Múzeum 1999-ben is látogatói számára. A tár­latvezetéseken és rendszeres múzeumi fog­lalkozásokon kívül e téren kiemelhetők a gyer­mekeknek szervezett történelmi műsorok, vetélkedők, a Budavári Nyár kulturális prog­ramjai minden korosztály számára, és az igen népszerű kézműves gyermekfoglalkozások. Nagy büszkeséggel tölt el bennünket, hogy munkatársaink 1999-ben a magyarországi intézmények között elsőként, a mozgás­­sérült gyermekekért végzett segítő munká­jukért és odafigyelésükért elnyerték a Zsótér Pál díjat. Nemzetközi kapcsolatok: ’’Hazatérő - hazatért gyűjtemények’’ A kiállítások kapcsán már említett ha­gyományosan jó romániai, szicíliai, szlovéni­ai együttműködés mellett két irányban sike­rült igen jelentős, össznemzeti szempontból is kiemelkedő fontosságú megállapodást kötni. Az egyik közülük annak az évek óta tartó tárgyalássorozatnak az eredménye, amely a II. világháború idején Szovjetunióba szállí­tott értékeink hazahozatalának, valamint a magyar vonatkozású, a volt Szovjetunió területén fellelhető hadtörténelmi vonatko­zású emlékek felkutatásának és hazaszál­lításának érdekében folyt. Együttműködve a Restitúciós Bizottsággal közös kiállítás nyíl­hatott meg (végül 2000 márciusában) a Moszkvai Fegyveres Erők Múzeumában. A ’45-ös magyar katonai emigráció Kanadában két ismert hadtörténelmi gyűj­teményt hozott létre: Oshawa városában a repülős emlékeket gyűjtő Magyar Aero Múze­umot, Torontóban pedig a Magyar Királyi Fegyveres Erők Múzeumát. Az oshawai múzeum anyaga 1992-ben, a torontói 1999 tav­aszán került haza Magyarországra, utób­bi a Nemzeti Kulturális Alapprogram tá­mogatásával, a külföldön lévő kulturális értékek repatriálására létrehozott Ithaka program keretében. E gyűjtemények muze­álisan legértékesebb részéből, továbbá a németországi Ingolstadtból 1994-ben haza­került Ludovika Múzeum, valamint kisebb emigrációs emlékanyagok (Szent Borbála Tüzér Múzeum - Sao Paolo, továbbá Besz­­terczey Ákos, Kovách György ezredes, Ba­logh Ernő és Szent-Iványi Józsefné gyűj­teményi anyaga) tárgyi és írásos emlékeiből készítettük el 1999 folyamán és 2000 elején azt a kiállításunkat, amelyet májusban nyithattunk meg. Hagyományápolás Szólnunk kell múzeumunk hagyományápoló tevékenységéről, melynek folyamatosságát, kiemelt jelentőségét igen nagymértékben segíti a S­­adimúzeum Alapítvány. Az alapítvány múzeumunk alapítója és igazgatója, Aggházy Kamil (1882-1954) em­lékére, a Hadtörténeti Múzeum pártfo­­golására és erkölcsi, szellemi, anyagi támo­gatására jött létre. E szervezet révén vált tradícióvá a múzeum születésnapjának (no­vember 16.) megünneplése, amely az utóbbi években kiállításmegnyitással, emléktábla avatással kapcsolódik egybe. Külön öröm, hogy ezekre a rendezvényekre idős, nyugdí­jas kollégáink is szívesen eljönnek, sőt, elhunyt munkatársaink családtagjai is szá­mon tartják és megtisztelik jelenlétükkel rendezvényeinket. A „hadihely-kegyelet” - ahogyan a Mú­zeum alapításakor eleink nevezték - mindig jelentős szerepet és hangsúlyt kapott intézményünk kapcsolatrendszerében. A tra­díciókhoz való visszatérést szintén a 90-es évek jelentették. Az egykori katonai alakula­tok, tanintézetek emléktáblái megszaporod­tak a múzeumi udvar falán. Mintegy 40 éves szünet után újra hagyo­mánnyá vált nálunk a gyertyagyújtás az ele­settekért. A Hentzi-emlékhely felújítási mun­kálataiban, illetve ennek dokumentációs előkészítésében a Hadimúzeum Alapítvány szervezésében múzeumunk munkatársai szintén részt vettek. Az 1995-ben felállított Przemyál-emlékművet 1999-ben is megko­szorúztuk. Kollégáink igen fontosnak tartják a hagyo­mányápolás azon tradíciójának életben tartását, amely háborús történelmi esemé­nyeinkhez kötődik: ’48-as, I. világháborús, II. világháborús ünnepségeken ünnepi beszé­dek megtartásával, koszorúzással, hadi­játékok szervezésével, patronálásával, a különböző hagyományőrző egyesületek munkájának támogatásával. Ennek igen szép Központi Halottak napi gyertyagyújtás a Múzeum díszudvarán, 1999. november 1-én The central commemoration of All Saints' Day in the Court of Honour of the museum, 1st of November 1999. 31

Next