Magyar Múzeumok, 2003. 4. szám (Vol. 9.)

KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Kerékgyártó Imréné: A Himalája magyar remetéje [Könyvismertetés]

KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE­ renc novai plébános 1832-ben adta közre a Tudományos Gyűjteményben Göcsejnek esmérete című értekezését). Majd Gönczi Ferencnek 1914-ben megjelent monográfiá­ja (Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése) adott átfogó képet a táj hagyományos anyagi és szellemi kultúrájáról. Mivel ez a munka éppen a nagy életmódváltozás előtti tradicionális, statikus állapotot rög­zíti, szükségessé vált vizsgálat alá venni a XX. században végbemenő életmódbeli változásokat, a hagyományok, szokások átalakulásának folyamatát. Ezt a sokrétű feldolgozást Bíró Friderika 1988-ban a Gondolat Kiadónál megjelent néprajzi kis­monográfiájában elvégezte. Az azóta eltelt közel negyed század szakkutatásai számos új eredményt hoztak a régészet, a néprajz, de a történettudomány és nyelvtudomány területén is. A szerző ezen újabb eredmé­nyeket hasznosítva rajzolja meg a tájegység középkori kialakulásának, fejlődésének fo­lyamatát, vázolja fel Göcsej társadalmának történeti formálódását, levéltári források alapján rekonstruálja a nagyszámú kisne­­mesi réteg és a jobbágyparaszt társadalom XVIII-XIX. századi életformáját. Az átdolgo­zott, jelentősen bővített kiadványban nagy teret kap a múzeumi anyag (tájházak, épü­letrekonstrukciók, felmérési adatok, stb.), továbbá impozáns méretű fotódokumentá­ció és színes képanyag teszi szemléletessé a feldolgozást. A könyv tematikája követi a megszokott monografikus felépítést: elsőként a táj- és története, majd a névadó településmód ismertetése következik. Régészeti ada­tokkal támasztja alá, hogy a törökkorig elsősorban a domboldalak szolgáltak megtelepedésre. Ez a vidék tipikusan Alpok alji, dombvidéki szórványtelepekkel rendel­kezik. A ház és udvar részletes ismertetése során képet kapunk a boronaépítkezés táji jelentőségéről, hagyományos technikájáról, sajátos objektumairól (torkos pajta, kásta, pince, bodonkút). A házbelső ismertetése és a családi munkamegosztás elemzése után az irtásművelés archaikus eljárás­módjaival, hagyományának továbbélésével, az ökörtartás dominanciájával, az erdőélés sokrétűségével, valamint a kézművesipar és a népművészet fontosabb területeivel foglalkozik egy-egy fejezet. Jelentős helyet kapott a falu és a társadalom ismertetése, a kisnemesek mellett a pásztorok jellegze­tes világa, valamint a hegyközségek élete, működése. Az 1700-as évekbeli rajzok segítségével lehetőség nyílt a korabeli nép­viselet rögzítésére, időbeli alakulásának végigkövetésére. Hétköznapok és ünne­pek címszó alatt veszi számba a szerző a különböző népszokásokat, az emberi élet fordulóihoz kötődő hagyományokat, a val­lási élet sajátosságait. A kötetet szómagya­rázat és irodalomjegyzék zárja. Kár, hogy a reprezentatív kiállítású, gazdag tartalmú kötethez nem kapcsolódik idegennyelvű összefoglalás és képjegyzék.­­Bíró Friderika: A szegek világa. Göcsej néprajza a 18-20. században. Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, Zalaegerszeg, 2003. 140 p. 166 szövegközi ábrával és 8 oldal színes képmelléklettel.) A Himalája magyar remetéje Kerékgyártó Imréné 2003 nyarán megjelent dr. Kubassek János geográfus, tudománytörténész, az érdi Földrajzi Múzeum igazgatójának tollából A Himalája magyar remetéje című mű máso­dik kiadása. A szerző Körösi Csom­a Sándor székely világvándor utazásait és munkás­ságát mutatja be, saját színes fényképfelvé­teleivel illusztrálva. Az életrajzi monográfia negyedszázados kutatás gyümölcse. Kubassek János már gimnazista korában felfigyelt múltunk legendás alakjára, aki a feltételezett őshazát, az ujgurok földjét, Dzsungáriát akarta felkeresni, s végül állhatatos tevékenysége eredményeként a tibeti-angol szótár megalkotója lett. Baktay Ervin: A világ tetején című könyve adta a szerzőnek az első impulzust Körösi Csom­a Sándor mélyebb megismerésére. Ettől az időtől kezdve a nagy világjáró nyomába szegődött. Tanulmányozta Duka Tivadar Csornáról írt életrajzi kötetét. Örömmel fedezte fel példaképének markáns férfi­arcát Balázs Dénes íróasztala fölött egy fametszeten, majd képét debreceni pro­fesszora, Kádár László dolgozószobájá­ban. Nála ismerkedett meg Jakabos Ödön f­ézdivásárhelyi fiatalemberrel, aki gyalo­gosan felkereste Körösi Csom­a sírját, hogy elhintse rajta a Csomakőrösről magával vitt hazai földet. Kubassek János, e sok benyomástól inspirálva, már egyetemi hallgatóként elindult, hogy végigjárja a különös vándorutat a bölcsőhelytől a sí­rig, Dardzsilingig (1980-81-ben). Később e nagy vállalkozást 1997-98-ban megis­mételte, így új élményekkel gazdagodva, bővebb forrásanyag birtokában írta meg könyve második változatát. A Himalája magyar remetéje­­ több mint útirajz. Kubassek János megszállottan kutatja ennek a székely embernek a titkát, cselekedeteinek mozgatórugóit. Jó pszicho­lógiai érzékkel korabeli jegyzetekből feltár­ja azt a hátteret, mely őt ily nagy tettekre sarkallta. Hunfalvi János Csorna ember­­feletti teljesítményekre képes adottságait, gondolkodásmódját székely mivoltában látta. Amint írta „a székely nép kitűnő jel­lemvonásai: a harcias vitézség, az őszinte szívesség és vendégszeretet, vallásosság, munkásság és szorgalom. Értelmes, ko­moly, nagyratartó, büszke emberek”. Kor­­társai hasonló tulajdonsággal jellemezték Csorna Sándort. Hegedűs Sámuel profesz­­szor kiemelte tanítványának szelídségét: „igen nyájas beszédű volt, akárhová ment, szeretetre talált”. Újfalvi Sándor az élet­módjára is kitért megemlékezésében. „Ele­dele kológyom, cipó, gyümölcs, túró, vagy öntött saláta. Hússal ritkán, nyalánksággal vagy hevítő itallal sohasem élt. Rendesen a kopasz földön hált, deszkapadozaton. Beteg soha, még kornyadozó sem volt.” 61

Next