Magyar Múzeumok, 2002. 4. szám (Vol. 8.)

MŰHELY - Galambos Henriett: Hazai szerzői jogi problémák nemzetközi kitekintéssel

és a szerzői jog egyéb jogosultjai javára. Ezt az elvet általában ott alkalmazzák, ahol közvetlen kapcsolat van a mű felhasználása és a felhasz­nálásból befolyt bevétel között (pl. műpéldá­nyok eladása, bérbe adása, művek sugárzása). Ezt erősíti az Szjt. 16. §-ának (4) bekezdése is annak rögzítésével, hogy a díjazásnak - eltérő megállapodás hiányában - a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia. Az EU országok szerzői jogi szakemberei egyetértenek abban, hogy a szerzői jogok sza­bályozása központi szabályozás helyett az egyes államok szintjén sem oldható meg. Bár az 1990-es években jelentős jogharmonizáció indult meg, a már hatályos közösségi irányel­vek még mindig nem határozzák meg általá­nosságban a szerzői jog tárgyát, alanyát, nem írják elő általában a szerzők személyiségi és vagyoni jogai védelmét, hanem a szabályozás speciális területeiről, pl. a szoftverekről vagy adatbankokról rendelkeznek viszonylag rész­letesen. A múzeumban keletkezet­t speciális szerzői mű védelme A legutóbbi évtized során az információkat tároló adatbankok gazdasági tényezőkké váltak, azaz olyan javakká, melyek a kommer­ciális szférában anyagi előnyt jelenthetnek. Ugyanakkor az adatbázis összeállítása, létre­hozása sokszor jelentős munkaerő és pénz fel­­használását, befektetését feltételezi. Másrészt az adatbankok tartalmát viszonylag könnyen el lehet lopni, és a jogtalanul felhasznált infor­mációval anyagi előnyökre lehet szert tenni. Az EU adatbank-irányelve több mint 8 évig tartó előkészítő munkálatok után 1996. már­cius 11-én született meg (96/9 EK). Az irány­elv lényegében 2 pilléren nyugszik: egyrészt szerzői jogi védelmet biztosít az önálló alko­tásoknak minősülő adatbankoknak, emellett az önálló kreatív alkotásoknak nem minősülő adatbankok előállítóit is egy újonnan alapí­tott, időben behatárolt „saját képi”, vagyis sui generis­ jogvédelemben részesíti, amely ennek az adatbanknak tisztességtelen után­zása és/vagy további felhasználása ellen nyújt oltalmat. Az adatbankokról szóló irányelv magvát e 'sui generis' jog képezi, és ez - nem kis túlzással - világraszóló újdonságot jelent azzal, hogy egyrészt értékeli és védelemben részesíti a kreativitást (a szerzőt), másrészt tekintettel van a mű megalkotásakor kifejtett munkára és befektetésekre is. Abban az esetben, ha az adatbankot a mun­kavállaló hozta létre, akár munkahelyi fel­adatkörének teljesítésével, akár a munkáltató utasítására, akkor a munkáltató kizárólagos joga, hogy az adatbankkal kapcsolatos vagyoni jogokat gyakorolja, ha a felek szerződés útján másban nem egyeztek meg. A kérdés rende­zését az irányelv a tagállamok hatáskörébe utalja. Az irányelv szerint a szerzőt többek közt megilleti, hogy megvalósítsa vagy­ engedé­lyezze: 1) az adatbázis egy részének vagy egészének sokszorosítását; 2) az adatbázis fordítását, adaptálását, elrendezését vagy bár­milyen nemű megváltoztatását; 3) az adat­bázis bármely formában történő nyilvános terjesztését, másolását (on­line is: ha az infor­máció megjelenik az elektronikus világháló­zaton, majd innen letölthetővé válik). Nem vonatkozik azonban a jogkimerülés az on­line úton történő adatbázis forgalmazásra-lehí­­vásra, itt ugyanis nem áruforgalomról van szó, hanem szolgáltatásról; 4) az adatbázis bár­milyen nyilvánosság részére történő közlését, visszajátszását vagy előadását. Az adatbázisok védelme Magyarországon A szerzői jogok védelméről szóló törvény (a továbbiakban: Szjt.) módosításáról szóló 2001. évi LXXVII. törvény 4. §-ával beiktatott ren­delkezés nagyban követi az irányelv rendel­kezéseit. Az (1) bekezdés az adatbázisok jogi védelméről szóló 96/9/EK irányelv defi­níciójára építve határozza meg az adatbázis fogalmát: Szjt. 60/A. § (1) E törvény alkalma­zásában az adatbázis önálló művek, adatok vagy egyéb tartalmi elemek valamely rendszer vagy módszer szerint elrendezett gyűjtemé­­ny­e, amelynek tartalmi elemeihez - számí­tástechnikai eszközökkel vagy bármely más módon - egyedileg hozzá lehet férni. A munkáltatónak „többlet” jogokat bizto­sítva, a jogalkotó kivételeket jelöl meg a munka­­viszonyban vagy­ más hasonló, munkavégzésre irányuló jogviszonyban alkotó szerzők tekinte­tében, így a szerzőnél amúgy megmaradó díj­­igényt vonja meg a szerzőtől. A törv­ény a mű átadásával automatikusan a szerző rendelke­zési jogának megszűnését rendeli, mégpedig úgy, hogy a szerző tiltakozása esetén is már csak a neve feltüntetésének mellőzését kér­heti. A szerzői jog megsértésének következményei Az EU-ban az irányelvek és a bírói gyakorlat részletesen nem szólnak a szerzői jogi jog­sértések hagyományos polgári és büntetőjogi szankcióiról, csak az Infosonc irányelv utal arra, hogy a tagállamok jogában a jogsértés következményeinek „megfelelőnek”, „arányos­nak”, „elriasztónak” kell lenniük. A Szjt. 94. § (1) A szerző jogainak megsér­tése esetén a következő polgári jogi igényeket támaszthatja: a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását (ez az igény megelég­szik a jogsértés bírói megállapításával, további elégtételt sem erkölcsi, sem anyagi vonatko­zásban nem igényel a szerző. Abban a ritka esetben fordul elő, amikor a szerző valamely személyhez fűződő jogát érte egyszeri sére­lem, anélkül, hogy az egy szűk körön kívül ismertté vált volna, a szerzőnek nem okozott károsodást, a jogsértőnek gazdagodást); b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől (ha a jogsértés folyamatos vagy­ ismétlődő jellegű); c) követelheti, hogy a jogsértő - nyilatkozat­tal vagy­ más megfelelő módon - adjon elég­tételt. szükség esetén a jogsértő részéről és költségén az elégtételnek megfelelő nyilvános­ságot biztosítsanak ,ha a jogsértés a szerző valamely jogára nézve a közvéleményt is meg­téveszti. A közvélemény tájékoztatása a bírói ítélet egyszerű kihirdetésétől a legszélesebb nyilvánosságot biztosító telekommunikációs médiumok útján való elégtételig terjedhet­; d) követelheti, hogy a jogsértő szolgáltas­son adatot a jogsértéssel érintett dolgok vagy szolgáltatások előállításában, forgalmazásá­ban, illetve teljesítésében részt vevőkről, a jogsértő felhasználásra kialakított üzleti kap­csolatokról (ez a pont nem szankciót tartal­maz, hanem a sérelmet szenvedett szerző részére a perbeli bizonyítást könnyíti meg, és esetleges további igényérvényesítésekre ad lehetőséget azzal, hogy az alperestől adatszol­gáltatást követelhet); e) követelheti a jogsértéssel elért gazdago­dás visszatérítését (ami a jogsértéssel elért gazdagodás minimuma a jogszerű felhaszná­lás esetén a szerzőt megillető szerzői díj ösz­­szege); f) követelheti a sérelmes helyzet megszün­tetését, a jogsértést megelőző állapot helyre­­állítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a kizárólag vagy­ elsősorban a jogsér­téshez használt eszköz és anyag, valamint a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetve jogsértő mivoltától megfosztását (ez a pont első fordulata alapjában véve megegyezik a b) pont szerinti igényekkel. A második fordu­lat a jogsértő restitúciós kötelezettségét álla­pítja meg. A gyakorlatban persze ritkán van lehetőség a jogsértést megelőző állapot mara­déktalan visszaállítására­. Az Szjt. 94. § (1) bekezdésében szereplő polgári jogi igények objektív jellegűek, tehát függetlenek attól, hogy a jogsértés felróható-e az elkövetőnek. A sértettnek csak azt kell a perben bizonyítania, hogy a jogsértés meg­történt. A bíróság nem térhet ki annak vizs­gálatára, még az alperes kifejezett kívánsága esetén sem, hogy volt-e szándékosság vagy gondatlanság az elkövető részéről. A törvény választási lehetőséget biztosít a szerzői joga­iban sérelmet szenvedett szerzőnek, hogy az eset körülményeire is figy­elemmel, a felsorolt polgári jogi igények közül melyiket válassza. Célszerű azonban, hogy a felperes ne csak egy igénypontot jelöljön meg keresetében, mivel a kereset megváltoztatására a Pp. (1952. évi Ili. törvény) 146. § (1) bekezdése alapján csak az első fokú ítélet meghozatalát megelőző tárgy­a­lás berekesztéséig van lehetőség, és a 247. § értelmében a másodfokú eljárásban már egy­általán nincs mód a kereset megváltoztatá­sára. Az Szjt 94. § (2) A szerzői jog megsértése esetén a polgári jogi felelősség szabályai sze­rint kártérítés jár. Kártérítésre alap az is.

Next