Magyar Múzeumok, 2000. 3. szám (Vol. 6.)
VISSZATEKINTÉS - Selmeczi Kovács Attila: Az első múzeumi néprajzi kiállítás Magyarországon: 175 éve született Xántus János
k8 szítésének, a kényszerű zsúfoltság ellenére érvényesülő rendezői törekvésnek. Tudománytörténeti szempontból is fordulópontot jelentett ez a kiállítás, ugyanis Xántus János kelet-ázsiai néprajzi tárgy gyűjteményével megteremtette a hazai néprajzi muzeológiát. Az a népszerűség és siker, amit kiállításával elért, meg is hozta számára az elismerést. Amint visszaemlékezésében írta: „Dr Pauler miniszter nevezett ki a múzeumhoz ethnographiai őrnek 1872 aki Martius 5 én, mint a kinevezés mondja: a muzeum érdekében kifejtett tevékenységemért és számos érdemeimért.” Sándor István tudománytörténész szerint „ez a nap a Néprajzi Múzeum születésnapja”, amihez hozzátehetjük, hogy egyben egy új tudományszak, a tárgyi etnográfia intézményessé válásának a kezdete. Erre a kitüntető eseményre Xántus személyét illetően azonban két dolog is árnyékot vetett: egyrészt a kinevezés meglehetős késlekedése, hiszen Jókai felhívása után még kereken másfél évnek kellett eltelnie; másrészt az expedíciós utazását megelőzően jó eséllyel számíthatott a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatói székére. S mindezt csak tetézte, hogy a távolléte idején igazgatónak kinevezett Pulszky Ferenccel még a londoni emigrációban - gyökeresen eltérő szemléletmódjuk miatt - ellenséges viszonyba került. A honvédtisztből és természetbúvárból lett néprajzkutató nagy érdeme, hogy kinevezése után figyelmét azonnal a magyarországi népi kultúra felé fordította, és az 1873. évi bécsi világkiállításra „magyar ethnographiai gyűjtemény” felállítását határozta el. Régi barátjával, Rómer Flórissal az egész ország területét bejárták, több mint 2500 népművészeti alkotást, kézműipari terméket gyűjtöttek össze, újabb sikeres kiállítással kápráztatva el a nemzeti felbuzdulásra fogékony fővárosi polgárságot. Miközben a Rómer Flóris által vezetett Iparművészeti Múzeum az Üllői úti épületében mindinkább felvirágzott, Xántus János Néprajzi Tára a Nemzeti Múzeum egyik folyosóján rostokoló ládahalmazból állt, melyet sem kicsomagolni, sem fejleszteni nem lehet, mert másfél évtizedig egy fillér támogatást sem kapott tárgyvásárlásra. Lényeges változást 1887-től a bécsi etnológusok szakmai elismerése, majd pedig az 1889-ben megalakult Magyarországi Néprajzi Társaság múzeumszervező bizottságának ténykedése hozott. Pulszky felismerte, hogy új tudományszak született. A rendszeres ellátmányon kívül 1892-ben lehetőséget adott a gyűjtemény külön épületbe költöztetésére, 1893-ban pedig Xántus János igazgatói kinevezést kapott a Néprajzi Tár élére. Ez időben a szakmai elismerés is jelentkezett. 1890-ben a Földrajzi Társaság alelnökéül, 1892-ben pedig a Néprajzi Társaság elnökéül választotta meg. A múzeumban pedig rendkívül agilis és alaposan felkészült munkatársat kapott Jankó János személyében, aki átvette tőle a millenniumi előkészületek irányítását. Xántus terve szerint minden vármegye saját néprajzi anyagot (lakáskultúrát és viseletét) gyűjtene össze, és ebből rendezhetnék meg a millenniumra megépülő Néprajzi Múzeum első nagyszabású kiállítását. Elképzelése lényegesen más formában, a millenniumi Néprajzi Falu, a világon másodikként megépült szabadtéri múzeum képében valósult meg. (Ennek következtében az általa vágyott múzeumépület a mai napig sem realizálódott.) 1894. december 13-án halt meg, sírját a Kerepesi úti temetőben Deák Ferencével szemben jelölték ki. Nemzeti díszpompával temették el. Rendkívüli ember rendhagyó életpályája zárult le, aki páratlan gyűjtőszenvedéllyel csak a magyarországi múzeumokat 172 ezer néprajzi és természettudományi tárggyal gyarapította. Neve és munkássága - nem rendhagyó módon - külhonban mindmáig ismertebb és elismertebb, mint hazájában. Jegyzetek 1 Tóth László: Adatok Xántus János győri kapcsolatairól. Arrabona 35/1-2. Győr, 1997. 82. 2 Kubassek János: Xántus János utazásai a geográfia nézőpontjából. Arrabona 35/1-2. Győr, 1997. 38. 3 A kelet-ázsiai út részletes ismertetését adja Sándor István: Első néprajzi kiállításunk és Xántus János. Ethnographia LXII. (1951) 189-196. 4 Fővárosi Lapok 1871. 514. 5 Xántus János: A közoktatási minister megbízásából 1869/70-ben Keletázsiában országos költségen gyűjtött s a M. N. Múzeumban ideiglenesen kiállított népismei tárgyak leíró sorozata. Pest, 1871. 13, 22, 38, 60. 6 Xántus János jelentése a múzeumi bizottsághoz a Néprajzi Tárról. Kézirat a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában (EAD) 2/1888. Teljes szövegét közreadta Selmeczi Kovács Attila: Xántus János és a Nemzeti Múzeum. Arrabona 35/1-2. Győr, 1997. 17-27. 7 Sándor István: Xántus János. Magvető Kiadó, Budapest, 1970. 318. The first ethnographical exhibition and János Xántus The establisher of Hungarian ethnographical museology was born in 1825 in Csokonya. He studied law and started to work as a lawyer in 1847. In 1848 he joined the Hungarian army and during the War of Independence took part in several battles. After the defeat of the Hungarians in 1849 he was forced to join the Austrian army, from where he escaped the next year and fled to London. In 1852 he moved to New York and later in Kansas he started to work for a railway company. In 1855 he joined the US army and in his spare time searched the flora and fauna of Kansas. Later he was elected member of the Academy of Sciences of Kansas. He led expeditions in the Pacific region. He collected insects, birds and other species of animals, and he sent part of this collection to Hungary. In 1861 he moved back to Hungary and started to make his dream come true, namely to establish a zoo. In 1866 the zoo was opened and he became its first director. In 1870 he led expeditions in China and in Japan, went to Borneo and finally spent three months on the island of Java. In 1871 he brought home his ethnographical collection consisting of 165 thousand objects which served as the basis of the Museum of Ethnography. The collection could be seen the same year in the National Museum as the first exhibition of this kind organized in Hungary. In 1893 he was appointed director of the Ethnographical Collection. He died in 1894, but his name and activity will be never forgotten. Kunfalvi Rezső fényképfelvétele 1885 körül (Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára 25771) Photograph taken by Rezső Kunfalvi about 1885