Magyar Múzeumok, 2000. 3. szám (Vol. 6.)
SZÁMVETÉS - Deme Péter: "Az év múzeuma 1999" pályázatról - Kincses Katalin Mária: Hadtörténeti Múzeum
SZÁMVETÉS Kiállításokhoz kapcsolódó publikációs tevékenység Örvendetes, hogy olyan összefoglaló munkák megjelentetésére is sor kerülhetett 1999-ben, melyek évek óta tartó szervezett, összefogott és koncepciózus tudományos kutatómunka eredményeképpen láthattak napvilágot. Az említett 1848-49-es katalóguson kívül, melynek összeállításában múzeumunk teljes munkatársi gárdája részt vett, a Frankfurti Könyvvásáron mutattuk be a B. Kalovszky Györgyi szerkesztésében elkészült, múzeumunk gyűjteményeit szemléltető CD-ROM kiadványt. Itt jelent meg először a Ságvári György által készített Nagy huszárkönyv című monográfia német nyelvű változata. Ugyancsak intézményünk teljes munkatársi gárdája vett részt a Magyarország az első világháborúban" című lexikon szócikkeinek megírásában, amely a sokszempontú anyaggyűjtésnek köszönhetően a korábbi, hasonló kiadványokhoz képest nemcsak adatgazdagságban, hanem szemléletmódjában is alapvetően újat tud mondani a témakört kutatók és a nagyközönség számára. Megszületett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitüntetéseit feldolgozó monográfia is Hű vitézségért címmel Makai Ágnes tollából. A Plakát- és Aprónyomtatványtár, valamint a Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 1848-49-es és 1849-54-es állagjegyzékei, a gyűjtemény-feldolgozás fontos állomásai, megjelenés alatt állanak. Évtizedes kihagyás után sajtó alá kerül a Hadtörténeti Múzeum 3. számú Értesítője Szoleczky Emese és Kincses Katalin szerkesztésében, munkatársaink tudományos publikációit tartalmazza, és 2000 őszén lát napvilágot. A látogatókért Sokféle programot kínált a Hadtörténeti Múzeum 1999-ben is látogatói számára. A tárlatvezetéseken és rendszeres múzeumi foglalkozásokon kívül e téren kiemelhetők a gyermekeknek szervezett történelmi műsorok, vetélkedők, a Budavári Nyár kulturális programjai minden korosztály számára, és az igen népszerű kézműves gyermekfoglalkozások. Nagy büszkeséggel tölt el bennünket, hogy munkatársaink 1999-ben a magyarországi intézmények között elsőként, a mozgássérült gyermekekért végzett segítő munkájukért és odafigyelésükért elnyerték a Zsótér Pál díjat. Nemzetközi kapcsolatok: ’’Hazatérő - hazatért gyűjtemények’’ A kiállítások kapcsán már említett hagyományosan jó romániai, szicíliai, szlovéniai együttműködés mellett két irányban sikerült igen jelentős, össznemzeti szempontból is kiemelkedő fontosságú megállapodást kötni. Az egyik közülük annak az évek óta tartó tárgyalássorozatnak az eredménye, amely a II. világháború idején Szovjetunióba szállított értékeink hazahozatalának, valamint a magyar vonatkozású, a volt Szovjetunió területén fellelhető hadtörténelmi vonatkozású emlékek felkutatásának és hazaszállításának érdekében folyt. Együttműködve a Restitúciós Bizottsággal közös kiállítás nyílhatott meg (végül 2000 márciusában) a Moszkvai Fegyveres Erők Múzeumában. A ’45-ös magyar katonai emigráció Kanadában két ismert hadtörténelmi gyűjteményt hozott létre: Oshawa városában a repülős emlékeket gyűjtő Magyar Aero Múzeumot, Torontóban pedig a Magyar Királyi Fegyveres Erők Múzeumát. Az oshawai múzeum anyaga 1992-ben, a torontói 1999 tavaszán került haza Magyarországra, utóbbi a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával, a külföldön lévő kulturális értékek repatriálására létrehozott Ithaka program keretében. E gyűjtemények muzeálisan legértékesebb részéből, továbbá a németországi Ingolstadtból 1994-ben hazakerült Ludovika Múzeum, valamint kisebb emigrációs emlékanyagok (Szent Borbála Tüzér Múzeum - Sao Paolo, továbbá Beszterczey Ákos, Kovách György ezredes, Balogh Ernő és Szent-Iványi Józsefné gyűjteményi anyaga) tárgyi és írásos emlékeiből készítettük el 1999 folyamán és 2000 elején azt a kiállításunkat, amelyet májusban nyithattunk meg. Hagyományápolás Szólnunk kell múzeumunk hagyományápoló tevékenységéről, melynek folyamatosságát, kiemelt jelentőségét igen nagymértékben segíti a Sadimúzeum Alapítvány. Az alapítvány múzeumunk alapítója és igazgatója, Aggházy Kamil (1882-1954) emlékére, a Hadtörténeti Múzeum pártfogolására és erkölcsi, szellemi, anyagi támogatására jött létre. E szervezet révén vált tradícióvá a múzeum születésnapjának (november 16.) megünneplése, amely az utóbbi években kiállításmegnyitással, emléktábla avatással kapcsolódik egybe. Külön öröm, hogy ezekre a rendezvényekre idős, nyugdíjas kollégáink is szívesen eljönnek, sőt, elhunyt munkatársaink családtagjai is számon tartják és megtisztelik jelenlétükkel rendezvényeinket. A „hadihely-kegyelet” - ahogyan a Múzeum alapításakor eleink nevezték - mindig jelentős szerepet és hangsúlyt kapott intézményünk kapcsolatrendszerében. A tradíciókhoz való visszatérést szintén a 90-es évek jelentették. Az egykori katonai alakulatok, tanintézetek emléktáblái megszaporodtak a múzeumi udvar falán. Mintegy 40 éves szünet után újra hagyománnyá vált nálunk a gyertyagyújtás az elesettekért. A Hentzi-emlékhely felújítási munkálataiban, illetve ennek dokumentációs előkészítésében a Hadimúzeum Alapítvány szervezésében múzeumunk munkatársai szintén részt vettek. Az 1995-ben felállított Przemyál-emlékművet 1999-ben is megkoszorúztuk. Kollégáink igen fontosnak tartják a hagyományápolás azon tradíciójának életben tartását, amely háborús történelmi eseményeinkhez kötődik: ’48-as, I. világháborús, II. világháborús ünnepségeken ünnepi beszédek megtartásával, koszorúzással, hadijátékok szervezésével, patronálásával, a különböző hagyományőrző egyesületek munkájának támogatásával. Ennek igen szép Központi Halottak napi gyertyagyújtás a Múzeum díszudvarán, 1999. november 1-én The central commemoration of All Saints' Day in the Court of Honour of the museum, 1st of November 1999. 31