Magyar Múzeumok, 2001. 1. szám (Vol. 7.)
KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Nagy Ildikó: A márciusi ifjak nemzedéke [Könyvismertetés]
KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE gus „médiumként", aki, miután közölték vele a beszerzendő tárgyak minden paraméterét, addig járt utána, amíg meg nem találta. Takarhat viszont a „gyűjtő" megjelölés ócsfós szermléletű házaló műkereskedőt is, aki tudott valamit arról, hogy mi minden érdekelheti a múzeumot, ilyesmit kínált tehát, a muzeológus pedig ebből a nem-szakmai - de: vajon milyen? - értékrend alapján előválogatott tárgykészletből választott. Alkalmasint ezeknek (meg a laikus és lelkes, de kereskedőként sem szakképzett) „gyűjtőknek” a még fel nem mért, a gyűjteményismertetésekből azonban felsejlő hatása - más szóval: a nem szigorúan szakmai szempontok folyamatos érvényesülése - is segített olyanná formálni az egyes gyűjteményeket, amilyenek. És kiolvashatók egyes gyűjteményismertetésekből (bár nem mindegyikből a honi etnográfia - gyanítom: a teljes magyar muzeológia - soha nem tudatosított, mégis folyamatosan jelen levő dilemmái, melyek szintén formálták az egyes gyűjtemény-egy Nagy Ildikó Újabb értékes kötettel gyarapodott a Magyar Nemzeti Múzeum kiadványainak sora. Nemrégiben jelent meg Körmöczi Katalin szerkesztésében a múzeum számos munkatársa, illetve néhány más kutató közreműködésével A márciusi ifjak nemzedéke című munka. Márciusi ifjak alatt a közvélemény elsősorban azokat a húszas éveik elején járó fiatalokat érti, akik fontos szerepet játszottak az 1848. március 15-i „törvényes forradalom” kirobbanásában és annak eseményeiben. Kevésbé ismert, hogy Petőfi Sándoron, Jókai Móron, Vasvári Pálon, Irinyi Józsefen kívül kik is tartoztak a csoportosuláshoz, milyen eszmék, törekvések fűzték össze őket, hogyan alakult a résztvevők további sorsa. Körmöczi Katalin és munkatársai arra vállalkoztak, hogy a márciusi ifjak köréhez tartozó, a szerveződésben kulcsszerepet játszó huszonhat személyiség portréját, pályaképét közreadják, a múzeum korábbi kiadványaihoz hasonlóan a hozzájuk kapcsolódó relikviák katalógusával együtt. A csoport előzményeiről, kialakulásáról, az 1848-49-es eseményekben játszott szerepéről, utóéletéről Körmöczi Katalin készített gondos bevezető tanulmányt. A márciusi ifjak vezéralakjai közül Vasvári Pál életútját Hermann Róbert dolgozta fel a tőle megségek összetételét, ezzel együtt forrásértékét. Ilyenek pl.: a.) azonos típusú tárgyból vajon elegendő-e egy-egy reprezentatíve jellemzőt múzeumba menteni, vagy nagyobb a tudományos haszna, ha sorozatot gyűjtünk, mert csak így válik nyilvánvalóvá, hogy a változatok között korántsem „elhanyagolhatóan jelentéktelenek” a formai és a használati különbségek; b.) bár a kutatások kezdetén is nyilvánvaló volt, hogy az ún. népművészeti tárgyak csakis változatokban létezhetnek, ebben az értelemben „megismételhetetlenül egyszeri műalkotások”, nem volt tehát kérdéses az ilyen tárgyakból sorozatok megőrzésének szükségessége, vajon csak utólag derült-e ki vagy jeles eleink eleve tudták, a nem reprezentációs célra készült, nem díszített tárgyak múzeumba mentett sorozatairól: ezek is, nemcsak a díszítettek a művészi igényű tárgyformálás beszédes példái; c.) vajon elméleti megfontolások után, avagy az elháríthatatlan nehézségeket kényszerűen tudomásul véve békéltek-e meg a muzeológusok régente, s békélnek-e megszokott alapossággal. Petőfi Sándor politikusi portréját Kalla Zsuzsa és Ratzky Rita készítette el, s ugyancsak Ratzky írt az ifjakhoz kötődő négy hölgyről. Jókai Mór pályaképét az író kiváló ismerője, Fábri Anna vázolta fel. Értékes tanulmányok születtek a csoportosulás más ismert és kevésbé ismert tagjairól: Vajda Jánosról, Lauka Gusztávról (Kovács Ida), Irányi Dánielről (E. Csorba Csilla), az Egressy fivérekről manapság is azzal, hogy bizonyos tárgyakattárgycsoportokat, mert kis méretűek, könynyű gyarapítani, előbb-utóbb sok szempontból értelmezhető forrásgyűjtemény-egységgé fejleszteni, másokról viszont, mert nagyok, s mert amióta múzeum van, krónikus a helyszűke, a „reprezentatíve jellemző” darabok után jobb lemondani? Nem folytatom. Ilyen és hasonló, a múzeumi kutatástörténetet a jövő szolgálatára rendelő tanulságokat bárki találhat ebben a terjedelme okán is tiszteletet parancsoló könyvben. Mely akkor tárul fel igazán az olvasónak, ha vállalja az elmélyült tanulmányozást, a továbbgondolást. Ha ezt nem vállalja, használja a Néprajzi Múzeum múltja és jelene „adattáraként" - akkor is ott a helye minden muzeológus könyvespolcán. A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Főszerkesztő: Fejős Zoltán, szerkesztők: Árva Judit, Gyarmati János, Szűcs Alexandra. Néprajzi Múzeum, Budapest, 2000. 1058 p. (Radnóti Klára), a három későbbi orvosról: Hamary Dánielről (Mohos Márta), Oroszhegyi Józsefről (Müllerné Lovas Krisztina), Korányi Frigyesről (Kapronczay Károly), valamint Irinyi Józsefről, Sükei Károlyról, Bozzai Pálról (Aczél Eszter), Degré Alajosról, Kieli Istvánról (Basics Beatrix), Vidacs Jánosról, Garay Jánosról (Kiss Erika), Lisznyai Kálmánról (Szilágyi Márton), Bulyovszky Gyuláról, Nyári Albert báróról (Müllerné Lovas Krisztina), Pálffy Albertről (Z. Kovács Zoltán), Birányi Ákosról (Zakar Péter), Bérczy Károlyról (Völgyesi Orsolya), Vas Gerebenről (Császtvay Tünde) és Dobsa Lajosról (Süli Attila). A felsorolásból is kitűnik, hogy a kötet az eddigieknél sokkal részletesebb képet ad egy olyan nemzedékről, melyek tagjai egy sorsdöntő korszakban történelemformáló szerepet játszottak, de 1849 után sorsuk a legkülönbözőképpen alakult. A kötet végén a további kutatásokat segítő, az egykorú forrásokat, emlékiratokat, feldolgozásokat, kézirattári és levéltári forrásokat egyaránt tartalmazó részletes bibliográfia található. A relikvia és az ikonográfiai katalógus összeállításában közreműködtek még: Baji Etelka, Balajthy Katalin, Haider Edit, Héri Veronika, Kalla Zsuzsa, Kovács Anna, Lovas Csilla, Mohos Márta, Nyerges Gabriella, Orgona Angelika, Tompos Lilla, Rózsa György. Külön kiemelendő a kötet gazdag képanyaga, esztétikus kiállítása. A márciusi ifjak nemzedéke 57